Dalmácia mészkőteraszra épült gyöngyszeme tele van erődítményekkel, melyekről remek kilátás nyílik a kikötővárosra, a tengeri öbölre és a várost övező szigetekre. Az erődöknek jelentős szerepük volt abban, hogy a törökök nem tudták bevenni Sibeniket. A város 1105-ben, Könyves Kálmán idején került a magyar koronához. Velence többször is elfoglalta, közben 1167-ben III. István királyunktól szabad királyi városi jogot kapott. 1412-től négy évszázadig ismét a velenceiek irányították. Zömmel ekkor épültek mai városképét is meghatározó épületei.
Legtekintélyesebb műemléke, a Szent Jakab székesegyház a Világörökség része, talán nem véletlenül. 1402-ben kezdtek neki velencei gótikus stílusban. Volt mit cifrázni rajta, hisz több mint 100 évig épült. A neves építész, Juraj Dalmata több mint három évtizedig, haláláig munkálkodott falain, majd reneszánsz stílusban folytatták építését, végül 1555-ben felszentelték.
A sikátorokkal és apró terekkel szabdalt Óváros ma is úgy fest, mint a Monarchia idejében.