Erdély kapu­ja, a keresz­tény őrbás­tyá­ja és Szent Lász­ló büsz­ke váro­sa Várad. 1077-ben Szent Lász­ló király a vár­me­gye és a püs­pök­ség szék­he­lyét Bihar­ból Várad­ra köl­töz­tet­te. 

A püs­pök­ség épü­le­tei, a püs­pö­ki palo­ta, és a Szé­kes­egy­ház köré épült fel elő­ször az erő­dí­tés, amely később vár­rá bővült. Ennek a köze­pét fog­lal­ta el az a Szé­kes­egy­ház, aho­va Szent Lász­lót temet­ték. A halá­la után száz évvel szent­té avat­ták, így Közép-Kelet-Euró­pa egyik leg­fon­to­sabb búcsú­já­ró helyé­vé vált. Miu­tán a püs­pök­ség a 16. szá­zad köze­pén meg­szűnt, 1565-ben fel­dúl­ták Lász­ló király sír­ját, való­szí­nű­leg a pro­tes­táns hit­vi­ták követ­kez­té­ben. Várad később az Erdé­lyi Feje­de­lem­ség szék­he­lyé­vé és egyik leg­fon­to­sabb vég­vá­rá­vá vált, úgy­hogy a hely szin­te tel­je­sen elvesz­tet­te szak­ra­li­tá­sát. Majd jött a török, és a hódolt­ság korá­ban a város tel­je­sen elpusz­tult.

A város másod­vi­rág­zá­sa a 18. szá­zad­ban köszön­tött be, ami­kor szin­te újra kel­lett épí­te­ni. Ugyan­az tör­tént, mint a közép­kor­ban: az egy­há­zi köz­pont körül kez­dett kiépül­ni a város, csak idő­köz­ben a góti­ka helyét átvet­te a barokk. A püs­pök­ség a tör­té­nel­mi Magyar­or­szág leg­na­gyobb épü­let­együt­te­se.

A Szent Lász­ló téren egy­kor a város­ala­pí­tó szob­ra állt. A 19. szá­zad hoz­ta el a város har­ma­dik kivi­rág­zá­sát, ami­kor Nagy­vá­rad jelen­tős kul­tu­rá­lis, keres­ke­del­mi és ipa­ri köz­pont­tá duz­zadt. A Bémer tér a pol­gá­ro­so­dó Nagy­vá­rad stí­lus­je­gye­it hor­doz­za magán, amit 1890-ben ala­kí­tot­tak ki. Itt talál­ha­tó­ak a város leg­je­len­tő­sebb eklek­ti­kus és sze­cesszi­ós bér­há­zai.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 204. rész: Biharország — A lovagkirály hagyatéka