A Tarján törzs ősi szállásterülete, a Kacsics nemzetség régi birtoka, egykor a Medves és a Karancs közötti völgy egy piciny faluja volt Salgótarján. Aztán bányavárossá duzzadt, és Nógrád megye székhelye lett. Felette az országzászló beszédes jelképe a vidéknek.
A Magyar Feltámadás barlangban a szobor, ahogy Szent István király felajánlja a koronát a magyarok nagyasszonyának, nemes egyszerűséggel üzeni, hogy Mária országa oszthatatlan egység.
Zsolna első virágkorát a tatárjárás után, a sziléziából jött németek hozták el. A középkorban a várost Magyarország Nürnbergjének is nevezték, ezt tükrözik a főtér régi polgárházai. Aztán elpárologtak innen a szorgos németek, amihez hozzájárultak a husziták is, akik az 1430-as években kétszer is felégették a várost. Ma már persze magyar szót is csak elvétve hallunk errefelé.
Az Árpád-kori királyi vár helyén, a várdombon a 15. században már a Szentháromság székesegyház, a mai plébániatemplom hirdette Isten dicsőségét. És hogy a zsolnai harang szava minél távolabb elérjen, erről tett Podmaniczky Rafael uraság, aki 1540 körül felépíttette a reneszánsz Burián-harangtornyot.
A ma is álló, 13. századi Szent István király templomot a századok során többször átépítették, de máig őrzi az alapító emlékét. A régi rege szerint első szent királyunk rendelte el a templom építését a lengyel király ellen vívott csata emlékére.
Budatin várának történetét a Balassák kezdték írni a 13. században, az öregtorony felhúzásával. Csák Máté is befészkelte magát ide, majd Zsigmond király leromboltatta. Az 1400-as években már a Szúnyogh családot találjuk itt, akik az erődöt kastéllyá bővítették. A 18. századtól a Csákyaké lett, akik tovább csinosították. 1848-ban, amikor a szlovák csapatok az osztrákok mellé álltak, a magyar sereg jól elverte őket. Aztán jött Götz osztrák tábornok és bosszúból felgyújtotta a várat. Kaszárnya lett, majd az utolsó magyar birtokos, Csáky Géza 1930-ban felújította. Ha tudta volna, hogy 15 év múlva új, múlt pusztító szelek jönnek és a csehszlovák kommunisták elűzik innen családját. Hát, így lehet Budatin ősi vára ma a drótostótok múzeuma.
A vízi turizmus egyik kedvelt központja Rogoznica. A város az 1400-as években épült ki, igazi dalmát középkori stílusban. Templomát a hajósok védőszentjének, Szent Miklósnak szentelték.
Dalmácia mészkőteraszra épült gyöngyszeme tele van erődítményekkel, melyekről remek kilátás nyílik a kikötővárosra, a tengeri öbölre és a várost övező szigetekre. Az erődöknek jelentős szerepük volt abban, hogy a törökök nem tudták bevenni Sibeniket. A város 1105-ben, Könyves Kálmán idején került a magyar koronához. Velence többször is elfoglalta, közben 1167-ben III. István királyunktól szabad királyi városi jogot kapott. 1412-től négy évszázadig ismét a velenceiek irányították. Zömmel ekkor épültek mai városképét is meghatározó épületei.
Legtekintélyesebb műemléke, a Szent Jakab székesegyház a Világörökség része, talán nem véletlenül. 1402-ben kezdtek neki velencei gótikus stílusban. Volt mit cifrázni rajta, hisz több mint 100 évig épült. A neves építész, Juraj Dalmata több mint három évtizedig, haláláig munkálkodott falain, majd reneszánsz stílusban folytatták építését, végül 1555-ben felszentelték.
A sikátorokkal és apró terekkel szabdalt Óváros ma is úgy fest, mint a Monarchia idejében.
Vagyis Trau. IV. Béla itt lelt menedékre a tatárok elől. 1105-ben Trau is meghódolt Kálmán király serege előtt és a 14. századig – mint szabad királyi város – a Magyar Királyság része volt.
A pálmafás tengerparti sétány szegletében a Kamerlengo-erődöt meg Nagy Lajos királyunk vette be sikerrel.
