„Ott, hol az Olt folyó táton­gó rést ütött a Har­gi­ta szik­la­vá­rán, a regé­nyes tus­ná­di szo­ros­ban, feny­ve­sek­től benőtt hegyek által védett helyen fek­szik Erdély gyön­gye: a szép Tus­nád für­dő. A Cso­mag nyu­ga­ti lej­tő­jén buzog­nak fel a tus­ná­di ásvány­víz-for­rá­sok. A regé­nyes vidék, a friss, egész­sé­ges hegyi­le­ve­gő, a for­rá­sok bősé­ge mint­egy föl­hív­ják az embe­rek vál­lal­ko­zó ked­vét gyógy­hely léte­sí­té­sé­re, s annak fel­vi­rá­goz­ta­tá­sá­ra.” (Han­kó Vil­mos: Szé­kely­föld)

A mon­da sze­rint 1842-ben, Tus­nád falu alvé­gi, lápos, bozó­tos részén egy mezít­láb legel­te­tő pász­tor­fiú azt vet­te ész­re, hogy az ásvány­vi­zes iszap­ba mélyen beme­rü­lő lába­i­ról addig gyó­gyít­ha­tat­lan­nak hitt kiüté­sei rövid idő alatt eltűn­tek. Ezt per­sze elme­sél­te Tus­ná­don is, minek hatá­sá­ra egy­re több kör­nyék­be­li keres­te fel a Beszéd-mező for­rá­sa­it, gyó­gyu­lást remél­ve. A nagy érdek­lő­dést lát­va 1845-ben a tus­ná­di Élt­hes Lajos kibé­rel­te a terü­le­tet, és meg­kezd­te a ma ismert Tus­nád­für­dő kiépí­té­sét. Pár év alatt igen meg­nö­ve­ke­dett a rész­vé­nye­sek szá­ma, befek­te­té­sük ered­mé­nye­kép­pen a tele­pen szá­mos vil­la és foga­dó­ház épült a für­dő­ven­dé­gek foga­dá­sá­ra. A fej­lesz­tés­hez hoz­zá­já­rult Erdély akko­ri püs­pö­ke, a tus­ná­di szü­le­té­sű Kovács Mik­lós is, aki a sze­gény sor­sú bete­gek szá­má­ra foga­dó­há­zat (Püs­pök­ház) épít­te­tett a für­dő­te­le­pen. 1849-ben Gál Sán­dor itt vív­ta utol­só nagy csa­tá­ját a musz­ka ellen, amely során a für­dő is tönk­re­ment. A káro­kat fokoz­ta a helyi­ek bosszú­ja, akik sérel­mez­ték hogy elvet­ték tőlük az ingye­nes für­dő- és bor­víz hasz­ná­la­tát, ezért fel­gyúj­tot­ták a für­dőt. 1852-ben Ferenc József járt itt, és elren­del­te a für­dő újjá­épí­té­sét. Báró Szent­ke­resz­ti Zsig­mond és gróf Mikes Bene­dek kez­de­mé­nye­zé­sé­re a rész­vé­nye­sek még abban az évben elkezd­ték a für­dő újjá­épí­té­sét. Sváj­ci stí­lu­sú vil­lá­kat épí­tet­tek az Alvé­gi-szik­la alatt talál­ha­tó terü­le­ten, melyet azután “Svájc­nak” hív­tak a hely­be­li­ek. 1868-ban vegyé­szek ele­mez­ték ki a for­rá­so­kat, innen­től szá­mít­ha­tó a gyógy­ha­tá­sú bor­vi­zek ipa­ri mére­tű hasz­no­sí­tá­sa. A for­rá­sok (Apor, Mikes, Rudi, Ilo­na, Anna) több­sé­gét ma is hasz­nál­ják. 1890-ben épült meg a Ste­fá­nia gyógy­in­té­zet, amely 1975-ig volt a für­dő keze­lő­köz­pont­ja. Az egy­kor fedett fel­ső sétány régi vil­lái a nagy múl­tú für­dő­vá­ros­ka mil­len­ni­u­mi han­gu­la­tát idé­zik, és itt talál­juk a hábo­rús emlék­mű­vet őrző turul­ma­da­rat is. Az Olt egyik holt­ágá­ból 1900-ban ala­kí­tot­ták ki a Csu­kás-tavat, mely 1928 óta a város strand­für­dő­je. Mára Tus­nád­für­dő legen­dás für­dő­hellyé avan­zsá­ló­dott, ahol ter­mál­für­dő, raft­ing, kaland­park, sik­ló­er­nyős tan­dem­re­pü­lés, télen pedig sípá­lya vár­ja a turis­tá­kat. Nem mel­lé­ke­sen pedig 1997 óta házi­gaz­dá­ja a Bál­vá­nyo­si Nyá­ri Sza­bad­egye­tem­nek, nagy­ko­rú nevén Tus­vá­nyos­nak, ame­lyet min­den év júli­u­sá­ban ren­dez­nek.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Csu­kás-tó part­ja.
Magas­ság: 632 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a főúton álló Szent Anna kato­li­kus temp­lom­tól 320 m.

