Gyógyító ásványvizekben gazdag hegyvidéki üdülőváros Borszék. A település világhíres borvizeit a környék földtani sajátosságainak köszönheti. A Borszéki-medence a kristályos övhöz tartozó Gyergyói- és Besztercei-havasok és a vulkáni vonulatba illeszkedő Kelemen-havasok közé ékelődött. A vízben oldódó széndioxid a Kelemen-havasok kihűlő magmakamrájából származik, és a törésvonalak mentén éri el a medence alapkőzeteit.
Gyógyvizét már a 16. században ismerték. Báthory Zsigmond Gyulafehérvári udvarába is jutott belőle. A 18. században vizét bevizsgálták és kitűnő minőségűnek találták. Borszék népszerűsítésében és kiépülésében oroszlánrésze volt a bécsi Zimmethausen Antal geológusnak, aki 1804-ben bérbe vette a fürdőtelepet és nekikezdett ásványkincsei kiaknázásának. Neki köszönhető, hogy 1806-ban az üveggyár beindulásával Európában Borszéken palackoztak először gyárilag ásványvizet. A borvizek királynéjának nevezett gyógyvizek híre messze földre eljutott, sok nemzetközi kiállításról hozott díjakat. A 19. században a fürdőtelep még látványosabb fejlődésnek indult: sorra épültek a gyógyfürdők, a fürdővillák, a sétányok, Borszék a Monarchia egyik világhírű gyöngyszeme lett. Aztán eljött a 20. század a maga gyötrelmeivel, a világháborúkkal, az impériumváltással, majd a kommunizmussal, melyek megtörték a fürdő fejlődését. Több mint 30 bővizű borvízforrásából csak a fele maradt meg. Borszék árnyéka lett önmagának, de a nap mintha újra lesütne rá, kezd magához térni. Hiszen vize mégis csak a régi maradt, ma is világszerte isszák és 2004-ben a világ legfinomabb ásványvize címét is elnyerte.
A borvizek mellett pazar természeti látványosságok várnak a településhez közeli Kerekszéken, amely Alsóborszék fölé emelkedő, közel 100 méter vastag pados mésztufa dombjáról nevezetes. A meszes szénsavas ásványvízforrásokból évezredek alatt kicsapódott travertin jól faragható mészkövét középületek díszítésére használják. De ma már a borvizek védelme miatt felhagytak bányászatával.
A lyukacsos travertinben keletkezett a jégbarlang is, ahol a beszivárgó víz megfagy és csak késő tavasszal olvad el.
Jól jelképezi Borszék sorsát első felfedezett forrása, az Ős-forrás. Vize a bányászat miatt még a ’80-as években eltűnt, de a széngáz továbbra is feltör, így ma már gázfürdőként, mofettaként használják.
Trencsénteplic melegvizű, gyógyhatású forrásait már a római korban ismerték. Történelmi hazánk egyik legrégebbi fürdőközpontja a királyság idejében méltán érdemelte ki a „Kárpátok gyöngye” nevet. A Cseszneky család ősi birtoka, „Terra Teplica” a 13.-tól egészen a 19. századig a trencséni uradalomhoz tartozott. Első fürdőtelepét az 1500-as években az Illésházyak emelték, akik közel negyed évezredig voltak a birtokosai. Az a nemesi család, amely nem a haszonlesésben, hanem a gondjaikra bízott értékek közkinccsé tételében gondolkozott.
A birtokot később a bécsi bankár Sina család vásárolta meg és fejlesztette tovább. Ők építették az eredeti orientális stílusát máig őrző Hammam fürdőt is, de persze azóta már busás belépődíj is kell a gyógyvíz élvezéséhez. Odabent ma is a régi szigorú rendszabályok uralkodnak. Trencsénteplic közel 40 fokos vize főleg a mozgásszervi- és idegrendszeri megbetegedésekre nyújt gyógyírt.
A Cserna-völgyének összetört ékszerdoboza Herkulesfürdő. Termálvizes forrásait már a rómaiak is ismerték. A fürdőváros az 1850-es években indult fejlődésnek, amikor Ferenc József is itt járt, és megemlítette, hogy a Cserna-völgyében található Európa legszebb üdülőhelye. Fénykorát a Monarchia idején élte.
Tehetetlen düh fogja el az embert, amikor szembesül a Monarchia európai hírű fürdővárosának sorsával. A békeidőket idéző paloták, a meleg vizes források táplálta gyógyfürdők apokaliptikus képet mutatnak. Aki nem érti, vagy nem érzi Trianon fájdalmát, nézze meg a régi képeslapokat Herkulesfürdőről, aztán jöjjön el ide, és lépjen be mondjuk a Szapáry fürdővillába. Tapasztalja meg személyesen a két világ kontrasztját. Ez van, amikor valakinek az ölébe hull egy csoda, de nem tud vele mit kezdeni, mert érdemtelenül jutott hozzá. Az új gazdák nem tudtak mit kezdeni a fürdőhely varázslatával. Nekik a balkáni stílus kellett és a szocreál.
