Turóc vármegye egykori székhelye Znióváralja. A Kis-Fátra egyik végnyúlványán meredeznek, Znió, vagy más néven Turóc várának romjai. A Hontpázmány nembeli András, a Forgáchok őse építtette a 13. században. Amikor 1241-ben a tatár fenyegetett, IV. Béla király itt lelt menedékre. Hálából a megmenekülés emlékére, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére 1253-ban a vár alatt templomot építtetett és megalapította a zniói premontrei konventet. 1586-ban a jezsuiták vették át a kolostort. Pázmány Péter is élt a falai között, míg Káldy György itt fordította magyarra a katolikus bibliát. Így lett a kollégium az ellenreformáció egyik Felső-magyarországi központja.
Znióváralja sokáig kiváltságos nemesi mezőváros volt, erre emlékeztetnek régi patinás épületei. 1869-ben itt alapították az első szlovák nyelvű katolikus gimnáziumot is.
Szent Miklós plébániatemploma 1250-ben épült.
Trencsén óvárosába a 16. századi várostorony kapuján keresztül vezet az út. Kellett is az erődítés, hisz a Magyar Királyság egyik legjelentősebb városa mindig is a hadak útjában állt. Felsorolni is sok, hány birtokosa volt, hányféle sereg és veszedelem támadta. Trencsén szomorú esemény helyszíne volt 1708-ban. A várostól délre Rákóczi seregei súlyos vereséget szenvedtek a császáriaktól.
És a történelem fogaskerekei fel is őrölték magyarságát. A legújabb időkben a magyar múlt sok nyoma veszett el a városban. A vár alatti sziklafalon az első világháborúban elesett hősök emlékére 1916-ban szentelt Hunnia dombormű helyén ma már a huszita Jiskra János alakja domborodik.
De van itt egy mementó, amit nem lehet csak úgy lecserélni. A fedett lépcsőn keresztül történelmi hazánk egyik múltban és kiterjedésben is legnagyobb várába emelkedünk. És a sok ostromot megélt ősi falak mesélni kezdenek. Megidézik Szent István királyunkat, a betörő tatárokat, az itt köttetett békeszerződést Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király között. Itt dübörögnek előttünk a cseh husziták, a Habsburgok, és Bocskai seregei, és 1622-be lépve itt látjuk megcsillanni a Szent Koronát is. Aztán bevonul a vezérlő fejedelem, Rákóczi Ferenc, hogy végül gondatlan osztrák helyőrség vegye be magát a falak közé. Így érkezünk el az 1790-es évhez, amikor egy tűzvész pusztítja a várat. Azóta védelmi szerep nélkül, turista látványosságként meredeznek megújult tornyai, de legendáit még nem emésztette fel az új világrend.
A hagyomány szerint Lehel vezér ezen a dombon fújt kürtjébe, így lett a község neve Kürtös. Ha látná, mi lett ősi földjéből, talán ma vészriadót fújna. A tót atyafiak a 19. században indult szénbányászatot kicsit túltolták a kommunizmus idején. Sorra nőttek ki a lakótelepek, s költöztek beléjük szlovákok tömegei. A jó palócok lassan szórványba kerültek.
Mikszáth rá se ismerne Kürtösre, s a behemót panelházak között bolyongva talán még a templomot is nehezen találná meg, amelyben keresztvíz alá tartották.
A Kacsics nemzetségből hogy lett Szécsényi család? Erre ad választ Ipoly parti ősi birtokuk neve: Szécsény. A kisváros, amely a királytól már csaknem hétszáz éve Budával megegyező jogokat kapott, s hamar hazánk egyik védőbástyája lett. Aztán jött a török rabiga, majd a császáriaktól szenvedett sokat. Persze, hogy a kuruc szabadságharc Nógrádban is hamar lángra lobbant. Olyannyira, hogy 1705-ben a Szécsény melletti borjúpást mezőre hívta össze II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem a kuruc rendek első magyarországi országgyűlését, hogy a vármegyék és püspökségek küldöttei megformálják a Habsburgok ellen küzdő kurucok államát.
Szécsénynek még ferde tornya is van. A városháza előtt álló Tűztorony alatt megcsúszott a talaj, de talán már nem is bánják a helyiek, hisz így válhatott a város ismert jelképévé.
A szépen felújított sétálóutca a barokk kastélyhoz vezet. A Szécsényi család középkori várkastélya helyére építették a Forgáchok az 1750-es években. Ma már múzeum működik benne.
A kastély mellett már 1332-ben pápai engedély volt a ferences templom és kolostor építésére. A hit évszázados falai közé az elűzött ferencesek csak 1989-ben térhettek vissza.
Kikinda Európai szintű agrártörténeti ritkasága az 1899-ben épült, ma is működőképes szárazmalom.
A kisváros ősidők óta lakott vidékének története a szokásos bánáti forgatókönyv szerint zajlott: a török hódítások alatt megsemmisült, utána szerb, német és magyar telepesek érkeztek, míg 1774-ben Mária Terézia a Nagykikindai kiváltságos kerület székhelyévé tette. Később Torontál vármegye egyik legnépesebb városává fejlődött, de a forradalmak és a háborúk rendesen elbántak lakóival.
1848-ban és ’49-ben is felkeltek a szerbek a magyarok ellen, amit Kiss Ernő és Perczel Mór vert le. 1944-ben is aratott a halál Kikindán, az itt létrehozott internáló táborokban rengeteg német és magyar végezte be sorsát.
Van Kikindának egy igazi különlegessége. A városi múzeum udvarán köszön ránk Kika, a hatalmas nőstény mamut csontvázának a rekonstrukciója.
