Tren­csén óvá­ro­sá­ba a 16. szá­za­di város­to­rony kapu­ján keresz­tül vezet az út. Kel­lett is az erő­dí­tés, hisz a Magyar Király­ság egyik leg­je­len­tő­sebb váro­sa min­dig is a hadak útjá­ban állt. Fel­so­rol­ni is sok, hány bir­to­ko­sa volt, hány­fé­le sereg és vesze­de­lem támad­ta. Tren­csén szo­mo­rú ese­mény hely­szí­ne volt 1708-ban. A város­tól dél­re Rákó­czi sere­gei súlyos vere­sé­get szen­ved­tek a csá­szá­ri­ak­tól.

És a tör­té­ne­lem fogas­ke­re­kei fel is őröl­ték magyar­sá­gát. A leg­újabb idők­ben a magyar múlt sok nyo­ma veszett el a város­ban. A vár alat­ti szik­la­fa­lon az első világ­há­bo­rú­ban elesett hősök emlé­ké­re 1916-ban szen­telt Hun­nia dom­bor­mű helyén ma már a huszi­ta Jis­kra János alak­ja dom­bo­ro­dik.

De van itt egy memen­tó, amit nem lehet csak úgy lecse­rél­ni. A fedett lép­csőn keresz­tül tör­té­nel­mi hazánk egyik múlt­ban és kiter­je­dés­ben is leg­na­gyobb várá­ba emel­ke­dünk. És a sok ost­ro­mot meg­élt ősi falak mesél­ni kez­de­nek. Meg­idé­zik Szent Ist­ván kirá­lyun­kat, a betö­rő tatá­ro­kat, az itt köt­te­tett béke­szer­ző­dést Károly Róbert, János cseh és Káz­mér len­gyel király között. Itt dübö­rög­nek előt­tünk a cseh huszi­ták, a Habs­bur­gok, és Bocs­kai sere­gei, és 1622-be lép­ve itt lát­juk meg­csil­lan­ni a Szent Koro­nát is. Aztán bevo­nul a vezér­lő feje­de­lem, Rákó­czi Ferenc, hogy végül gon­dat­lan oszt­rák hely­őr­ség vegye be magát a falak közé. Így érke­zünk el az 1790-es évhez, ami­kor egy tűz­vész pusz­tít­ja a várat. Azóta védel­mi sze­rep nél­kül, turis­ta lát­vá­nyos­ság­ként mere­dez­nek meg­újult tor­nyai, de legen­dá­it még nem emész­tet­te fel az új világ­rend.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 155. rész: Sztrázsó-hegység — Trencséni emlékek