A kis szigetet kitöltő óváros régi fénye máig nem kopott meg, középkori hangulata ma már a világörökség része. Nyüzsög a magyar emlékektől. A Szent Lőrinc székesegyházat a 14. században kezdték építeni, hasonlóságot mutat a jáki templommal. Ami nem véletlen, hiszen egykor Tregulanus püspök építette, aki Magyarországról került Trauba. Talán ez Közép-Dalmácia legszebb temploma.
Split igazi nyüzsgő tengerparti nagyváros, ipari központ, kikötője láthatóan hatalmas hajóforgalmat bonyolít le.
Split 1105-ben Kálmán király seregei által magyar uralom alá került. Ezután évszázadokon át küzdöttünk birtoklásáért, hol Velencével, hol Bizánccal, míg végül 1420-tól 1797-ig Velence városállam birtoka lett. Később osztrák uralom alá került, majd Jugoszlávia része lett, mígnem Horvátország kivívta függetlenségét.
Mondunk még egy dicsértesséket, a horvátok legnagyobb hittérítő püspökének Nini Gergelynek, és bár nem vagyunk babonásak, azért jó turista módjára simogassuk meg szerencsét hozó nagylábujját is. A palota falaiba beköltözött város minden történelmi érában megkapta sajátos jegyeit
A több mint nyolc évszázados szoros horvát – magyar kapcsolatok idején sok magyar fordult meg hosszabb-rövidebb ideig a városban. A legújabb korban két hullámban érkeztek, először a jugoszláv időkben a Délvidék különböző részeiből, majd az elmúlt évtizedekben, főleg munkalehetőség és házasság útján jutottak ide, a Dalmát Tengermellékre. Szórványban élő közösségüket hivatott összefogni az Új Magyar Kulturális központ egyesülete, amely kiemelt hangsúlyt fektet a magyar nyelv és hagyományok megőrzésére és tovább adására.
Sopron vidéke olyan szép tájképekkel rendelkezik, hogy környékére 16 kilátót is építettek. A Dudlesz-erdő fölé éppen 100 esztendeje emeltek egyet. Később tönkrement, de 2004-ben újjáépítették a Hubertus kilátót.
Sopron peremén található a Koronázódomb, melynek nevére egy emlékoszlop ad magyarázatot: 1625-ben itt vágott a koronázási karddal a négy égtáj felé III. Ferdinánd király.
Sopron 1277-ben szabad királyi városi rangot kapott. A magyar történelem legtöbb sorsfordító eseményében részt vett. 1848-ban 1600 nemzetőr állt itt Kossuth zászlaja alatt, majd 1921-ben a város népe Ausztria helyett Magyarország mellett döntött, így kiérdemelve a Leghűségesebb Város (Civitas Fidelissima) címet.
A 16. és 17. században Sopronban több országgyűlést is tartottak. A Caesar-házban 1681-ben gyűltek össze a főrendek.
Az Orsolya tér látványossága a 18. századi Szent Orsolya-templom és rendház.
A városi sétány parkját Sopron első díszpolgárának, Széchenyi Istvánnak köszönheti, így róla is nevezték el a teret.
Itt áll a domonkos rendiek 18. században épült kéttornyú temploma, mellette a rendházzal.
A város jellegzetes épülete a Tűztorony. A Hűségkapun át léphetünk be a belváros gyöngyszemére, a Fő térre, ahol csupa műemlék épületet csodálhat meg az ember. Itt található a Storno-hát, amiben egykor maga Hunyadi Mátyás szállt meg. Mellette a Tábornok-ház, ami Sopron legnagyobb polgármesterének, Lackner Kristófnak adott otthont, de itt látható az eklektikus stílusú Városháza, és a 13. században épült templom.
És a vándor nem hagyhatja el a várost anélkül, hogy meglátogatná a Gyógygödör borozót, ahol a Sopronra jellemző kékfrankost kóstolhatja meg.
Bánfalva nevezetessége a kivételes hangulatú Hősi temető. Két világháború hősi halottai alusszák itt örök álmukat. Közöttük ott nyugszik a legendás vadászrepülő – vitéz nemes Molnár László is. És itt helyezték örök nyugalomra a II. világháború tragikus emlékű soproni terrorbombázásának áldozatait is.
Bánfalva másik nevezetessége a falu felett magasodó templom. Ide egy kőkorlátos, szobrokkal díszített barokk lépcsősoron emelkedünk fel, amelyet pálos remeték építettek a 18. században.
