Csíkszereda már az Árpád-házi királyok idején a keleti gyepűrendszer része volt, majd mint mezőváros fontos utak kereszteződésénél, a szerdai napokon ott tartott vásárok színhelyén alakult ki a 15. században.
A Mikó-várban kapott helyet az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum, amelyben állandó kiállítás mutatja be a vártörténet különböző korszakait. A legenda szerint Szent László király Mikó nevű vitézének volt itt először vára. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tanácsosa, hídvégi Mikó Ferenc, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya 1623-ban fogott neki vára építésének. De várkastélyát 1661-ben a török-tatár seregek már fel is dúlták, majd a Habsburgok 1716-ra laktanyává alakították.
A Mikó-várban néprajzi kiállítás is van, ami az elmúlt századok – sok helyütt máig élő − paraszti világát, a csíki mindennapok sajátos élettereit eleveníti fel.
Csík hagyományosan a katolikus vallás egyik erdélyi fellegvára. Ezt igazolják a régi székhely, Csíksomlyó egyházi emlékei és a Római Katolikus Főgimnázium is, ami szintén Csíksomlyóról költözött át négy évszázad után, 1911-ben Csíkszeredába. Az iskola ma már egykori diákja, az erdélyi vértanú püspök, Márton Áron nevét viseli.
A csíkiak szabadsághoz való ragaszkodását jelzi, hogy csatlakoztak a Rákóczi féle kuruc felkeléshez és a ’48-as szabadságharchoz is. 1916-ban a román hadsereg tört be a városba, majd jött a boldog kicsi magyar világ, ami után újra Romániához került. Amikor megszűnt a Magyar Autonóm Tartomány, Hargita-megye központjául Csíkszereda és Székelyudvarhely versengett. A hatalom Udvarhelyet választotta, ám a csíkiak addig tüntettek, míg végül elérték céljukat, így lett végül ‘Szereda Hargita megye központja.