Ha a Káposz­ta­fal­vi-karszt­tól dél­re fek­vő Dob­si­nai-hegyek­ben járunk, nem hagy­hat­juk figyel­men kívül Euró­pa egyik leg­na­gyobb jég­bar­lang­ját, a világ­hí­rű Dob­si­nai-jég­bar­lan­got. A 972 m maga­san talál­ha­tó szik­la­üreg a Göl­nic men­ti főút­ról, közel fél órás gya­log­tú­rá­val érhe­tő el. Vala­hol itt kapasz­ko­dott fel 1870. júli­us 15-én Ruf­finy Jenő, dob­si­nai kirá­lyi bánya­mér­nök, Láng Gusz­táv hon­véd­had­nagy és Méga End­re váro­si tiszt­vi­se­lő tár­sa­sá­gá­ban, hogy első­ként fedez­zék fel a Jég­lyu­kat. Dob­si­na város hamar fel­is­mer­te a bar­lang jelen­tő­sé­gét és sokat áldo­zott annak fel­tá­rá­sá­ra és kiépí­té­sé­re. Előbb fából készült gya­log­já­rók­kal és lép­csők­kel lát­ták el, majd 1887-ben – a vilá­gon első­ként – vil­lany­vi­lá­gí­tást kapott. A Magyar­or­szá­gi Kár­pát Egye­sü­let nép­sze­rű­sí­tő tevé­keny­sé­gé­nek köszön­he­tő­en a bar­lang a turis­ták egy­re nép­sze­rűbb cél­pont­já­vá vált. Az érdek­lő­dés nem csap­pant az elmúlt évti­ze­dek­ben sem. A bar­lang külön­le­ges­sé­gét jel­zi, hogy 2000-ben az UNESCO Világ­örök­ség részé­nek nyil­vá­ní­tot­ták és a világ 14 ter­mé­sze­ti cso­dá­ja között is szá­mon tart­ják. A mint­egy más­fél km hosszú bar­lang egy­har­ma­da ma már szi­go­rú rend sze­rint, csak veze­tő­vel láto­gat­ha­tó. Vilá­gí­ta­ni nem sza­bad, egy cso­port leg­fel­jebb fél órát tölt­het lent. Érde­mes nyá­ron is mele­gen fel­öl­töz­ni, mert a leve­gő hőmér­sék­le­te a bar­lang alsó része­i­ben, télen-nyá­ron fagy­pont alatt marad. A 400 ezer éves bar­lang jegé­nek folya­ma­tos kicse­ré­lő­dé­se 5–7000 évig tart, a jég folya­ma­tos moz­gás­ban van, víz­szin­te­sen úgy 3–4 cm‑t halad éven­te. A jég­ré­teg vas­tag­sá­ga a Nagy­te­rem­ben eléri a 27 métert is. Itt, a leg­tá­ga­sabb terem­ben lát­hat­juk a leg­lát­vá­nyo­sabb jég­for­má­kat, az „oltár”, és a „kút” elne­ve­zé­sű kép­ződ­mé­nye­ket is. Mikor a Dob­si­nai-jég­bar­lan­got meg­gon­do­lat­la­nul össze­kö­töt­ték a Sztra­ce­nai-bar­lang­rend­szer jára­ta­i­val, a meg­vál­to­zott huzat­vi­szo­nyok miatt a jég rög­tön olvad­ni kez­dett. Amint ajtó­val lezár­ták az átjá­rót, a jelen­ség meg­szűnt; ez is jól mutat­ja a jég­bar­lang érzé­keny­sé­gét.
A bar­lan­got Jókai Mór is meg­lá­to­gat­ta és élmé­nye­it be is épí­tet­te „A lőcsei fehér­asszony” című regé­nyé­be:

„A magyar föld ter­mé­sze­ti rit­ka­sá­ga­i­nak Kohi­no­or­ja, a dob­si­nai jég­bar­lang. Itt e hegy mélyé­ben lakik az egyik demi­ur­gus, a föld­szel­lem, aki jég­ből ala­kít. Kez­di mint bányász, mély üre­ge­ket váj, víz­zel, szén­sav­val, azután foly­tat­ja mint épí­tész, óri­á­si bol­to­za­to­kat emel a mély­sé­gek fölé, ren­ge­teg osz­lo­pok­kal jég­ből. Aztán oltárt emel, maga­sat, szé­les grá­di­csok­kal. Nem feled­ke­zik meg a bol­to­za­tos folyo­sók­ról sem,(…) van, óri­á­sok­nak való szán­ka­pá­lya, a mese­be­li üveg­hegy, hanem a főter­mé­ben a tükör­pad­la­ton egész mula­to­zó embe­ri tár­sa­ság szá­má­ra van elég hely. Mikor épít, vak­me­rő, mint egy titán, mikor díszít, gyön­géd, mint egy tün­dér.”

Meg­kö­ze­lí­tés, nyit­va­tar­tás, árak: A bar­lan­got ne Dob­si­na váro­sá­ban keres­sük, hanem attól 18 kilo­mé­ter­rel észak­ra, Dobs­in­ska tele­pü­lés­rész­nél. Itt tehet­jük le az autót (par­ko­lás 3 euro) és sétál­ha­tunk fel a bar­lang­hoz, az út mind­össze 1 km, amit fél óra alatt tehe­tünk meg. A jég­bar­lang május köze­pé­től szep­tem­ber végé­ig tart nyit­va kedd­től vasár­na­pig. Más­fél órán­ként indul­nak tur­nu­sok, az első 9:30-kor, majd 11:00-kor, 12:30-kor, míg az utol­só 14:00 óra­kor. A fel­nőtt belé­pő 9 euro, a gye­rek 4,50, a diák (6–15 éves korig) és a nyug­dí­jas (70 felett) 8 euro. A jég­bar­lang hon­lap­ját itt talál­juk.