Sofronya

Sofronya

Miközben Franciaországban épp a csőcselék tombolt és rombolt, 1789-ben Sofronyán a Purgly család szép kis kastélyt építtetett. Aztán 1881. június 10.-én megszületett Purgly János lánya, Magdolna, aki 1900-ban egy miskolci farsangi bálon megismerkedett egy ellenállhatatlan sorhajókapitánnyal. Horthy Miklósnak hívták a tisztet, aki aztán itt, a sofronyai kastélyban el is jegyezte kedvesét.

Kovácsfalva

Amikor 1899-ben Kovácsfalva mellett a geológusok új szénlelőhelyek után kutattak, fúróik nyomán szén helyett váratlanul hévíz tört fel. A közel 49 fokos szénsavas-kénhidrogénes termálvíz sokféle nyavalyára nyújt gyógyírt, de a kiépített fürdőhelyet előszeretettel használják pihentető fürdőzésre is.

Szliácsfürdő

Az erdőben 33 °C-os gyógyforrások törnek fel, amit már eleink is ismertek. Mátyás király és Beatrix királyné is ellátogatott ide, és azóta is sok nevezetes személyiség járt a gyógyforrások csodájára.

A Szent Hildegárd kápolnát 1855-ben építtette Habsburg Albrecht főherceg, hogy megörökítse Hildegard főhercegnő itteni fürdőzését.

1819-ben komolyabb fürdőház is épült Szliácsfürdőn, ahol megfordult többek között Kossuth Lajos is. Az ő ittjártának emlékét őrző táblának 1994-ben nyoma veszett.

2005-ben avatták fel Arany János és Madách Imre közös tábláját.

Feredőgyógy

Algyógy fölött hévízes források törnek fel a föld gyomrából. A Nagyági-hegység áldását, a vasas-kénes, jó 30°C-os vizét már a rómaiak is felfedezték. Az ókori Germisara fürdőtelep egykori medencéje máig megmaradt. Az 1500-as években Izabella királyné újíttatta fel a fürdőt, ahol később több erdélyi fejedelem mellett Apaffy Mihály őnagysága is szívesen megpihent. A fürdő a Monarchia boldog békeidőiben élte virágkorát. A termál forrás táplálta vízesés láttán annak idején Kazinczy Ferenc is elámult.

Rónaszék

Rónaszék ma is magyar többségű. A település nagy múltú sóműveléséről híres. Rónaszák azonban egy szép kastéllyal is büszkélkedhet, amit eredetileg sóbánya hivatalnak építettek, majd az Apafi családhoz került. Tőlük vásárolta meg II. Rákóczi Ferenc a kastélyt, míg végül a magyar király tulajdonába került.

Egykor Rónaaszék fürdőiről is híres volt, ám a szovjet megszállás után – úgy, ahogy a sóbányák is – bezárták kapuikat.

Érdemes meglátogatni a település 200 éves katolikus templomát is.

Savanyúkút

Savanyúkút nevezetes gyógyüdülőhelye a bécsi, budapesti és soproni polgároknak. Szénsavas savanyúvizét már a rómaiak is ismerték. 1800-ban Esterházy Miklós herceg kezdte kiépíteni, majd Josef Fink bécsújhelyi orvos vette haszonbérbe, aki gyógyintézetet épített. A fürdő s a körülötte kialakuló falu 1901-ben Savanyúkút néven önálló község lett.

Felsőzúgó-fürdő

Felsőzúgó, vagyis Ruzsbachfürdő fekvése ma is dicséretre méltó. A magurai erdők közepén felbukkanó meleg vizű gyógyforrásait már a 16. században ismerték. Amikor a zálog idején a Lubomirszki család gondozásába került, igen népszerű lett a lengyel nemesek körében. Olyannyira, hogy amikor a zálog véget ért, még az elmúlt századfordulón is egy Zamoyszki nevű grófi család birtokolta. Ők építették 1933-ban travertínó mészkőből a Fehér-ház nevű főépületét is. A fürdő olyan népszerű volt, hogy a 30-as években annak is híre ment, hogy Alfonz spanyol király az esetben, ha a spanyol forradalom őt megfosztaná trónjától, Ruzsbach-fürdőt szemelte ki menhelyéül, ahol közeli rokonának, Zamoyski lengyel grófnak híres fürdője van. Erre persze nem került sor.