Halvány reménysugárként süt be a Cserna-völgyébe, hogy egy-két régi villát már tataroznak, csak remélhetjük, hogy jó kezekbe kerülnek. Megújulóban van a Ferenc József királyi lakosztályának helyet adó József udvar is.
Szemben ott siratja a múltat Sissi egykori szálláshelye, az 1875-ben emelt Erzsébet villa.
És hol vannak már a hölgyek és urak, akik, ha hideg idő volt, ezeken a zárt folyosókon közlekedtek a gyógyfürdők és a környező szállodák között…
A hajdani pompás paloták övezte Herkules téren, a gyógyforrások istene, az 1847-ben ágyúacélból öntött Herkules szobor is tehetetlenül figyeli, hogy változik körülötte a világ.
A magyar idők jele az 1836-ban épült római-katolikus templom is.
Rónafüredi kirándulás nem telhet el ásványvízfürdő nélkül. A helyi forrásoknál már az 1600-as évektől egész különleges módon oldják meg a vízgyógyászati kezeléseket. Az ásványvizet először egy 1000 literes kádba engedik, majd tüzet gyújtanak alatta. A 40-45 °C-ra melegített vízzel teli üstbe ülve úgy érezzük, mintha valósággal megfőznének minket. Amikor már kellően felhevülünk, gyorsan be is ugrunk a hideg folyóvízbe. Ezek a fürdőkúrák jót tesznek az idegrendszernek és az izomzatnak, de gyógyítják a lumbágót és a reumát is.
Óhegyen vezet keresztül a hazánkat Lengyelországgal összekötő legfontosabb főútvonal. Az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra közötti hágón, 960 méter magasan, csodás környezetben fekszik Dóval. A fátrai oldalról a Zólyom-csúcs, szemben az Óhegyi-Tátra központi tömbje, a Kecske-hát keretezi.
A falu a 17. században keletkezett s hamar a környező szénégető települések központja lett. Arculata napjainkra erősen megváltozott. Ma már népszerű hegyi üdülőhely, a téli és nyári sportok és a hegyi turisztika fontos központja. Rengeteg szálloda, felvonók, kiváló síterepek, és hegyi ösvények várják a hegyi sportok szerelmeseit. És innen indul kelet felé az Alacsony-Tátra főgerincén végigvezető, közel 100 km hosszú piros jelzésű ösvény is.
Koritnyicafürdő már a XVI. században fürdőhely volt itt, majd a monarchia idején, a 19. században fejlődött népszerű fürdőteleppé. Vasas, szénsavas, keserűvizes forrásai kiváló gyógyhatással vannak az emésztőszervi bántalmakra.
A konyhasós, vasas és jódtartalmú gyógyforrásokat már IV. Béla király idején ismerték. Aztán megépült a gyógyfürdő, ami köré a 18-19. században sorra nőttek ki a ragyogó villák. Az „egészség és pihenés oázisa” olyan európai hírnévre tett szert, hogy felkereste I. Sándor orosz cár, és Erzsébet királyné is. Sissi látogatásának állít emléket az 1903-ban leleplezett bronzszobor. Eredeti feliratát persze azóta gondos-gondatlan kezek lecserélték.
Ahogy hűlt helye van már a királyné poharát őriző obeliszknek is.
Bártfafürdő szabadtéri néprajzi múzeuma fogadta be Felső-Sáros sajátos népi építészeti emlékeit. A hegyvidéki ruszinok egyik markáns etnikai csoportja, a lemkók éltek és imádták Istent ezekben a faépületekben, amíg a II. világháború után az új honfoglalók a „Visztula akció” keretében ki nem telepítették őket a Beszkidek vidékéről.
Néma kőemlékekbe szorultak vissza a vidék egykori urai, a Serédyek is.
