Hazajáró műsorok

Csergő-hegység – A Tarcától a Poprádig Sárosban

210. rész

“Sáros vármegye Magyarország északi részében fekszik. Területe és változatossága kicsiben hazánk képét mutatja. Van Kárpátja, vannak erdős hegyláncai, lankás dombjai s miniature alföldjei. Jólét és nyomor, fény és árnyék váltakoznak benne; megvannak a nagy históriai mozzanatok az életében, de megtetszenek a kicsinyes vonások is. Egykor hatalmas és színes múltjából ma inkább csak az emlékezésen csüngés maradt meg a fiaiban.”

Tóth Sándor: Sáros vármegye monografiája (1909)

Mégis belekapaszkodunk az emlékezés elvékonyodó fonalába, s felemelkedünk az Északkeleti-Kárpátok határláncolatában emelkedő Csergő-hegytömb rétekkel és Tátralátó ormokkal díszített bérceire. Sáros csendes háborítatlanságot sugárzó tájékára, a patinára vágyó vándorok menedékhelyére. A német üvegfúvók, a tót zsindelyesek és a magyar grófok világa már rég letűnt, de örökségük még él a sárosi hegyek között, a Tarca és a hűtlen Poprád völgyeiben.

Látnivalók

Látnivalók / Felvidék / Sáros

Hervartó olyan kincset rejteget, amelynek nincsen párja se a Felvidéken, se az egész Kárpát-medencében. A sárosi ácsok keze munkáját dicséri Assisi Szent Ferencnek szentelt fatemploma. Hervartó hívei a főoltárt díszítő Alexandriai Szent Katalinhoz, Szűz Máriához és Szent Borbálához imádkoznak.

Bővebben...

Az adótornyáról könnyen felismerhető Lisza-csúcsról szép időben csodás kilátás nyílik a környékre.

Bővebben...

Árpád-kori település Kisszeben. A középkori Felső-Magyarország egyik legjelentősebb városa 1406-ban Zsigmondtól kapott szabad királyi városi jogot. A kiváltsághoz méltó plébániatemplom is illett, amit aztán egyre csak bővítettek, díszítettek. Ám a fényre árnyék vetült. Előbb a reformáció hozott vallási villongásokat, majd a kuruc-labanc ellentét rombolta a várost, amit a pestisjárvány tetézett be.

A piaristák 1740-ben vetették meg a lábukat Szebenben, iskolájuk generációk kiválóságait nevelte, mígnem 1919-ben a csehszlovák megszállók elüldözték őket. Közben azért volt egy 1848–49-es szabadságharc is, amelyben olyan vitézül helyt álltak a helybéliek, hogy Kossuth méltán nevezhette a várost „hű Szebennek”.

Bővebben...

Az Ákos nembeli Micsk bán Nagy Lajos királyunk engedélyével, 1342-ben építette át favárát kővárrá. Később a vidék urai a Tarczayak lettek, akik nem átállottak Szapolyai János királyt, majd özvegyét, Izabella királynét támogatni Ferdinánd ellenében. A Habsburg zsoldossereg jutalmul megostromolta és fel is robbantotta várukat.

Bővebben...

Tarkő vára sem kerülhette el a sorsát, a Berzeviczyek által a Lengyelországba vezető út védelmére épített erősség is a Habsburg csapatok áldozatául esett. Ma már csak megmaradt falai emlékeztetnek minket a dicső magyar múltra.

Bővebben...

A hatalmas fekvő emberi alakra hasonlító lepusztult mészkő-képződményeket nevezi így a néplélek, talán arra emlékeztetve, hogy a kereszténység első képviselői ezen a vidéken a bencés rendi remete szerzetesek voltak.

Bővebben...

A Sváby család ősi fészkén királyok és nemesi családok osztoztak, mígnem a 16. századtól hosszú időn át a Palocsay–Horváth főnemesi családé lett. A császáriak sikertelenül ostromolták, de 1856-ban egy tűzvész megpecsételte a sorsát. Mert várainknak valamiért, valahogy mégis csak el kellett pusztulnia…

Bővebben...

Kijó falucskából vezet az út a Mincsol tömbjére, ahonnan csodás kilátás nyílik a Csergő környékére.

Bővebben...