„A telep­nek séta­út­jai fel­ve­zet­nek a hegy­ol­da­lon a feny­ve­sek közt a hegyek orma­i­ra. A leg­töb­ben azt az utat jár­ják, mely a für­dő fölött kiemel­ke­dő Apor-bás­tyá­ra vezet. Egy fes­tői for­má­jú magas szik­la-szál ez; a tete­jé­re épí­tett csi­nos szét­né­ző torony­ból szép kilá­tás nyí­lik a szem­ben fek­vő Sólyom­kő­re, a für­dő­re, az Olt völ­gyé­re és a szom­széd hegyek­re.” (Han­kó Vil­mos: Szé­kely­föld)

Tus­nád­für­dő első jel­zett turis­ta­út­ja az Apor-bás­tyá­hoz veze­tett, ahol 1883 óta vár­ja a turis­tá­kat a kilá­tó. 2017-ben fel­újí­tot­ták a bás­tyát, amely­nek föld­szint­jén egy kiál­lí­tó­hely­sé­get ala­kí­tot­tak ki, ahol a bás­tya és a város múlt­já­ról van­nak fény­ké­pek kiál­lít­va. A 701 méter maga­san fek­vő bás­tyá­hoz kb. 20–25 perc alatt érünk fel Tus­nád­für­dő­ről, a fel­ső sétá­nyon talál­ha­tó Apor-for­rás­tól. Innen egy kör­tú­ra kere­té­ben vissza­tér­he­tünk Tus­nád­für­dő­re, de akár meg­mász­hat­juk a Nagy-Cso­má­dot is.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a bás­tya.
Magas­ság: 701 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: az Apor-for­rás­tól a piros kör jel­zé­sen (1 km; 25 perc; 93 méter szint­emel­ke­dés).

A Cso­mád-hegy­ség leg­ma­ga­sabb pont­ja pon­to­san az a hely, aho­va nem a kilá­tá­sért érde­mes fel­mász­ni, hanem, hogy elmond­has­suk magunk­ról, hogy jár­tunk a hegy­ség leg­ma­ga­sabb pont­ján. Az 1301 méter magas­ra nőtt ande­zit csúcs­ra több irány­ból is fel­ka­pasz­kod­ha­tunk. Leg­egy­sze­rűbb a Szent Anna-tó fel­ső par­ko­ló­já­tól a kék jel­zé­sen, vagy Tus­nád­für­dő­ről a piros kereszt, majd kék jel­zé­sen. Ezt a túrát lehet kom­bi­nál­ni egy Vár­te­tő láto­ga­tás­sal is, ez eset­ben a két Cso­mád és a Kom­lós-tető nyer­gé­ből észak­nak kell indul­nunk a kék jel­zés­sel.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a csúcs.
Magas­ság: 1301 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a Szent Anna-tótól (2 km; 1 óra; 223 m szint­emel­ke­dés) és Tus­nád­für­dő­ről (4 km; 2 óra 15 perc; 564 m szint­emel­ke­dés).

„A falom­bok nyí­lá­sa­in át egy­ko­ri tűz­oká­dó krá­te­re kezd előnk­be mélyed­ni. Az egy­ko­ri tűz­töl­csér helyén nem köd, mit meg­pil­lant a ván­dor: egy kris­tály-tisz­ta tó tük­re az, meré­szen emel­ke­dő hegyek kerí­tik, fenyők s bikk­fák lomb­ja­it tol­va ég felé. Belép­tünk­nél, part­ján kápol­na emel­ke­dik; szent jele a búcsú­já­rás­nak, mit a szé­ke­lyek éven­ként szent Anna nap­ján itt szok­tak tar­ta­ni. A víz tük­ré­re fenyő­fák haj­la­nak, mint­ha mon­da­nák: ember, közel állsz iste­ned­hez! Felébb sze­lí­debb fák lomb­jai, mint­ha susog­nák: légy jó ember, s a hava­sok is terem­nek gyö­nyö­rű­sé­get szá­mod­ra!” (Kőváry Lász­ló)