Az ősi Asszonyfalva helyén alakult ki Ada. Amikor a török félhold végre leáldozott a Délvidéken, az újranépesült Ada olyan fejlődésnek indult, hogy a 19. században már módos mezőváros lett. A népes katolikus közösség szokatlan, kovácsoltvas, rácsos szerkezetű toronnyal megsüvegelt temploma 1795-ben épült.
A kisvároshoz híres és hírhedt történelmi személyiségek is kötődnek.
Damjanich János aradi vértanú szobrát a testvértelepülése, Budakalász adományozta Adának. Volt is kisebb ribillió a szerbek részéről, nehezen bocsátják meg az 1848-as szabadságharc tábornokának, hogy rác származása ellenére a magyar oldalon harcolt.
1832-ben Adán ringott a bölcsője a magyar nyelvművelés megteremtőjének, Szarvas Gábor nyelvésznek, aki szenvedélyesen küzdött az idegen szavak meghonosodása ellen.
Csak Isten a tudója, miért adott életet Adán, 1892-ben Rosenfeld Mátyásnak, aki felcseperedve már Rákosi Mátyásként írta be magát történelmünk legsötétebb lapjaira. Felsorolni is sok, mi kárt okozott hazánknak, hány magyar családot nyomorított meg, hány ártatlan honfi életét oltotta ki Sztálin meghosszabbított kezeként, a magyarországi kommunista terrorállam fejeként.
Erdély kapuja, a keresztény őrbástyája és Szent László büszke városa Várad. 1077-ben Szent László király a vármegye és a püspökség székhelyét Biharból Váradra költöztette.
A püspökség épületei, a püspöki palota, és a Székesegyház köré épült fel először az erődítés, amely később várrá bővült. Ennek a közepét foglalta el az a Székesegyház, ahova Szent Lászlót temették. A halála után száz évvel szentté avatták, így Közép-Kelet-Európa egyik legfontosabb búcsújáró helyévé vált. Miután a püspökség a 16. század közepén megszűnt, 1565-ben feldúlták László király sírját, valószínűleg a protestáns hitviták következtében. Várad később az Erdélyi Fejedelemség székhelyévé és egyik legfontosabb végvárává vált, úgyhogy a hely szinte teljesen elvesztette szakralitását. Majd jött a török, és a hódoltság korában a város teljesen elpusztult.
A város másodvirágzása a 18. században köszöntött be, amikor szinte újra kellett építeni. Ugyanaz történt, mint a középkorban: az egyházi központ körül kezdett kiépülni a város, csak időközben a gótika helyét átvette a barokk. A püspökség a történelmi Magyarország legnagyobb épületegyüttese.
A Szent László téren egykor a városalapító szobra állt. A 19. század hozta el a város harmadik kivirágzását, amikor Nagyvárad jelentős kulturális, kereskedelmi és ipari központtá duzzadt. A Bémer tér a polgárosodó Nagyvárad stílusjegyeit hordozza magán, amit 1890-ben alakítottak ki. Itt találhatóak a város legjelentősebb eklektikus és szecessziós bérházai.
Van mit mesélnie Feketehalomnak a középkorról. Például azt, hogy Luxemburgi Zsigmond több oklevelet is innen bocsátott ki. Dúlta török, tatár, oláh, látta elbukni a kurucokat és győzni Bem seregét, szemtanúja volt, ahogy 1945-ben szász lakóit deportálják, mégis vannak még látható jelei a múltjának.
Itt ágaskodik 13. századi templomerődje is, ami a hontériuszi időkben az evangélikusoké lett. Odabent a Szászföldön ritkaság számba menő festett kazettás mennyezet hajol fölénk.
Csíkszereda már az Árpád-házi királyok idején a keleti gyepűrendszer része volt, majd mint mezőváros fontos utak kereszteződésénél, a szerdai napokon ott tartott vásárok színhelyén alakult ki a 15. században.
A Mikó-várban kapott helyet az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum, amelyben állandó kiállítás mutatja be a vártörténet különböző korszakait. A legenda szerint Szent László király Mikó nevű vitézének volt itt először vára. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tanácsosa, hídvégi Mikó Ferenc, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya 1623-ban fogott neki vára építésének. De várkastélyát 1661-ben a török-tatár seregek már fel is dúlták, majd a Habsburgok 1716-ra laktanyává alakították.
A Mikó-várban néprajzi kiállítás is van, ami az elmúlt századok – sok helyütt máig élő − paraszti világát, a csíki mindennapok sajátos élettereit eleveníti fel.
Csík hagyományosan a katolikus vallás egyik erdélyi fellegvára. Ezt igazolják a régi székhely, Csíksomlyó egyházi emlékei és a Római Katolikus Főgimnázium is, ami szintén Csíksomlyóról költözött át négy évszázad után, 1911-ben Csíkszeredába. Az iskola ma már egykori diákja, az erdélyi vértanú püspök, Márton Áron nevét viseli.
A csíkiak szabadsághoz való ragaszkodását jelzi, hogy csatlakoztak a Rákóczi féle kuruc felkeléshez és a ’48-as szabadságharchoz is. 1916-ban a román hadsereg tört be a városba, majd jött a boldog kicsi magyar világ, ami után újra Romániához került. Amikor megszűnt a Magyar Autonóm Tartomány, Hargita-megye központjául Csíkszereda és Székelyudvarhely versengett. A hatalom Udvarhelyet választotta, ám a csíkiak addig tüntettek, míg végül elérték céljukat, így lett végül ‘Szereda Hargita megye központja.