Itt gőzölög a mésztufában Felvidék legnagyobb travertínó tava, a Kráter tavacska.

Borszék

Gyógyító ásványvizekben gazdag hegyvidéki üdülőváros Borszék. A település világhíres borvizeit a környék földtani sajátosságainak köszönheti. A Borszéki-medence a kristályos övhöz tartozó Gyergyói- és Besztercei-havasok és a vulkáni vonulatba illeszkedő Kelemen-havasok közé ékelődött. A vízben oldódó széndioxid a Kelemen-havasok kihűlő magmakamrájából származik, és a törésvonalak mentén éri el a medence alapkőzeteit.

Gyógyvizét már a 16. században ismerték. Báthory Zsigmond Gyulafehérvári udvarába is jutott belőle. A 18. században vizét bevizsgálták és kitűnő minőségűnek találták. Borszék népszerűsítésében és kiépülésében oroszlánrésze volt a bécsi Zimmethausen Antal geológusnak, aki 1804-ben bérbe vette a fürdőtelepet és nekikezdett ásványkincsei kiaknázásának. Neki köszönhető, hogy 1806-ban az üveggyár beindulásával Európában Borszéken palackoztak először gyárilag ásványvizet. A borvizek királynéjának nevezett gyógyvizek híre messze földre eljutott, sok nemzetközi kiállításról hozott díjakat. A 19. században a fürdőtelep még látványosabb fejlődésnek indult: sorra épültek a gyógyfürdők, a fürdővillák, a sétányok, Borszék a Monarchia egyik világhírű gyöngyszeme lett. Aztán eljött a 20. század a maga gyötrelmeivel, a világháborúkkal, az impériumváltással, majd a kommunizmussal, melyek megtörték a fürdő fejlődését. Több mint 30 bővizű borvízforrásából csak a fele maradt meg. Borszék árnyéka lett önmagának, de a nap mintha újra lesütne rá, kezd magához térni. Hiszen vize mégis csak a régi maradt, ma is világszerte isszák és 2004-ben a világ legfinomabb ásványvize címét is elnyerte.

A borvizek mellett pazar természeti látványosságok várnak a településhez közeli Kerekszéken, amely Alsóborszék fölé emelkedő, közel 100 méter vastag pados mésztufa dombjáról  nevezetes. A meszes szénsavas ásványvízforrásokból évezredek alatt kicsapódott travertin jól faragható mészkövét középületek díszítésére használják. De ma már a borvizek védelme miatt felhagytak bányászatával.

A lyukacsos travertinben keletkezett a jégbarlang is, ahol a beszivárgó víz megfagy és csak késő tavasszal olvad el.

Jól jelképezi Borszék sorsát első felfedezett forrása, az Ős-forrás. Vize a bányászat miatt még a ’80-as években eltűnt, de a széngáz továbbra is feltör, így ma már gázfürdőként, mofettaként használják.

Trencsénteplic

Trencsénteplic melegvizű, gyógyhatású forrásait már a római korban ismerték. Történelmi hazánk egyik legrégebbi fürdőközpontja a királyság idejében méltán érdemelte ki a „Kárpátok gyöngye” nevet. A Cseszneky család ősi birtoka, „Terra Teplica” a 13.-tól egészen a 19. századig a trencséni uradalomhoz tartozott. Első fürdőtelepét az 1500-as években az Illésházyak emelték, akik közel negyed évezredig voltak a birtokosai. Az a nemesi család, amely nem a haszonlesésben, hanem a gondjaikra bízott értékek közkinccsé tételében gondolkozott.

A birtokot később a bécsi bankár Sina család vásárolta meg és fejlesztette tovább. Ők építették az eredeti orientális stílusát máig őrző Hammam fürdőt is, de persze azóta már busás belépődíj is kell a gyógyvíz élvezéséhez. Odabent ma is a régi szigorú rendszabályok uralkodnak. Trencsénteplic közel 40 fokos vize főleg a mozgásszervi- és idegrendszeri megbetegedésekre nyújt gyógyírt.