Ha van tó, amely­nek tük­ré­ben magyar ember­nek egy­szer az élet­ben szem­be kell néz­nie önma­gá­val, a Cso­mád vul­ká­ni krá­te­ré­ben ülő Szent Anna-tó az. A ter­mé­sze­ti külön­le­ges­sé­get már az ősi magyar hit­vi­lág­ban kul­tusz övez­te, majd a keresz­tény idők­ben búcsú­já­ró hellyé vált, mely­nek nyu­godt víz­tük­re ősi regék­ről mesél.
Az egyik rege sze­rint vala­mi­kor régen egy égig­érő bérc emel­ke­dett a tó helyén, vele szem­ben pedig egy másik kopár csúcs ost­ro­mol­ta a hegyet. Mind­két hegy tete­jén egy-egy vár állt, ame­lyet két gonosz test­vér, Sán­dor és Gás­pár épí­tett. Az egy­más­sal ver­sen­gő, civó­dó gró­fok állan­dó ret­te­gés­ben tar­tot­ták a kör­nyék­be­li lakos­sá­got. Egy alka­lom­mal egy gaz­dag uta­zó, aki gyö­nyö­rű négy­lo­vas hin­tón érke­zett Sán­dor úr várá­hoz, éjje­li szál­lást kért a vár urá­tól. A kap­zsi gróf, miu­tán nem tud­ta rábe­szél­ni ven­dé­gét az iri­gyelt fogat eladá­sá­ra, koc­ka­já­té­kon elnyer­te tőle. Eldi­cse­ked­vén szer­ze­mé­nyé­vel Gás­pár gróf­nak, az foga­dást aján­lott, misze­rint, ha ő egy nap lefor­gá­sa alatt sok­kal szebb és drá­gább foga­tot nem sze­rez, akkor vagyo­nát öccsé­nek adja. Gás­pár ördö­gi ter­vet eszelt ki: a kör­nyék fal­va­i­ból össze­sze­det­te a nyolc leg­szebb szü­zet és gyö­nyö­rű lószer­szám­mal ellát­va befog­ta őket a leg­szebb hin­tó­já­ba. A sze­ren­csét­len terem­té­sek azon­ban meg sem bír­ták moz­dí­ta­ni a kocsit. Erre Gás­pár gróf — ször­nyű harag­já­ban — osto­rá­val rává­gott a fogat élén levő leg­szebb lány­ra, akit Anná­nak hív­tak. Isten meg­hall­gat­va a fáj­da­lom­tól térd­re rogyott Anna könyör­gé­sét, ször­nyű íté­le­tet hozott: meg­moz­dult a föld, meg­nyíl­tak az ég csa­tor­nái, s az isten­te­len gró­fok várai a vár­he­gyek­kel együtt, nagy robaj­jal a mély­ség­be zuhan­tak. Helyü­kön más­nap­ra egy sötét vizű ten­ger­szem tük­röz­te vissza a fel­ke­lő nap suga­rát. Erre­fe­lé azt mond­ják: ha nem hiszed, járj utá­na!
A tavat a maar-tipu­sú vul­ka­niz­mus hoz­ta lét­re, azaz a mag­ma és a kür­tő­be beju­tó víz köl­csön­ha­tá­sa okoz­ta rob­ba­nás nyo­mán kelet­ke­zett. Fatör­zsek marad­vá­nya­i­ból Haran­gi Sza­bolcs és Kiss Balázs vizs­gá­la­ta meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy az utol­só vul­kán­ki­tö­rés itt 32000 évvel ezelőtt volt, azóta gyű­lik a krá­ter­ben a csa­pa­dék­víz. A közel kör ala­kú tó fel­szí­ne 0,22 km², med­re, amely az egy­ko­ri vul­kán krá­te­re volt, töl­csér ala­kú. Lefo­lyá­sa nincs, a víz a föl­be szi­vá­rog el, hogy a vul­kán kül­ső palást­ján buk­kan­jon majd fel for­rá­sok­ból. A tó mély­sé­ge 1867-ben még 12 méter volt, jelen­leg már csak 7 méter, ami­nek oka a fel­töl­tő­dés és a növény­zet ter­je­dé­se. Ez a folya­mat néhány évti­zed alatt a szom­szé­dos Mohos-tőzeg­láp sor­sá­ra jut­tat­hat­ja a tavat. Ezt igyek­szik las­sí­ta­ni a terü­let gond­no­ka, a Pro Szent Anna Egye­sü­let. 2018 óta pél­dá­ul tilos für­de­ni a tóban, de az autók behaj­tá­sa is kor­lá­toz­va van. A gép­jár­mű­vel érke­ző­ket a tó felet­ti nye­reg­ben sorom­pó fogad­ja, itt kell meg­ven­ni a belé­pőt. Aki vala­me­lyik turis­ta­úton gya­lo­go­san érke­zik a tóhoz, annak nem kell fizet­nie. Ezt Tus­nád­für­dő, Bál­vá­nyos­für­dő, Láz­ár­fal­va és Sep­si­bük­szád felől is meg­te­het­jük. A tavat a piros jel­zé­sen lehet kör­be­sé­tál­ni, köz­ben ügyel­jünk a med­vék­re, aki­ket szin­tén igye­kez­nek kiszo­rí­ta­ni a terü­let­ről. Aki med­vét sze­ret­ne lát­ni, a tó szom­széd­sá­gá­ban, Máté Ben­ce ter­mé­szet­fo­tós med­ve­le­sét ajánl­juk. Itt ember és a med­ve szá­má­ra is biz­ton­sá­gos a szó­ra­ko­zás, test­kö­zel­ből lát­hat­ják az érdek­lő­dők a bar­na­med­vét saját, ter­mé­sze­tes kör­nye­ze­té­ben. A tó part­ján már hosszú évszá­za­dok óta áll a Szent Anna-kápol­na, melyet idő­ről idő­re bekö­vet­ke­zett pusz­tu­lá­sa után ere­de­ti helyén min­dig újjá­épí­tet­tek. A tóra nyújt kilá­tást a Szent Anna-kilá­tó a két par­ko­ló közt.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a tó mel­let­ti Szent Anna-kápol­na.
Magas­ság: 960 m
Nyit­va: a tó sze­zon­ban, május­tól októ­be­rig reg­gel 9‑től este 7‑ig, sze­zo­non kívül reg­gel 9‑től este 5‑ig láto­gat­ha­tó.
Meg­kö­ze­lí­tés: a par­ko­ló­tól a kék jel­zé­sen 670 méter.