A három kisebb fürdőtelep (Büdösfürdő, Transzilvánia Fürdő, Csiszárfürdő) összeolvadásával létrejött Bálványosfürdőn szinte minden kanyarban a vulkáni múlt hagyatékai köszönnek ránk. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy az Aporok őse a pogányok legyőzése után ide vonult vissza az ősi isteneket imádni, bálványozni. A környéket 900 éven át birtokló Aporok létesítették az első gyógyfürdőt. Róluk kapta a nevét az Európában is egyedülálló, timsós fürdő. Tündérmesébe illő a kénes források fortyogó, buffogó hangja. Hívhatnánk a Büdös-hegyet székely boszorkánykonyhának is, ha nem tudnánk, hogy ezek a félelmetesnek ható bugyogások rontás helyett mennyi áldással bírnak. A kivételes forrásokat a 19. században kezdték szervezetten is kiaknázni gyógyturisztikai célokra. A növekvő vendégforgalom kiszolgálására ekkor teljesedett ki Bálványosfürdő. A számos fürdőmedencét szénsavas, sós, savas borvízforrások táplálják, az ide érkező turistát több panzió és vendégfogadó, illetve kalandpark is várja. A leghíresebb hely itt az Apor lányok feredője, vagyis a Timsós-fürdők, ahol apró források bugyognak fel. A feredőt 2015-ben a természetvédelmi terület gondnoka, a Vinca Minor Egyesület, meghívására a Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka mozgalom keretében, a budapesti Ars Topia Alapítvány irányításával, segítségével újították fel. 1990-től 1996-ig a településen tartották a „Bálványost”, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet, amely kinőtte a kis települést, és leköltözött Tusnádfürdőre.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az Apor lányok feredője.
Magasság: 925 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a főúttól 100 méterre.
„Ott, hol az Olt folyó tátongó rést ütött a Hargita sziklavárán, a regényes tusnádi szorosban, fenyvesektől benőtt hegyek által védett helyen fekszik Erdély gyöngye: a szép Tusnád fürdő. A Csomag nyugati lejtőjén buzognak fel a tusnádi ásványvíz-források. A regényes vidék, a friss, egészséges hegyilevegő, a források bősége mintegy fölhívják az emberek vállalkozó kedvét gyógyhely létesítésére, s annak felvirágoztatására.” (Hankó Vilmos: Székelyföld)
A monda szerint 1842-ben, Tusnád falu alvégi, lápos, bozótos részén egy mezítláb legeltető pásztorfiú azt vette észre, hogy az ásványvizes iszapba mélyen bemerülő lábairól addig gyógyíthatatlannak hitt kiütései rövid idő alatt eltűntek. Ezt persze elmesélte Tusnádon is, minek hatására egyre több környékbeli kereste fel a Beszéd-mező forrásait, gyógyulást remélve. A nagy érdeklődést látva 1845-ben a tusnádi Élthes Lajos kibérelte a területet, és megkezdte a ma ismert Tusnádfürdő kiépítését. Pár év alatt igen megnövekedett a részvényesek száma, befektetésük eredményeképpen a telepen számos villa és fogadóház épült a fürdővendégek fogadására. A fejlesztéshez hozzájárult Erdély akkori püspöke, a tusnádi születésű Kovács Miklós is, aki a szegény sorsú betegek számára fogadóházat (Püspökház) építtetett a fürdőtelepen. 1849-ben Gál Sándor itt vívta utolsó nagy csatáját a muszka ellen, amely során a fürdő is tönkrement. A károkat fokozta a helyiek bosszúja, akik sérelmezték hogy elvették tőlük az ingyenes fürdő- és borvíz használatát, ezért felgyújtották a fürdőt. 1852-ben Ferenc József járt itt, és elrendelte a fürdő újjáépítését. Báró Szentkereszti Zsigmond és gróf Mikes Benedek kezdeményezésére a részvényesek még abban az évben elkezdték a fürdő újjáépítését. Svájci stílusú villákat építettek az Alvégi-szikla alatt található területen, melyet azután “Svájcnak” hívtak a helybeliek. 1868-ban vegyészek elemezték ki a forrásokat, innentől számítható a gyógyhatású borvizek ipari méretű hasznosítása. A források (Apor, Mikes, Rudi, Ilona, Anna) többségét ma is használják. 1890-ben épült meg a Stefánia gyógyintézet, amely 1975-ig volt a fürdő kezelőközpontja. Az egykor fedett felső sétány régi villái a nagy múltú fürdővároska millenniumi hangulatát idézik, és itt találjuk a háborús emlékművet őrző turulmadarat is. Az Olt egyik holtágából 1900-ban alakították ki a Csukás-tavat, mely 1928 óta a város strandfürdője. Mára Tusnádfürdő legendás fürdőhellyé avanzsálódott, ahol termálfürdő, rafting, kalandpark, siklóernyős tandemrepülés, télen pedig sípálya várja a turistákat. Nem mellékesen pedig 1997 óta házigazdája a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek, nagykorú nevén Tusványosnak, amelyet minden év júliusában rendeznek.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Csukás-tó partja.
Magasság: 632 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a főúton álló Szent Anna katolikus templomtól 320 m.
A Büdös-hegy borvíz-forrásait és az egész Hargita legerősebb gázömléseit a két világháború között kezdték hasznosítani. Az akkor virágzó üdülő villáit a második világháború után államosították. Ma már sokat vesztett régi fényéből, de azért újabb nyaralók is épültek és egy-két mofetta is várja a gyógyulni vágyókat.
