Az 1986-ban építészeti nívódíjat, 1994-ben Európa Nostra díjat nyert SZÁNTÓDPUSZTA, a XVIII-XIX. századi páratlan majorsági műemlék-együttes, mely a Balaton déli partján, a 7‑es számú főút mellett található.
A puszta mintegy harminc épülete eredeti állapotban őrzi egy majorság képét.
Szántódpusztán ma IDEGENFORGALMI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT működik, mely számos képzőművészeti, kultúrtörténeti és néprajzi kiállításnak ad otthont:
- Helytörténeti kiállítások
— Itt található a Balaton egyetlen akváriuma, mely a tó élővilágát mutatja be.
— Festménygaléria
— Lovascentrum
— Állatsimogató
— Lakosztályok
Célunk és feltett szándékunk a kapcsolatépítés, bemutatkozási lehetőséget kínáló, hagyományainkat felelevenítő, az ősi magyar értékeket mindenki számára megismertető és őrző közös tevékenység. Bemutatkozási alkalmat kívánunk teremteni nemcsak a somogyi, hanem dél- és nyugat dunántúli kézművesek, kovácsok számára. Ezt az ősi magyar emlékhelyet szeretnénk még jobban, több rendezvénnyel életre kelteni.
Ennek szellemében szeretettel várjuk azokat az alkotókat, résztvevőket, akik az általunk képviselt célt magukénak érzik és közös rendezvények keretein belül hagyományteremtő céllal, programokkal gazdagítanák ősi magyar értékeinket!
A szezon folyamán számos csoportot tudunk fogadni előre megbeszélt programokkal, ebéddel, borkóstolóval. Iskolás gyermekek részére kedvezményes belépő a területre. Kérésre megszervezzük a kézműves foglalkozásokat, íjászatot korhű viseletben, néptánc bemutatót. Nyáron lovas táborok működnek. Minden betérő vendég számára lovaglási, kocsikázási, pónizási lehetőség áll rendelkezésre. Megszervezzük esküvők, családi és céges rendezvények lebonyolítását.
“A festett bútorok tanulmányozása szempontjából kivételesen szerencsés a helyzet Vargyason. Az udvarhelyszéki Erdővidék e szép falujában tovább élt a festett bútor divatja, és ugyanakkor ez a község az erdélyi festett bútorok egyik legrégebbi, magas művészi színvonalú termékeket előállító központja, ahol a legnevezetesebb bútorfestő asztalos család egyik élő tagja, idős Sütő Béla személyében egyaránt kitűnő mesterét és hagyományőrzőjét találni az itteni festettbútor-készítésnek.” Írja dr. Kós Károly “A Vargyasi Festett Bútor” című könyvében.
A bútorfestés és faragás hagyományát 14 nemzedék adta apáról fiúra egészen napjainkig, s az egyre népesebb 16. nemzedék is e hivatás folytatásának a reményét hordozza. Így a Sütő család portája ma is mindenki előtt nyitva áll aki közelebbről is meg szeretné ismerni e szívünknek oly kedves mesterséget. Hazajáró pontként e helyen nem csak kedvezmény, hanem bizonyosan emlékezetes találkozások várják az egyesület tagjait. Érkezés előtt célszerű bejelentkezni a fenti elérhetőségeken!
A kapcsolódó Hazajáró epizódon keresztül máris bekukkanthat Sütőékhez!
A népi építészeti gyöngyszemeit őrző falvacska, ahol még az 1950-es években is működött német nyelvű iskola, ma már újgazdag románok turisztikai központja. Határában a Drei Wässert, a „Három víz tavát” három forrás vizének a felduzzasztásával hozták létre, a resicabányai vasmű áramellátására.
A környékbeli apró települések vonzerejét ragyogó természeti környezetük, a Szemenik magasabb régióinak közelsége adja.
Búcs határában egy gyönyörűséges tó fekszik. De nem ezért nevezetes a felvidéki település, hanem mert ezerszáz esztendővel ezelőtt a magyar törzsszövetség híres alakja, sok német győztes hadjárat vezére, aki Augsburgban, egy vesztes csata után halt kínhalált, Bulcsú vezér ősi földjén járunk. Nagy tiszteletnek örvend, ezt bizonyítja a faluban található bronzszobra is.
