Magyarkanizsa

Uticélok / Délvidék / Bácska
Nehézségi szint:
2/10

Kani­zsa ősi múlt­ját jel­zi, hogy Ano­ny­mus is meg­em­lé­ke­zik róla kró­ni­ká­já­ban, ami­kor azt írja, hogy 896-ban Zuárd, Kado­csa és Baj­ta vezé­rek itt kel­tek át a Tiszán, a folyón túli terü­le­tek bir­tok­ba véte­lé­re. 1093-ból már írás is emlé­ke­zik arról, hogy itt magyar embe­rek éltek.

Mint oly sok dél­vi­dé­ki város, a török idők­ben Magyar­ka­ni­zsa is elnép­te­le­ne­dett, majd 1751-es bete­le­pí­té­sek után fej­lő­dés­nek indult a tele­pü­lés. Ezt tör­te ket­té az 1848-as sza­bad­ság­harc, ami­kor Kani­zsa gya­kor­la­ti­lag elpusz­tult. Aztán a bol­dog béke­idők­ben ala­kult ki a köz­pont­ban ma is lát­ha­tó város­kép.

Talán idős kora is teszi, hogy Kani­zsa a „csönd váro­sa.” De nem az elmú­lás csönd­je honol itt, hanem a ter­mé­keny szel­le­mé. Kani­zsán ala­kult meg Dél­vi­dék első óvo­dá­ja és már az 1840-es évek­ben szín­ház is volt itt. A dél­vi­dé­ki magyar kul­tú­ra mai bás­tyá­ja a Kne­sa Okta­tá­si-műve­lő­dé­si Intéz­mény. Itt műkö­dik a Nagy József Kre­a­tív Műhely is,

Temp­lo­ma 1768-ban épült, amit 1848-ban a szer­bek fel­éget­tek, de 10 év múl­va a hit köve­i­ből újjá­épült, s aho­vá a fény ma is a magyar szen­tek üveg­ab­la­ka­in keresz­tül árad be.

Hazajáró epizódban szerepelt: