A Lápos-hegység legmagasabb pontja nem hazudtolja meg a nevét: az 1358 méteres magaslat sűrű fenyőerdővel van borítva. Nem úgy a csúcs alatti tévé és rádió átjátszó környéke, így legalább észak és kelet, a kárpátaljai hegyek és a Széples felé szép kilátás nyílik.
Akik a legegyszerűbb úton, Erzsébetbánya felől kapaszkodnak fel a Varatec néven is ismert hegycsúcsra, 2 óra alatt érnek fel az erdészeti feltáró úton, mely egy épülethez vezet. Ez az út kb. 1000 méteren éri el a völgyfőt, felkanyarog az erdőirtáson, majd 1250 méteren kilép egy rétre. Innen már látni a reléket, de ha hátra tekintünk, akkor a szomszédos Széples hármas csúcsában is gyönyörködhetünk. A csúcs déli oldala erdős, meredeken szakad le, míg az északi oldal lapos. Itt már előkerül a tőlünk nyugatra lévő Gutin is. Sok turistával nem találkozni erre, hisz a Lápos-hegységet alig járják a bakancsosok. Aki tovább menne a Gutin felé a hegység gerincén futó piros jelzésen, szép fenyveserdőkkel és havasi rétekkel találkozhat. De akár észak felé is leereszkedhetünk a fenyves közepén csillogó Varatec-tóhoz.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Fenyves-tető.)
A Kojsói-havas 1246 méter magas csúcsa egyike a legszebb kilátást nyújtó felvidéki hegycsúcsoknak. Tetejéről tiszta időben még a 75 kilométerre lévő Magas-Tátrát is megcsodálhatjuk. A csúcs közelében meteorológiai állomás található.
Kojsó fölött mesébe illő sziklaformák bújnak meg. A Vörös sziklák vagy Turniska néven emlegetett sziklacsoport tagjai közül a legnevezetesebb a Bagolyvárnak nevezett sziklakapu. A hely szinte teljesen ismeretlen a hazai turisták körében, pedig nemcsak a látványa elragadó, de nagyszerű sziklamászó utakat is rejt magában.
A Tarcal legmagasabb pontja, az antenna tornyáról felismerhető a szerény, 539 méteres Vörös-bérc.
Az 1921-ben, 870 méteres magasságban felfedezett cseppkőbarlang igen változatos formavilágú képződményekkel rendelkezik. A jól kiépített útvonalon hat szintet bejárva álmélkodhatunk a varázslatos cseppkődíszítésekben: a sztalagmitnak nevezett függő cseppkövekben, a sztalaktitnak hívott álló cseppkövekben és a kettejük összenövésével kialakult oszlopokban, a sztalagnátokban. A legalsó szinten a föld alá bújt Déményfalvi-patak itt-ott kisebb tavakat is alkotott.
A csaknem 15 km hosszú fenyvesekkel borított völgy alsó részén, a Démény-völgyi-patak és a Hátsó-patak összefolyásánál keskeny és mély mészkőszurdokká válik. Ezek a Gyömbér alatt eredő szilaj patakok miután a hegyen puha mészkővel találkoztak, a föld alá vájták magukat, és a Déményfalvi-barlangok világhírű földalatti világát hozták létre.
Az Alacsony-Tátra legmagasabb pontja. Inkább sziklás, így ez a csúcs hasonlít a legjobban a Magas-Tátrához. Innen gyönyörű gleccserkatlanokat láthat a vándor.
Az Alacsony-Tátra második legmagasabb csúcsa. Innen tiszta időben körbetekintve szinte a Felvidék összes csúcsa látható.
A Verseci-hegységtől délnyugatra elterülő hátságot sokáig „európai Szaharának” is nevezték. Pedig a Delibláti-homokpuszta az öreg kontinens legnagyobb homoksivatagaként volt ismert. Ma már a puszta nagy részét begyepesedett legelők és erdős területek borítják, mivel a 19. századi erdőtelepítésekkel megálljt parancsoltak az addig szabadon futkározó és a környező településeket veszélyeztető homoknak.