„Ez a halál orszá­ga való­ban. A mos­ta­ni neve „Mohos”, népi­es elne­ve­zés­sel „Kokoj­szás”. Az ember tes­te végig­bor­zad, mikor azt a tájt elő­ször meg­lát­ja. Sás­sal benőtt zsom­bi­kok, mint­ha ezer­nyi sír­ha­lom vol­na egy raká­son, köz­tük egy-egy nyo­mo­rék luc­fe­nyő, egy göcsör­tös árva­nyír­fa, bár­sony­nak lát­szó hal­mok, kövér mohá­ból. S azon az elijesz­tő pás­ton alul az isme­ret­len mély­ség. Ennek a halá­los vidék­nek még a tájá­ra sem merik haj­ta­ni a mar­há­i­kat a pász­to­rok. A mohos lapály száz meg száz göm­bö­lyű ten­ger­szem­mel van behint­ve, olya­nok azok, mint­ha abla­kai vol­ná­nak egy föld alat­ti világ­nak.” (Jókai Mór: Bál­vá­nyos­vár)

Az 1050 méte­res magas­ság­ban fek­vő Mohos-tőzeg­láp a Cso­mád-hegy­ség iker­krá­te­ré­nek észa­ki krá­te­rét töl­ti ki, a Szent Anna-tó nagyob­bik, idő­seb­bik test­vé­re. A népi nevén Kukuj­zás­nak neve­zett tőzeg­láp körül­be­lül négy­szer nagyobb kiter­je­dé­sű volt, mint kis­test­vé­re. A Mohos-krá­ter fel­töl­tő­dé­se a kele­ti olda­lán talál­ha­tó vul­ká­ni tör­me­lék gyors lepusz­tu­lá­sá­nak, vala­mint a krá­ter­ből ere­dő Veres-patak eró­zi­ós tevé­keny­sé­gé­nek együt­te­sen köszön­he­tő: a haj­da­ni krá­ter­tó foko­za­to­san ala­kult át magas­he­gyi fel­l­áp­pá. A tőzeg­láp több mint tíz méte­res, mint­egy 3 mil­lió köb­mé­tert kite­vő tőzeg­vas­tag­sá­gá­val és 80 hek­tár terü­le­té­vel egye­dül­ál­ló Euró­pá­ban, egy darab déli tund­ra. Leg­na­gyobb hossza 1000 m, szé­les­sé­ge 800 m. A láp víz­után­pót­lá­sát a csa­pa­dék biz­to­sít­ja, ezért ned­ves­sé­gi muta­tói nagy­ban függ­nek az évszak­tól és a csa­pa­dék­mennyi­ség­től. A Mohos­ban élő, jég­kor­sza­ki relik­tum­nö­vé­nyek, mint pél­dá­ul a kerek­le­ve­lű har­mat­fű szi­go­rú­an védet­tek. A láp sajá­tos növény­vi­lá­gát az idő­sza­kos legel­te­tés, a sza­bá­lyo­zat­lan turiz­mus és a ter­je­dő erdei gyü­mölcs­gyűj­tés vég­ve­szély­be sodor­ta, de a 2000-es évek ele­jén a ter­mé­szet­vé­de­lem pal­ló­sort épí­tett, ami meg­men­tet­te a pusz­tu­lás­tól. A Mohos ma is csak veze­tő­vel láto­gat­ha­tó.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Mohos-tőzeg­láp kis tava.
Magas­ság: 1049 m
Nyit­va: a tőzeg­láp sze­zon­ban, május­tól októ­be­rig reg­gel 9‑től este 7‑ig, sze­zo­non kívül reg­gel 9‑től este 5‑ig láto­gat­ha­tó.
Meg­kö­ze­lí­tés: a par­ko­ló­tól a piros jel­zé­sen 460 méter.

„Büdös-für­dő telep­ről kes­keny bok­rok, fák és szik­lák­kal sze­gé­lye­zett hegyi út vezet a Büdös-bar­lang­hoz. Az út mel­lett itt-ott sír­kö­vek fehér­le­nek, a melyek alatt a bar­lang áldo­za­tai alusszák örök álmu­kat. E sze­ren­csét­le­nek közül töb­ben az igaz­ság, mások a zsar­nok­ság suj­tó keze elől, sokan a szé­gyen vagy az élet elvi­sel­he­tet­len ter­hé­nek nyo­má­sa alatt keres­tek és talál­tak itt mene­dé­ket. Köze­led­vén a bar­lang­hoz, meg­csap ben­nün­ket a kiáram­ló kén­hid­ro­gén sza­ga; még egy for­du­lat, s meg­nyí­lik előt­tünk a szik­la-hegy, a Büdös-bar­lang óri­á­si tor­ka ásít felénk. Dan­te ilyen­nek kép­zel­te magá­nak a pok­lot, sötét bor­zal­ma­i­val. Bemen­ve, vég­tag­ja­in­kat saját­sá­gos meleg­ség jár­ja át. Addig, míg szá­junk, orrunk az alsó réteg­ből kiér, bát­ran lélek­zel­he­tünk; az alsó gáz­ré­teg­ben azon­ban csak vissza­tar­tott lélek­zet mel­lett jár­ha­tunk, mert egy lélek­zet­nyi a gáz­ból már öl. A gáz­für­dő élet­ta­ni hatá­sá­nál fog­va már sok rhe­u­ma­ti­kus baj­nak volt gyó­gyí­tó­ja. (Han­kó Vil­mos)