A 15. századi régi pálos templomot és kolostort 1529-ben a törökök annak rendje és módja szerint feldúlták. Aztán 1614-ben visszatértek a pálosok a kolostorhegyre, és nekiláttak újraépíteni Isten hajlékát. Ez olyan szépen sikerült, hogy jöttek is, egyre többen a zarándokok, a Mária kegyképhez búcsút nyerni. De jött II. József is, és 1786-ban feloszlatta a pálos rendet. Később a karmelita nővérek települtek ide, mígnem ránk tört a bolsevista diktatúra, ami 1950-ben őket is elüldözte innen. Erre Bánfalva akkori plébánosa és egy felvidékről kitelepített művész, Básti Zoltán a maguk módján válaszoltak: a karzatra felkerült a világ egyetlen templomi Sztálin-festménye, ami a Szent Mihály arkangyal által legyőzött ördögöt a tömeggyilkos diktátor képében ábrázolja. De a legvadabb Rákosi korszakban volt bátorságuk megjeleníteni a szovjetek által meggyilkolt püspököt, Apor Vilmost is.
Bánfalva egy másik, apró, de még régebbi, XII. századi szakrális emléke, a Mária Magdolna-templom, amely máig őrzi román kori jegyeit.
Nevének utótagja még a székely korból eredő várára, míg előtagja már a szászok betelepülésére utal. A város legfontosabb tisztségeit a 15. századtól kisebb-nagyobb megszakításokkal a 20. század elejéig a németek és magyarok képviselői egymást felváltva tölthették be.
A török pusztítástól sokat szenvedett várost hamar elérte a reformáció szele. Várát jóformán a védőfallal övezett két protestáns templom alkotja. A magyar reformátusok és szász evangélikusok századokon át közösen használták az árpád kori eredetű templomot, ám a felekezeti viták után a 19. században az evangélikusok csak építettek maguknak egyet. Addig veszekedett a két nemzetiség, hogy végül a betelepülő románok lettek a nevető harmadikok. Ma már ott tartunk, hogy a húszezres városban alig félezer a magyar, és talán száz német, ha él még.
A magyarság erős szigetét a ferences kolostor jelenti. A barátok már a 13. században letelepedtek a városban. A reformáció, majd a kommunista diktatúra idején is elhagyni kényszerültek kolostorukat, de szellemiségük talán ma virágzik a legjobban a sokáig üresen kongó falak között. A patinás épületben a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent Erzsébet Gyermekotthona működik. Közel 100 gyermek cseperedik itt, nevelőik gondoskodó szeretetében. Így lett a sokat szenvedett Szászváros a hit, a remény és a szeretet szigete, a Hunyad megyei magyarság egyik erős védbástyája, egy ismeretlen, de varázslatos hegység, a Kudzsiri-havasok lábánál.
Kanizsa ősi múltját jelzi, hogy Anonymus is megemlékezik róla krónikájában, amikor azt írja, hogy 896-ban Zuárd, Kadocsa és Bajta vezérek itt keltek át a Tiszán, a folyón túli területek birtokba vételére. 1093-ból már írás is emlékezik arról, hogy itt magyar emberek éltek.
Mint oly sok délvidéki város, a török időkben Magyarkanizsa is elnéptelenedett, majd 1751-es betelepítések után fejlődésnek indult a település. Ezt törte ketté az 1848-as szabadságharc, amikor Kanizsa gyakorlatilag elpusztult. Aztán a boldog békeidőkben alakult ki a központban ma is látható városkép.
Talán idős kora is teszi, hogy Kanizsa a „csönd városa.” De nem az elmúlás csöndje honol itt, hanem a termékeny szellemé. Kanizsán alakult meg Délvidék első óvodája és már az 1840-es években színház is volt itt. A délvidéki magyar kultúra mai bástyája a Knesa Oktatási-művelődési Intézmény. Itt működik a Nagy József Kreatív Műhely is,
Temploma 1768-ban épült, amit 1848-ban a szerbek felégettek, de 10 év múlva a hit köveiből újjáépült, s ahová a fény ma is a magyar szentek üvegablakain keresztül árad be.
A legjobb élmény biztosítása érdekében, az eszközadatok tárolásához és/vagy eléréséhez olyan technológiákat használunk mint a sütik (cookie-k). Amennyiben beleegyezik ezen technológiák használatába, olyan adatokat dolgozhatunk fel mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók ezen a webhelyen. A beleegyezés visszautasítása vagy visszavonása bizonyos szolgáltatásokat és funkciókat hátrányosan érinthet.