800 esz­ten­dő telt el azóta, hogy Hal­mi nevét elő­ször írás­ba fog­lal­ták. Akkor még Ugo­csa vár­me­gyét gya­ra­pí­tot­ta. Öreg temp­lo­ma sok min­dent látott. Azt is, ami­kor Kemény János erdé­lyi feje­de­lem a falai között foga­dott örök hűsé­get Kál­lai Zsu­zsan­ná­nak. A temp­lom ma a refor­má­tu­so­kat szol­gál­ja. Miu­tán ősi temp­lo­muk a kál­vi­nis­tá­ké lett, a kato­li­ku­sok új temp­lo­mot épí­tet­tek maguk­nak, Jézus Szent Neve tisz­te­le­té­re.

Zsong a magyar élet Hal­mi­ban, hála a helyi tánc­cso­port gyer­me­ke­i­nek.

A Túr men­ti Tere­bes is az Árpád-kor­ban gyö­ke­re­zik. Ugo­csá­ból a Peré­nyi­ek révén került Szat­már vár­me­gyé­hez. A csa­lá­di kas­tély ma már isko­la­ként szol­gál­ja a magyar meg­ma­ra­dást.

A Peré­nyi­ek épít­tet­ték a kato­li­kus temp­lo­mot is, Nagy­bol­dog­asszony tisz­te­le­té­re. Nagy sze­re­pe van a falu­ban a hit­élet­nek, hisz 1989 után Túr­te­re­bes három püs­pö­köt is adott az egy­ház­nak.

Tur­ci­bá­nya kör­nyé­kén a vala­ha virág­zó szí­nes­fém bányák már bezár­tak. A táj adott­sá­gai, a növény­ter­mesz­tés és a fa adja a meg­él­he­tést annak a kevés magyar­nak, aki még itt marad­tak.

Tur­ci­bá­nya fölött az Avas olda­lá­ban pazar kilá­tó­he­lyet talá­lunk. Körü­löt­tünk az Avas­ra jel­lem­ző vul­ká­ni kúpok dudo­rod­nak, a közé­jük mélyen bevá­gó­dott völ­gyek­kel. Dél­re az Avas-meden­ce, távo­labb a Sza­mos sík­sá­ga nyúj­tóz­ko­dik. Távo­labb tekint­ve meg­pil­lant­juk a Kánya­há­zi-víz­tá­ro­zót, amely 1974-ben a Túr fel­duz­zasz­tá­sá­val kelet­ke­zett. A mes­ter­sé­ges víz­tá­ro­zó az árvíz­vé­de­lem mel­lett turisz­ti­kai célo­kat is szol­gál.

A falu felett a Domo­kos-domb gyü­möl­csö­se kivé­te­les emlék­osz­lo­pot talá­lunk. Ezt a Szé­che­nyi-obe­lisz­ket 1861-ben, a leg­na­gyobb magyar halá­la után emel­te az erdé­lyi arisz­tok­rá­cia. Érde­kes­sé­ge, hogy Erdély­ben ez az egyet­len kül­té­ri Szé­che­nyi-emlék­mű.

A Tál­na patak mel­lett fek­szik Ava­súj­vá­ros. A mező­vá­ros vas­kos kró­ni­ká­já­ba a Lónyayak, a Beth­le­nek, és a Wes­se­lé­nyi­ek is beír­ták a nevü­ket, hát még Bagossy Lász­ló Szat­már megyei alis­pán, aki 1717-ben az itt pusz­tí­tó tatá­rok­nak meg­álljt paran­csolt.

Újvá­ros­nak is van­nak tán­co­sai. A több nem­ze­dé­ket is fel­vo­nul­ta­tó Bok­ré­ta Nép­tánc­cso­port őrzi a magyar hagyo­má­nyo­kat.

A mára­ma­ro­si sóút egy­ko­ri vám­sze­dő helye Vám­fa­lu. Régen még sok por­tán készül­tek hagyo­má­nyos cse­rép­edé­nyek, ma már csak Ist­ván­ffy Géza viszi tovább apai örök­sé­gét.

Az 1966-ban léte­sí­tett sza­bad­té­ri múze­um Ava­s­or­szág gyö­ke­re­i­hez hatol, ahhoz a hagyo­má­nyos kul­tú­rá­hoz, ami egé­szen a XX. szá­za­dig meg­ha­tá­roz­ta a vidé­ket.

Bik­szád felett maga­so­dik az Avas tete­je, a Vis­ki- és a Bik­szá­di-kő. Keve­sen isme­rik a Gutin és a Rozsály szom­széd­sá­gá­ban a Szat­má­ri-sík fölé 1000 méter­nél is ala­cso­nyab­ban emel­ke­dő hegy­sé­get. Főleg, ami­óta gerin­cét az ukrán-román határ­nak jelöl­ték ki. Jel­zett ösvé­nye­ket, turis­ta léte­sít­mé­nye­ket hiá­ba kere­sünk.

A Vis­ki-kő tete­jét fák takar­ják, míg a Bik­szá­di-kőről cso­dás kilá­tás nyí­lik a táj­ra.