A Büdös-hegy iga­zi vonz­ere­jét a törés­vo­na­lai men­tén fel­tö­rő vul­ká­ni gáz­öm­lé­sek­nek, és a szén­sa­vas ásvány­vi­zek­nek köszön­he­ti. A Sós­me­ző­ről a kék és piros pont jel­zés vezet a hegy­cso­port iko­ni­kus pont­já­hoz, egy ter­mé­sze­tes mofet­tá­hoz, a Büdös-bar­lang­hoz. Az üreg nem ter­mé­sze­tes módon jött lét­re, egy kén­bá­nya fel­ha­gyott tár­ná­ja volt. 1892-ben Apor Gábor falaz­tat­ta ki fara­gott kövek­kel a 14 méter hosszú üre­get, majd ajtót sze­rel­te­tett rá, melyet napon­ta csak bizo­nyos idő­re, állan­dó fel­ügye­let mel­lett nyi­tot­tak ki. Jelen­leg a bar­lang sza­ba­don láto­gat­ha­tó, az üreg két olda­lán pado­kat helye­zek el. Erről a bar­lang­ról írt Sán­ta Ferenc a Sokan vol­tunk című novel­lá­já­ban. A gáz­elegy­ben talál­ha­tó kén-hid­ro­gén­ből ter­més­kén csa­pó­dik ki a bar­lang falá­ra, ezt bizo­nyos magas­sá­gig sár­ga kén­ré­teg borít­ja. Ez egy­ben a gáz szint­jét is jel­zi, ez alá ne hajol­junk!!
Ha fel­jebb megyünk a Büdös-hegyen, még több kisebb-nagyobb, gáz­ki­öm­lé­ses kőfül­két és bar­lan­got talá­lunk. A Büdös-bar­lang mel­lett ott van mind­járt a Tim­sós-bar­lang, amely azon­ban más gáz­össze­té­te­lű és ki sincs épít­ve. Kis­sé fel­jebb van a Madár­te­me­tő, ami egy besza­kadt kén­bá­nya mélye­dé­se, amely­ben fel­hal­mo­zó­dott a szén­di­oxid. Az ala­cso­nyan repü­lő mada­rak, ha a gáz szint­je alá száll­nak, rög­tön elpusz­tul­nak. A pár négy­zet­mé­te­res süp­pe­dés­be lép­ve mi is érez­het­jük lábun­kon a for­ró­sá­got. Pár méter­re nyí­lik a Gyil­kos-bar­lang, amely tel­ve van szén­di­oxid­dal, ezért ebbe be se lép­jünk! Mind­ezek a hely­szí­nek egy tan­ös­vény­re van­nak fel­fűz­ve.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Büdös-bar­lang bejá­ra­ta.
Magas­ság: 1052 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Sós­me­ző­ről a kék és piros pont jel­zés (850 méter; 20 perc; 152 méter szint­emel­ke­dés).

A három kisebb für­dő­te­lep (Büdös­für­dő, Transzil­vá­nia Für­dő, Csi­szár­für­dő) össze­ol­va­dá­sá­val lét­re­jött Bál­vá­nyos­für­dőn szin­te min­den kanyar­ban a vul­ká­ni múlt hagya­té­kai köszön­nek ránk. A hagyo­mány sze­rint neve onnan ered, hogy az Apo­rok őse a pogá­nyok legyő­zé­se után ide vonult vissza az ősi iste­ne­ket imád­ni, bál­vá­nyoz­ni. A kör­nyé­ket 900 éven át bir­tok­ló Apo­rok léte­sí­tet­ték az első gyógy­für­dőt. Róluk kap­ta a nevét az Euró­pá­ban is egye­dül­ál­ló, tim­sós für­dő. Tün­dér­me­sé­be illő a kénes for­rá­sok for­tyo­gó, buf­fo­gó hang­ja. Hív­hat­nánk a Büdös-hegyet szé­kely boszor­kány­kony­há­nak is, ha nem tud­nánk, hogy ezek a félel­me­tes­nek ható bugyo­gá­sok ron­tás helyett mennyi áldás­sal bír­nak. A kivé­te­les for­rá­so­kat a 19. szá­zad­ban kezd­ték szer­ve­zet­ten is kiak­náz­ni gyógy­tu­risz­ti­kai célok­ra. A növek­vő ven­dég­for­ga­lom kiszol­gá­lá­sá­ra ekkor tel­je­se­dett ki Bál­vá­nyos­für­dő. A szá­mos für­dő­me­den­cét szén­sa­vas, sós, savas bor­víz­for­rá­sok táp­lál­ják, az ide érke­ző turis­tát több pan­zió és ven­dég­fo­ga­dó, illet­ve kaland­park is vár­ja. A leg­hí­re­sebb hely itt az Apor lányok fere­dő­je, vagy­is a Tim­sós-für­dők, ahol apró for­rá­sok bugyog­nak fel. A fere­dőt 2015-ben a ter­mé­szet­vé­del­mi terü­let gond­no­ka, a Vin­ca Minor Egye­sü­let, meg­hí­vá­sá­ra a Szé­kely­föl­di Für­dő- és Közös­ség­épí­tő Kalá­ka moz­ga­lom kere­té­ben, a buda­pes­ti Ars Topia Ala­pít­vány irá­nyí­tá­sá­val, segít­sé­gé­vel újí­tot­ták fel. 1990-től 1996-ig a tele­pü­lé­sen tar­tot­ták a „Bál­vá­nyost”, a Bál­vá­nyo­si Nyá­ri Sza­bad­egye­te­met, amely kinőt­te a kis tele­pü­lést, és leköl­tö­zött Tus­nád­für­dő­re.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja az Apor lányok fere­dő­je.
Magas­ság: 925 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a főút­tól 100 méter­re.