Az esztergomi érsekség ősi birtokát Csák Máté emberei és a törökök is dúlták, de poraiból mindig feltámadt. Hogy a búcsiak mennyire becsben tartják múltjukat, erre utal a harangláb melletti szoborcsoport is. A múlt őrzése mellett a jövőt is szolgálja a Népviseletes Babák Háza.
1945-ben Búcs és környéke a Garam-menti harcok frontvonalába került. Itt, a község határában zuhant a halhatatlanságba a Magyar Királyi Légierő hadnagya, Horváth György, miután repülőgépét Esztergom légterében találat érte.
Ez az a hely, ahol megemlékezünk arról a hét búcsi leventéről is, akiket 1945-ben a vörös hadsereg „hős felszabadító” katonái Zámoly határában agyonlőttek.
Itt született 1712-ben az első magyar irodalomtörténész, Bod Péter református lelkész, a Magyar Athenas szerzője.
Kiállt török ostromokat, villámcsapást, földrengést, és Isten kegyelméből megmaradt Alsócsernáton román kori erődített református vártemploma is.
A Damokos-kúriát is halálra szánta a kommunizmus. Az 1950-es években elhanyagolva, gazdátlanul élte végnapjait. Ám a falanszteri időkben, 1973-ban a Gondviselés új gazdát küldött. A helytörténész, idősebb Haszmann Pál lázas munkával ide gyűjtötte össze a környék kallódó tárgyi és szellemi örökségeit. Hivatását fiaik és családtagjaik viszik tovább. Az alapítójáról elnevezett tájmúzeum több mint holt tárgyak gyűjteménye. Olyan élő és organikus szellemi mentsvár, ahol minden kallódó ember otthonra talál, és új erőt nyer a küzdelemhez. Erről is gondoskodik a múzeum vezetője, Haszmann Pál.
Felsőcsernáton népe élt a környező táj, a bővizű patak és mellékágai természeti adottságaival. Molnár mesterek nemzedékei nőttek fel a völgyben, ahol volt, hogy több tucat vízimalom őrölte a búzát. Aztán az új idők árjai elmosták többségüket, de jöttek új molnárok, akik összefogtak, nem hagyták veszni az elődök hagyatékát, s fordítottak egyet a történelem őrlőkerekén.
A Szőcs Ilona tiszteletes asszony vezette Holnap Csernáton Egyesület által felújított régi malomban működő Malomkert panzió több mint turistaközpont. Célja a hagyományőrzés, értékteremtés és az értékek továbbadása.
Az apró irtványfalu egyedi fehér motívumokkal díszített faházairól és népművészetéről nevezetes. A geometrikus mintákkal sűrűn díszített faházai évszázados örökséget hordoznak.
Az egyik tájház a régi csicsmányi mindennapok és a jellegzetes népművészet hagyatékait tárja elénk. Különösen a sárga, narancssárga és piros színekben tündöklő hímzésekkel díszített népviselet őrzi a balkáni hatásokat.
A 20. század elején, a jobb élet reményében sokan vándoroltak el innen, főként Amerikába. Akik maradtak, megtartották a hagyományt, amelynek ma már a turizmus fellendülését köszönhetik.
A 12. századtól a Kacsics nemzetség uralta e vidéket. A tatárjárás után épített váruk hamar a Szécsényi családra szállt. A török hódítók már a Losonciakat találták itt. Aztán hosszú háborúskodás következett, míg végre 1683-ban végleg felszabadult. De nem volt benne sok, még 30 évnyi köszönet sem, a kuruc szabadságharc után az osztrákok lerombolták. A 20. századnak már csak annyi dolga maradt, hogy feltárja, összeillesztgesse és a turizmus szolgálatába állítsa a régmúlt eme cserháti darabkáját.
Hollókő ma már leginkább a vár alatti falucskájáról nevezetes. Mondhatni világhírű, hisz 1997-ben Ófaluja révén felkerült a Világörökség listájára. Méltán, hisz a faluban példátlan módon sikerült átörökíteni az elmúlt pusztító évszázadon a természeti környezetbe simuló hagyományos palóc népi építészetet. És valamit abból az életmódból is, ami Istent, a közösséget és a családot helyezte a középpontba.
A település szívében a hazánkat bemutató prospektusok elmaradhatatlan képe fogad: a fatornyos, zsindelytetős katolikus templom 1889-ben épült, közadakozásból.
