Mindig nagy volt a jövés-menés a Déli-Kárpátok legfontosabb átjáróján. Sokan próbáltak bejutni Erdélybe az Olt Vöröstoronyi-szorosán. De ez már csak történelem. Jelképes, ahogy a folyó partján őrködő várak legősibbjét, Latorvárat a 20. században felzabálta egy kőbánya. De emlékét nem sikerült eltüntetni.
Archives
Laborcrév
A Magyarországról Halicsba vezető út mentének vidékét a 14. században Korjakovics Tódor katonai parancsnok kapta meg. A határunk védelmére megbízott parancsnokkal érkező szerzetesek templomot és kolostort építettek, amely kultikus görögkatolikus zarándokhely lett.
A laborcrévi kolostor romjaiban is képes lelki támaszt nyújtani a hosszú utat bejárt vándornak.
Tarkő vára
Tarkő vára sem kerülhette el a sorsát, a Berzeviczyek által a Lengyelországba vezető út védelmére épített erősség is a Habsburg csapatok áldozatául esett. Ma már csak megmaradt falai emlékeztetnek minket a dicső magyar múltra.
Hőnig vára
Az Ákos nembeli Micsk bán Nagy Lajos királyunk engedélyével, 1342-ben építette át favárát kővárrá. Később a vidék urai a Tarczayak lettek, akik nem átállottak Szapolyai János királyt, majd özvegyét, Izabella királynét támogatni Ferdinánd ellenében. A Habsburg zsoldossereg jutalmul megostromolta és fel is robbantotta várukat.
Doboka
A hagyomány szerint Doboka vármegye nevét első ispánja, Doboka vezér után kapta, aki Szent Istvánnak is rokona volt. Ő építette az első várat, ami később Erdély egyik legfontosabb központja, Doboka vármegye székhelye lett. 1068-ban innen indult Salamon király Géza és László hercegekkel a besenyők ellen a cserhalmi csatába. Izabella királyné többször is időzött a várban, aztán megszakadt írott történetének fonala, így csak sejteni lehet, hogy ez az erősség is a hírhedt Basta tábornok áldozata lett, a templommal együtt. A vár falainak alapjait csak az elmúlt században rekonstruálták.
A Borsa völgyében és tágabb környezetében évszázadokon át éltek békében egymás mellett románok és magyarok, mit sem törődve a világ zűrzavarával. A hagyományos önellátó gazdálkodás, az állattartás és a földművelés ma is meghatározza az itt maradtak életmódját.
Kendilóna
A Lóna völgyének régi központja, az Erdélynek annyi kiváló politikust és hadvezért adó Kendiek birtoka volt. Kendilóna később a nem kisebb érdemekkel bíró Teleki családhoz került, akiknek kastélya a 17. századból származik. De a nemeseknek már nincs helyük errefelé. Elenyészett az öreg kőrisfa is, amelynek tövében az összeesküvéssel vádolt Kendy Sándort 1594-ben elfogták, hogy aztán Kolozsvár főterén lefejezzék. S miután Teleki Pál a kuruc szabadságharcban is részt vett, a császáriak „jutalmul” lerombolták kastélyát. Az öreg vadásztorony csonkja – ennyi maradt régmúlt idők hírmondójaként a reneszánsz épületből.
Ugyanez a sors jutott a középkori eredetű templomnak is. Miután a labancok elpusztították, Teleki Pál és neje, Vay Kata nem átállottak saját költségükön újjáépíteni.
Sebestorony
A Sebes völgyében, a Sebesrom község feletti hegyormon már elvesztette az elmúlás elleni küzdelmet Sebes vára. A 13. századi erősségnek csak egy árva romtornya maradt, mutatóba.
Nagycsalomja
Itt van Nagycsalomja mellett hazánk egyik legrégebbi, középkori templomának romja, ami úgy pusztult itt, elhagyatva, mint széthullt nemzetünk. De mielőtt végleg elenyészett volna, az utolsó pillanatban gondoskodó kezek megmentették.
Ika vára
Felsőcsernáton fölött, a Nagypatak és Ika-patak határolta sziklagerincen egy rég elfeledett vár magányos, Csonka-tornya emelkedik.