„Ezen for­rá­sok min­de­ni­ke egy-egy kin­cse az egész­ség­nek, egy-egy áldá­sos ado­má­nya a jóté­kony ter­mé­szet­nek, de azok isme­ret­le­nül s kevés­sé hasz­no­sít­va foly­nak itten el. Én azok­nál átutaz­va csak fel­em­lí­tem azért, hogy a szak­ér­tők figyel­mét és a jövő gon­dos­ko­dá­sát azok­ra föl­hív­jam, mert hin­nünk kell, hogy e szép haza nem lesz min­dig oly isme­ret­le­nül elha­gya­tott.” (Orbán Balázs: A Szé­kely­föld leírá­sa)

1895-ben, a Cso­ma-hegy lábá­nál for­rá­sok­kal és 7 kiépí­tett für­dő­me­den­cé­vel meg­ala­kult Csi­szár-für­dő, mely az ala­pí­tó, Csi­szár Dénes után kap­ta a nevét. Az egy­ko­ri szesz­gyá­ros egy vadá­szat után egy­ma­ga kutat­ta fel az itte­ni bor­víz­for­rá­so­kat, és végül tizen­hat gyógy­for­rást talált. A fage­ren­dá­val bélelt meden­cék mind­egyi­két más és más össze­té­te­lű bor­víz­for­rá­sok táp­lál­ják. Még a kom­mu­niz­mus alatt is virág­zó für­dő­köz­pont a ’90-es évek ele­jén szűnt meg. Szo­mo­rú lát­vány volt az egy­kor gyó­gyul­ni vágyók­kal és önfe­ledt für­dő­zők­kel teli, kor­ha­dó meden­cék lát­vá­nya, köz­tük a Cso­ko­lá­dé-für­dőé… Ám úgy tűnik a leszár­ma­zot­tak meg­hall­gat­ták Orbán Balázs inté­sét! A Tai­er­ling fivé­rek, Johann és Péter-Ferenc — bár nevük német, mind­ket­ten magyar érzel­mű­ek — nagy tisz­te­let­tel őrzik ükap­juk, Csi­szár Dénes, és ükany­juk, Csi­szár Dénes­né Török Róza emlé­két. A 2010-es évek­ben úgy dön­töt­tek, nem enge­dik tovább pusz­tul­ni a Csi­szár­für­dőt, azóta pedig kalá­ka­moz­ga­lom kere­té­ben újul­tak meg a meden­cék. A für­dő el van lát­va meleg vizes dézsák­kal, sza­u­nák­kal, ned­ves és szá­raz mofet­ták­kal, vil­lany­pász­tor­ral kör­be­vé­ve a ven­dé­gek biz­ton­sá­ga érde­ké­ben.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Cso­ko­lá­dé-für­dő.
Magas­ság: 900 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés Bál­vá­nyos­für­dő felől.

„Akár hiszi­tek, akár nem: tün­dé­rek épí­tet­ték Bál­vá­nyos várát. De az olyan régen volt, hogy akkor a kövek még meg sem vol­tak kemé­nyed­ve. A tün­dé­rek sem olyan kicsi­kék vol­tak ám, mint most a fehér­né­pek: ha sie­tős volt az útjok, egy­ben által­lép­tek egész megyé­ket, s ha jóked­vük kere­ke­dett, föl­szed­ték köté­nyük­be a szán­tó-vető embe­re­ket, s úgy ját­sza­doz­tak velük. No, jó magas­ra is épí­tet­ték a várat: Bál­vá­nyos-hegy tetős-tete­jé­be. Hát éppen ami­kor készen vol­tak, vág­tat föl a pata­kon egy vitéz, utá­na a kato­nái. Kér­dik a tün­dé­rek:
- Hová sza­ladsz, fiam? Talán bizony ker­get vala­ki?
Mond­ja a vitéz nagy búsan:
- Sen­ki sem ker­get, de még sincs mara­dá­sunk. Nem néz­he­tik vérünk­ből való vére­ink, hogy a nap, a hold s a csil­la­gok a mi iste­ne­ink. Erő­vel azt akar­ják, hogy mi is meg­ke­resz­tel­ked­jünk.
- Hát te ki vagy, fiam? — kér­dé a tün­dé­rek király­né­ja. Felel a vitéz:
- Apor az én nevem: Első vol­tam eddig az én népe­im közt, most utol­só vagyok. Volt fényes palo­tám, ara­nyam, ezüs­töm, mos­tan sem­mim sin­csen.
- Ne búsulj! — mon­dá a tün­dé­rek király­né­ja. — Látod‑e ezt a várat a hegy tete­jén? Ezt ma épí­tet­tük játék­ból. Ez jó lesz neked s az embe­re­id­nek. Itt imád­hat­já­tok a napot, hol­dat s a fényes csil­la­go­kat.” (Bene­dek Elek: Bál­vá­nyos­für­dő legen­dá­ja)

