Kik­in­da Euró­pai szin­tű agrár­tör­té­ne­ti rit­ka­sá­ga az 1899-ben épült, ma is műkö­dő­ké­pes szá­raz­ma­lom.

A kis­vá­ros ősidők óta lakott vidé­ké­nek tör­té­ne­te a szo­ká­sos báná­ti for­ga­tó­könyv sze­rint zaj­lott: a török hódí­tá­sok alatt meg­sem­mi­sült, utá­na szerb, német és magyar tele­pe­sek érkez­tek, míg 1774-ben Mária Teré­zia a Nagy­kik­in­dai kivált­sá­gos kerü­let szék­he­lyé­vé tet­te. Később Toron­tál vár­me­gye egyik leg­né­pe­sebb váro­sá­vá fej­lő­dött, de a for­ra­dal­mak és a hábo­rúk ren­de­sen elbán­tak lakó­i­val.

1848-ban és ’49-ben is fel­kel­tek a szer­bek a magya­rok ellen, amit Kiss Ernő és Perczel Mór vert le. 1944-ben is ara­tott a halál Kik­in­dán, az itt lét­re­ho­zott inter­ná­ló tábo­rok­ban ren­ge­teg német és magyar végez­te be sor­sát.

Van Kik­in­dá­nak egy iga­zi külön­le­ges­sé­ge. A váro­si múze­um udva­rán köszön ránk Kika, a hatal­mas nős­tény mamut csont­vá­zá­nak a rekonst­ruk­ci­ó­ja.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 153. rész: Észak-Bánát — Aranka síkja, Kikinda háta