Her­var­tó olyan kin­cset rej­te­get, amely­nek nin­csen pár­ja se a Fel­vi­dé­ken, se az egész Kár­pát-meden­cé­ben. A sáro­si ácsok keze mun­ká­ját dicsé­ri Assi­si Szent Ferenc­nek szen­telt fatemp­lo­ma. Her­var­tó hívei a főol­tárt díszí­tő Ale­xand­ri­ai Szent Kata­lin­hoz, Szűz Mári­á­hoz és Szent Bor­bá­lá­hoz imád­koz­nak.

Az adó­tor­nyá­ról könnyen fel­is­mer­he­tő Lisza-csúcs­ról szép idő­ben cso­dás kilá­tás nyí­lik a kör­nyék­re.

Árpád-kori tele­pü­lés Kis­sze­ben. A közép­ko­ri Fel­ső-Magyar­or­szág egyik leg­je­len­tő­sebb váro­sa 1406-ban Zsig­mond­tól kapott sza­bad kirá­lyi váro­si jogot. A kivált­ság­hoz mél­tó plé­bá­nia­temp­lom is illett, amit aztán egy­re csak bőví­tet­tek, díszí­tet­tek. Ám a fény­re árnyék vetült. Előbb a refor­má­ció hozott val­lá­si vil­lon­gá­so­kat, majd a kuruc-labanc ellen­tét rom­bol­ta a várost, amit a pes­tis­jár­vány teté­zett be.

A pia­ris­ták 1740-ben vetet­ték meg a lábu­kat Sze­ben­ben, isko­lá­juk gene­rá­ci­ók kivá­ló­sá­ga­it nevel­te, míg­nem 1919-ben a cseh­szlo­vák meg­szál­lók elül­döz­ték őket. Köz­ben azért volt egy 1848–49-es sza­bad­ság­harc is, amely­ben olyan vité­zül helyt áll­tak a hely­bé­li­ek, hogy Kos­suth mél­tán nevez­het­te a várost „hű Sze­ben­nek”.

Az Ákos nem­be­li Micsk bán Nagy Lajos kirá­lyunk enge­dé­lyé­vel, 1342-ben épí­tet­te át favá­rát kővár­rá. Később a vidék urai a Tar­czayak let­tek, akik nem átál­lot­tak Sza­po­lyai János királyt, majd özve­gyét, Iza­bel­la király­nét támo­gat­ni Fer­di­nánd elle­né­ben. A Habs­burg zsol­dos­se­reg jutal­mul meg­ost­ro­mol­ta és fel is rob­ban­tot­ta váru­kat.

Tar­kő vára sem kerül­het­te el a sor­sát, a Ber­ze­vi­czyek által a Len­gyel­or­szág­ba veze­tő út védel­mé­re épí­tett erős­ség is a Habs­burg csa­pa­tok áldo­za­tá­ul esett. Ma már csak meg­ma­radt falai emlé­kez­tet­nek min­ket a dicső magyar múlt­ra.

A hatal­mas fek­vő embe­ri alak­ra hason­lí­tó lepusz­tult mész­kő-kép­ződ­mé­nye­ket neve­zi így a nép­lé­lek, talán arra emlé­kez­tet­ve, hogy a keresz­tény­ség első kép­vi­se­lői ezen a vidé­ken a ben­cés ren­di reme­te szer­ze­te­sek vol­tak.

Kijó falucs­ká­ból vezet az út a Min­csol tömb­jé­re, ahon­nan cso­dás kilá­tás nyí­lik a Cser­gő kör­nyé­ké­re.

A Sváby csa­lád ősi fész­kén kirá­lyok és neme­si csa­lá­dok osz­toz­tak, míg­nem a 16. szá­zad­tól hosszú időn át a Palocsay–Horváth főne­me­si csa­lá­dé lett. A csá­szá­ri­ak siker­te­le­nül ost­ro­mol­ták, de 1856-ban egy tűz­vész meg­pe­csé­tel­te a sor­sát. Mert vára­ink­nak vala­mi­ért, vala­hogy még­is csak el kel­lett pusz­tul­nia…