A hagyo­mány sze­rint már Szent Ist­ván ide­jé­ben állt Bál­vá­nyos vára. Lakói a 13. szá­zad­tól a fel­ső­há­rom­szé­ki Apor nem­zet­ség sar­jai vol­tak, akik maka­csul ragasz­kod­tak hon­fog­la­ló őse­ik­től örö­költ hitük­höz, dacol­va a térí­tő király paran­csa­i­val. Az Árpád-ház kiha­lá­sát köve­tő zűr­za­va­ros idők­ben Bajor Ottó magyar király a Szent Koro­ná­val Erdély­be uta­zott Kán Lász­ló­hoz. Az erdé­lyi vaj­da nem fogad­ta túl szí­vé­lye­sen, hanem elfo­gat­ta őt, és addig tar­tot­ta fog­va Bál­vá­nyos­vár­ban, amíg Ottó le nem mon­dott a magyar trón­ról. A vaj­da a koro­nát is elko­boz­ta, és átad­ta Károly Róbert­nek. A vár kró­ni­ká­já­hoz tar­to­zik, hogy a szé­ke­lyek két­szer is elűz­ték falai alól a kutya­fe­jű tatá­ro­kat. A 17. szá­zad­ban köl­töz­tek le lakói kényel­me­sebb tor­jai kas­té­lyuk­ba, de van olyan ver­zió is, misze­rint a királlyal össze­ve­sző Apo­rok rob­ban­tot­ták fel azt, majd Rudolf király harag­ja elől Len­gyel­or­szág­ba mene­kül­tek.

A vár­ról Jókai Mór is írt Bál­vá­nyos­vár című művé­ben.
„Úgy volt az épít­ve, hogy örök­ké tart­son. A „Magyar isten” szá­má­ra épí­tet­ték. A magas torony fala­it sem vil­lám­ve­rés, sem föld­ren­gés nem bír­ta ledön­te­ni. Ez a torony volt bizonnyal a bál­vá­nyok szen­té­lye; Itt ülök a kövön, ami onnan esett le az iste­nek tor­nyá­ról. S nézem a fala­kat; hall­ga­tom a vér­csék vij­jo­gá­sát: ihar­fák zúgá­sát… Héj, te öreg Isten! Magya­rok Iste­ne! Emlékezel‑e még arra, amit Opo­ur Kevend­től izen­tél a nap meze­jé­ről?! – Vagy te is azt mon­dod: „Régen volt az: talán nem is igaz!”
A Tűz-isten oltal­maz­zon,
Isten­nyi­la meg ne sújt­son,
Guta, cso­ma rád ne les­sen,
Dob­roc, mirigy meg ne lep­jen,
Kék kele­vény ne talál­jon,
Rossz bába ki ne cse­rél­jen,
Hop­ci­her rád ne dob­ban­jon,
Kol­dus­far­kas meg ne mar­jon,
Vahor, rossz szem meg ne ver­jen.
Min­den ízed nagyot nőj­jen,
Mint a vas, oly kemény legyen.
Nagyobb ember légy apád­nál,
Ne sírj ott­hon az anyád­nál.
Mint ez a tűz, oly igaz légy!”

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vár öreg­tor­nya.
Magas­ság: 1040 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Bál­vá­nyos­für­dő­ről a piros kereszt jel­zé­sen (1,9 km; 1 óra; 250 méter szint­emel­ke­dés).

Azt mesé­lik a fia­tal Ferencz József 1852-ben innen szem­lél­te meg a Tus­ná­di-szo­rost, és dön­töt­te el, hogy újjá­épít­te­ti a sza­bad­ság­harc ide­jén tönk­re­ment Tus­nád­für­dőt. A város felett emel­ke­dő vul­ka­ni­kus szik­la­ta­réj a Nagy-Pilis­ke egyik kele­ti mel­lék­ge­rin­cén talál­ha­tó. Az ande­zit szik­lá­kon 824 méte­res magas­ság­ban egy kereszt mel­lől tekint­he­tünk le az Olt völ­gyé­ben fek­vő Tus­nád­für­dő­re. Szem­ben a Vár-tető, a Kom­lós-tető, a Szur­dok-tető és a Nagy-Cso­mád feny­ve­sek­kel borí­tott csú­csai lát­ha­tók. Az Alsó-Sólyom­kő szik­lá­in egy­kor vár állott, amely­nek már csak rom­jai lát­ha­tók. A Sólyom­kő egyéb­ként védett terü­let, kiemel­ke­dő érté­ke a Tele­ki hölgy­mál (Hie­ra­ci­um tele­ki­anum) amely csak itt for­dul elő a vilá­gon. Figye­lem­re­mél­tó hely a túl­só völgy felett emel­ke­dő Torony­kö­vek és az Olt felett átíve­lő füg­gő­híd is.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a szik­lán álló kereszt.
Magas­ság: 824 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Tus­nád­für­dő­ről a piros három­szög jel­zé­sen (1,1 km; 45 perc; 212 méter szint­emel­ke­dés).

