A 16. században a Peckovics család népesítette be. Itt is megtaláljuk a görög katolikus ruszinok épített örökségének egy szép, 18. századi darabját, a Szentlélek tiszteletére szentelt fatemplomot. Szépen megújult és hála az Égnek nem bádog fedi, hanem, mint régen, zsindely.
De Zúgó nem csak fatemplomáról nevezetes, hanem az Árpád vonal egyik maradványáról is. Az épen maradt bunkert ma már egy élelmes, vállalkozó szellemű ruszin, Valeriy Kondes hasznosította, s egy egészen egyedülálló turista szálláshelyet alakított ki benne. A Grün Hof egy kis háborús múzeum is egyben.
A Toronyai-hágó fontos határátkelő hely volt az ezer éves magyar határon. Véres események tanúja volt, 1917. szeptember 17-én itt törték be a cári csapatok, melyek egészen Ökörmezőig vonultak. Katonáink szűk egy hónapig tartották magukat. Ennek állít emléket az itt található katonai temető.
Az 1944-es szovjet megszállást követően a faluból 108 férfit hurcoltak el a szovjet haláltáborokba, közülük 58-an soha nem tértek haza. 1988-ban Szalóka népe a temetőkertben jelképesen újratemette az áldozatokat. Ez volt az első emlékmű Kárpátalján a sztálini lágerekben és a II. világháborúban elesettek emlékére.
A Nagy-Küküllő völgye Keresztúrnál több kilométeres medencévé szélesedik. A síkot övező dombok legnevezetesebbje, a Jézuskiáltó. Tetején az ősi fakereszt helyén az első világháború után a 144 hősi halott emlékét hatalmas kőkereszttel örökítették meg.
Gyászos emlékezetű hely ez: 1849-ben itt zajlott le az a bizonyos sorsdöntő ütközet. Bem 6 ezer fős regimentjével Lüders 12 ezer fős serege állt szemben. Az orosz túlerő végül felőrölte a szabadságharcosok erejét. Bem életben maradt, de sok száz katonája, köztük a költő, Petőfi Sándor valahol ott esett el, a harc mezején.
Az egyik tömegsír fölött 1897-ben turulos obeliszket emeltek. Mellette a kis ház Petőfinek állít emléket. A hányatott sorsú múzeumot a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület gondozza.
Az előkelő Zeyk-nemzetség tagja, Zeyk Domonkos 1848-ban belépett a székely haderőbe, részt vett Erdély felszabadításában, majd Bem segédtisztje lett. 1849. július 30-a estéjét ’Keresztúron, Petőfi társaságában töltötte. Aztán másnap a költővel egyetemben elindult a segesvári csatába, hogy inkább legyen hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át. Egymaga állt szemben a kozák hadsereggel, és miután látta, hogy túlélésére nincs mód, inkább önkezével vetett véget életének. Emlékművét 1901-ben emelték Héjjasfalva határában.
Otocsán városa sokat szenvedett egykor a török támadásoktól, de a Frangepánok úgy megerősítették a falait, hogy bármennyi is jött, egy ellenségnek sem sikerült elfoglalnia. Aztán a Frangepán korszak letűnése után 1746-tól már a katonai határőrvidék központja lett, Mária Terézia rendelkezésére.
De Jugoszlávia sem tudta végleg eltörölni a határokat ezen a vidéken. Felbomlása után, 1991-ben a Horvátországhoz került városkát már a szerbek támadták. A 4 évig tartó ostromnak nemcsak épületek, de sok horvát katona és civil esett áldozatául. A harcos idők sok emlékünket elsodorták, de az otocsáni harangon a koronás címer még a királyságot idézi.
Dédács a 18. században még a Gyulay család birtoka volt. Arborétumát Gyulay Ferenc kezdte kialakítani, azóta a világ minden tájáról 250 féle fa- és cserjefaj él benne.
Dédács ma már beleolvadt Piskibe. A város nevét hiába keressük a pápai tizedjegyzékben, Piski az 1866-ban itt kialakított vasúti csomópontnak köszönheti létét. A vasutas településen 20 év múlva megszervezték a római katolikus plébániát és templomot is építettek. Kertjében a ’48-as emlékoszlopnál évről-évre március 15-én egybegyűlik a környék magyarsága. Mert amiért Piski neve örökre beírta magát a magyar történelembe, az a híres nevezetes csata, amelyben 1849. február 9-én Bem József honvéd tábornok seregei megálljt parancsoltak Puchner Antal császári seregeinek.
A Sztrigy feletti fahíd jelentette akkor a hazát. Ahogy Bem is megállapította: „ha elvész a híd, elvész Erdély is.” S a híd a honvédek kezén maradt, míg Erdély újra magyar uralom alá került.
A Szent Mihály-hegy ősidőktől fogva Légrádhoz tartozott. „Monte Légrádiensis” gyönyörű kilátást nyújt a kanyargó folyóra, az ártéri erdőkre, magára Légrádra és a Dráván túli síkra. A török dúlás után az elnéptelenedett vidék első temploma ide, a Szent Mihály hegyre épült, 1740-ben.
A Drávát kísérő magaspart egy másik kilátópontján nemzeti zászlót lenget a szél. Az 1848-49-es szabadságharc emlékhelye, a Fesztung.
