Zsolna első virágkorát a tatárjárás után, a sziléziából jött németek hozták el. A középkorban a várost Magyarország Nürnbergjének is nevezték, ezt tükrözik a főtér régi polgárházai. Aztán elpárologtak innen a szorgos németek, amihez hozzájárultak a husziták is, akik az 1430-as években kétszer is felégették a várost. Ma már persze magyar szót is csak elvétve hallunk errefelé.
Az Árpád-kori királyi vár helyén, a várdombon a 15. században már a Szentháromság székesegyház, a mai plébániatemplom hirdette Isten dicsőségét. És hogy a zsolnai harang szava minél távolabb elérjen, erről tett Podmaniczky Rafael uraság, aki 1540 körül felépíttette a reneszánsz Burián-harangtornyot.
A ma is álló, 13. századi Szent István király templomot a századok során többször átépítették, de máig őrzi az alapító emlékét. A régi rege szerint első szent királyunk rendelte el a templom építését a lengyel király ellen vívott csata emlékére.
Budatin várának történetét a Balassák kezdték írni a 13. században, az öregtorony felhúzásával. Csák Máté is befészkelte magát ide, majd Zsigmond király leromboltatta. Az 1400-as években már a Szúnyogh családot találjuk itt, akik az erődöt kastéllyá bővítették. A 18. századtól a Csákyaké lett, akik tovább csinosították. 1848-ban, amikor a szlovák csapatok az osztrákok mellé álltak, a magyar sereg jól elverte őket. Aztán jött Götz osztrák tábornok és bosszúból felgyújtotta a várat. Kaszárnya lett, majd az utolsó magyar birtokos, Csáky Géza 1930-ban felújította. Ha tudta volna, hogy 15 év múlva új, múlt pusztító szelek jönnek és a csehszlovák kommunisták elűzik innen családját. Hát, így lehet Budatin ősi vára ma a drótostótok múzeuma.