A Cso­mád-hegy­ség észa­ki részén fek­vő Vár­te­tő iga­zi ínyen­cek­nek való hely. Való­szí­nű, hogy a hegy­ség­ben túrá­zók csak elenyé­sző része jut el erre a vul­ká­ni cson­ka­kúp­ra, amely­nek leg­ma­ga­sabb pont­ja 1079 méter. Az ande­zit daga­dó­kúp mere­dek lej­tő­it hatal­mas kőten­ge­rek borít­ják.
“A dél­re néző romos kapun lépünk be a vár­ud­var­ba. A vár­ka­pu bal olda­lán még lát­ha­tók a kapu­bás­tya alap­jai. Jobb olda­lon egy hatal­mas kőbe vés­ve lát­ha­tó az őr helye. A közel egy méter vas­tag és két méter magas vár­fal bel­ső olda­lán mély árok fut kör­be. Való­szí­nű­leg innen ter­mel­ték ki a fal épí­té­sé­hez szük­sé­ges anya­got. A régé­szek sze­rint a mész­ha­barccsal rakott vár­fal kora közép­ko­ri lehet, de a vár köz­pont­já­ban vas­ko­ri tele­pü­lés nyo­mai is fel­szín­re kerül­tek. Az 1085 méter magas Vár­te­tőn igen bővi­zű for­rás talál­ha­tó, még az 1947-es szá­raz­ság ide­jén is ebből itat­ták az itt lege­lő álla­to­kat. De a kút­hoz más tör­té­net is kap­cso­ló­dik.
Mesé­lik, hogy az újtus­ná­di Tánczos Lázár és Kovács And­rás fel­jött a Vár­te­tő­re vadász­ni. Meg­es­te­led­tek, s a kút mel­lé tüzet tet­tek, sza­lon­nát sütöt­tek. Miköz­ben a nyár­sat for­gat­ták, a tűz mel­lé ült egy kecs­ke. A kecs­ke a nyárs­ra békát húzott, s azt sütö­get­te, s köz­ben a Tánczos és Kovács kenye­rét béka­zsír­ral lecse­peg­tet­te. A két fér­fi nézett össze, de nem mer­tek egy­más­hoz szó­la­ni. Egy­szer aztán Tánczos a pus­ká­ját elő­vet­te, és bal­kéz­zel a kecs­két meg­lőt­te. Úgy zúgott az erdő, úgy csat­tog­tak a fák, hogy csak… A kecs­ke egy­be eltűnt. Más­nap, ami­kor a vadá­szok jöt­tek haza, az erdő­szé­lén a kecs­két dögöl­ve talál­ták. Úgy tar­tot­ták, hogy szel­lem, talán a kút, vagy a víz szel­le­me ült a tűz mel­lett, s a nyárs­ra húzott békát ver­te hoz­za a vadá­szok sza­lon­ná­já­hoz. Még az is tar­tot­ták, hogy­ha a Vár­te­tőn jársz, akkor „a bocs­kort kösd a far­cso­kod­ra, mert ha nem, akkor a rézf… bag­lyok megr­esze­tel­nek”.
A Vár­te­tő nem­csak védel­mi célo­kat szol­gált, hanem kul­ti­kus hely is volt. Ezt iga­zol­ják a vár észak­nyu­ga­ti sar­ká­ban talál­ha­tó hatal­mas kőtöm­bök­be vés­ve fenn­ma­radt ősi írás­je­lek is, ame­lyek nagy része meg­ta­lál­ha­tó a szé­kely-magyar ábé­cé­ben is. Erről a ter­mé­sze­tes oltár­ról szép kilá­tás nyí­lik az Alcsí­ki-meden­cé­re. Ami­kor még óri­á­sok lak­ták a várat, innen néz­het­ték a tus­ná­di szán­tó­ve­tő embe­re­ket. Mert a tus­ná­di nép­ha­gyo­mány úgy tart­ja, hogy ami­kor az óri­ás meg­szom­ja­zott, akkor az egyik lábát a Vár­te­tő­re, a mási­kat meg Bük­len­tő­te­tő­re tet­te, s úgy ivott az Olt­ból.” (For­rás: tusnadfurdo.ro)

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a hegy­csúcs.
Magas­ság: 1079 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Tus­nád­für­dő­ről a kék jel­zé­sen, a Vár­te­tő alat­ti elága­zás­tól a kék kör jel­zé­sen (2,3 km; 1 óra 20 perc; 377 méter szint­emel­ke­dés).

A Büdös-hegy és a Köz­te­tő közöt­ti nye­reg­ben fek­vő ingó­láp Szé­kely­föld egyik neve­ze­tes utó­vul­ká­ni lát­ni­va­ló­ja. A süp­pe­dős tőzeg­mo­hás terü­let neve onnan ered, hogy a kis tavak­ból buf­fo­gó szén-dio­xid tör fel. A nyír­fa­er­dős lápon olyan relik­tum növé­nyek élnek, mint a tőzeg­roz­ma­ring, a kes­keny­le­ve­lű gyap­jú­sás, a tőzeg­roz­ma­ring, a mámor­ka, a szi­bé­ri­ai hamu­vi­rág és a kerek­le­ve­lű har­mat­fű. Utób­bi rova­rok­kal táp­lál­ko­zik: a leve­le­it borí­tó raga­dós anyag vonz­za őket; a levél­re ragadt rova­rok­ra mirigy­sző­rök haj­la­nak, a levél begör­bül, majd az emész­tő­en­zi­mek lebont­ják a rova­rok fehér­jé­it és a kép­ző­dött anya­gok fel­szí­vód­nak a levél­be.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a tőzeg­láp kis tava.
Magas­ság: 988 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: Sós­me­ző­ről a kék kör és piros három­szög jel­zé­sen, köz­ben érint­jük a Gyil­kos-bar­lan­got és a Madár­te­me­tőt is (2 km; 45 perc; 212 méter szint­emel­ke­dés)