A 12. szá­zad­tól a Kacsics nem­zet­ség ural­ta e vidé­ket. A tatár­já­rás után épí­tett váruk hamar a Szé­csé­nyi csa­lád­ra szállt. A török hódí­tók már a Loson­ci­a­kat talál­ták itt. Aztán hosszú hábo­rús­ko­dás követ­ke­zett, míg vég­re 1683-ban vég­leg fel­sza­ba­dult. De nem volt ben­ne sok, még 30 évnyi köszö­net sem, a kuruc sza­bad­ság­harc után az oszt­rá­kok lerom­bol­ták. A 20. szá­zad­nak már csak annyi dol­ga maradt, hogy fel­tár­ja, össze­il­leszt­ges­se és a turiz­mus szol­gá­la­tá­ba állít­sa a rég­múlt eme cser­há­ti darab­ká­ját.

Hol­ló­kő ma már leg­in­kább a vár alat­ti falucs­ká­já­ról neve­ze­tes. Mond­hat­ni világ­hí­rű, hisz 1997-ben Ófa­lu­ja révén fel­ke­rült a Világ­örök­ség lis­tá­já­ra. Mél­tán, hisz a falu­ban pél­dát­lan módon sike­rült átörö­kí­te­ni az elmúlt pusz­tí­tó évszá­za­don a ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­be simu­ló hagyo­má­nyos palóc népi épí­té­sze­tet. És vala­mit abból az élet­mód­ból is, ami Istent, a közös­sé­get és a csa­lá­dot helyez­te a közép­pont­ba.

A tele­pü­lés szí­vé­ben a hazán­kat bemu­ta­tó pros­pek­tu­sok elma­rad­ha­tat­lan képe fogad: a fator­nyos, zsin­dely­te­tős kato­li­kus temp­lom 1889-ben épült, köz­ada­ko­zás­ból.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 154. rész: Nógrád — Jó palócok az Ipoly mentén