Archives

Budaszállási-sziklák

A Loson­ci-meden­ce felett maga­so­dik az Oszt­rovsz­ki-hegy­ség. Elér­ve a Jávort a fenn­sík kicsú­cso­so­dá­sai, pere­me­i­nek ande­zit szik­lái kivá­ló ter­mé­sze­tes kilá­tó­ként szol­gál­nak. A Buda­szál­lá­si-szik­lák is tart­ják még magu­kat a hegy olda­lá­ban. Egy bar­lan­got is rej­te­nek, amit a tót atya­fi­ak, mint sok­fe­lé a Fel­vi­dé­ken, itt is a hír­hedt rab­ló­ve­zér­ről, Jáno­s­ik­ról nevez­tek el.

Bikszádi-kő

Bik­szád felett maga­so­dik az Avas tete­je, a Vis­ki- és a Bik­szá­di-kő. Keve­sen isme­rik a Gutin és a Rozsály szom­széd­sá­gá­ban a Szat­má­ri-sík fölé 1000 méter­nél is ala­cso­nyab­ban emel­ke­dő hegy­sé­get. Főleg, ami­óta gerin­cét az ukrán-román határ­nak jelöl­ték ki. Jel­zett ösvé­nye­ket, turis­ta léte­sít­mé­nye­ket hiá­ba kere­sünk.

A Vis­ki-kő tete­jét fák takar­ják, míg a Bik­szá­di-kőről cso­dás kilá­tás nyí­lik a táj­ra.

Turcibánya

Tur­ci­bá­nya kör­nyé­kén a vala­ha virág­zó szí­nes­fém bányák már bezár­tak. A táj adott­sá­gai, a növény­ter­mesz­tés és a fa adja a meg­él­he­tést annak a kevés magyar­nak, aki még itt marad­tak.

Tur­ci­bá­nya fölött az Avas olda­lá­ban pazar kilá­tó­he­lyet talá­lunk. Körü­löt­tünk az Avas­ra jel­lem­ző vul­ká­ni kúpok dudo­rod­nak, a közé­jük mélyen bevá­gó­dott völ­gyek­kel. Dél­re az Avas-meden­ce, távo­labb a Sza­mos sík­sá­ga nyúj­tóz­ko­dik. Távo­labb tekint­ve meg­pil­lant­juk a Kánya­há­zi-víz­tá­ro­zót, amely 1974-ben a Túr fel­duz­zasz­tá­sá­val kelet­ke­zett. A mes­ter­sé­ges víz­tá­ro­zó az árvíz­vé­de­lem mel­lett turisz­ti­kai célo­kat is szol­gál.

Holló-kő

A Hol­ló-szik­la bér­ce­in ébred rá az erre járó ván­dor, hogy a hegy­ség­ben nem­csak a szur­do­kok, hanem a szir­tek is gigan­ti­kus lát­vánnyal fogad­ják.

Bachledka: kilátó

Bachledka: kilátó

A Buko­vi­na és a Mag­ur­ka csú­csok közöt­ti nye­reg­ből cso­dás kilá­tás nyí­lik. Nyu­gat felé a Bélai-hava­sok masszí­vu­ma és a mögü­le elő­kan­di­ká­ló Lom­nic ural­ja a látó­ha­tárt. Észa­kon a Pie­ni­nek mész­kő­vi­lá­ga is elő­buk­kan.

Karva

Karva

Az Árpád-kori Kar­vá­nál a töl­té­sen vésett kop­ja­fa idé­zi a falu és kör­nyé­ke tör­té­nel­mi sors­for­du­ló­it. A török idők­ben tel­je­sen elpusz­tult tele­pü­lés csak a 18. szá­zad­ban tele­pült újra. Akkor meg jött a Rákó­czi sza­bad­ság­harc és a csá­szá­ri csa­pa­tok gyúj­tot­ták fel. De a máso­dik világ­há­bo­rú és az azt köve­tő kite­le­pí­té­sek is pró­bá­ra tet­ték Kar­va magyar népét.

A Duna-par­ti kilá­tó­ból maga­sabb­ról is végig­pász­táz­hat­juk a falu folyó-men­ti tájé­kát.

Csudáló-kő

A kő tete­jén egy faki­lá­tó segít a kör­pa­no­rá­ma meg­csu­dá­lá­sá­ban. A mon­da sze­rint a tar­tár­já­rás ide­jén ide mene­kül­tek fel az embe­rek a Gyer­gyói-meden­cé­ből, és innen „csu­dál­ták”.

Asszonykő

A kék jel­zé­sen halad­va lyu­ka­dunk ki az Asszony-kő szik­lá­já­hoz, ami a kilá­tás mel­let a domb­vi­dék vul­ká­ni múlt­já­ról is mesél.

Fertőboz

Ami­kor a napó­le­o­ni hábo­rúk sze­lei meg­le­gyin­tet­ték hazánk nyu­ga­ti vége­it, 1800-ban Sop­ron­ba érke­zett a had­se­reg főpa­rancs­no­ka, Magyar­or­szág nádo­ra, József főher­ceg. S ha már itt járt, körül is nézett Cenk vidé­kén gróf Szé­ché­nyi Ferenc invi­tá­lá­sá­ra. Több­ször fel­jöt­tek a bozi magas­lat­ra is, a Fer­tő mosoly­gó tájé­ká­ban gyö­nyör­köd­ni. A láto­ga­tá­sok emlé­ké­re Szé­ché­nyi Ferenc 1802-ben kilá­tót emel­te­tett. A Glori­et­te fénye meg­ko­pott már, de a Fer­tő vidé­ke ma is ugyan­úgy ragyog, mint régen.