Írta: Borka Zoltán (Felvidéki Csavargók)

Van ott valami a Visegrádi-hegységben. Valami megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan. Bizsergésnek, amolyan rezgésnek mondanád, ahol afféle pozitív energiák csapnak össze. Fura egy sexepílje van, de nagyon adja magát.

Október közepén sem volt ez másképp. Bitangul dübörög ilyenkor már az ősz. A négy évszak közül övé a legszebb ruhatár, így mint egy divatbemutatón éreztük magunkat a hegység ölelésében.

Rendhagyóra sikeredett Egyesületünk és a Hazajáró Egylet immár 6. alkalommal megrendezésre került közös bükkaljai hétvégéje. A program már csak nevében utalt a Bükkaljára, idén ugyanis a hétvége túrái a Bükk-fennsíkra és a bükki kövek vonulatára vezettek, illetve a turistaság emlékeit járták be Várkút környékén és Síkfőkúton.

Sorban gördültek be a csallóközi rendszámú autók a Bacsófalvi-tó melletti parkolóba. Korán reggel még ez a népszerű turisztikai célpont is kihalt. Augusztus utolsó szombatján azonban évről-évre, messziről jött emberek gyűlnek össze, hogy a reggeli pára foszlányai közt útnak induljanak.

A pandémiás helyzet javulásának hála idén július végén Pásztai András és Kocziha Attila barátunkkal közösen fedezhettük fel a Pádis-fennsík csodavilágát. A túráról nem hiányozhattak a Felvidék Csavargók sem. A csapat egyik oszlopos tagja, Borka Zoltán barátunk egy színes beszámolóban hozza közelebb a 2. Bihari Hazajáró Túra hangulatát. Köszönet neki érte.

A Maderspach család valamikor hatalmas birtokok ura volt, hiszen a Zsil-völgyének vidéke, a Retyezát és a Páring havasok jó része a Maderspach birtokhoz tartozott. Ebben a vadon világban nőtt fel Maderspach Viktor is, itt szívta magába a természet iránti szeretetet és itt tanulta meg mit jelent a szabadság, mit jelent imádni a szülőföldet. Az ő tiszteletére rendeztük meg kétnapos túránkat a Kis-Retyezát és a Páring-hegységbe.

Hagyománnyá vált, hogy a Hazajáró két ismert személyisége részvételével tervezik meg Medvesalján a Hazajáró túrát. A gyönyörű táj, valamint Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor neve elég ahhoz, hogy a távolabbi településekről is ide vonzza a résztvevőket. Nem volt ez másképpen az idén sem, Debrecenből, Budapestről, Gödöllőről, Mogyoródról, Párkányból, Salgótarjánból fokozatosan érkezetek a kisebb-nagyobb baráti társaságok, hogy egy újabb közös élmény reményével gazdagodva térjenek majd onnan haza.

Maradjunk annyiban, az elmúlt durván másfél év érdekes kihívások elé állított minket. Itt jött mindig segítségül a természetjárás, adott régiónk részletesebb felfedezése. Pandémia ide vagy oda, a káosz számunkra akár egy létra. Megmászni, előre tekinteni és menni a végtelenbe. Biztos vagyok benne, a Hazajáró népes túrabrigádja is ilyen szemüvegen keresztül kémlelte a végtelent és túrabakancsát tisztítva készült Egyletünk valamelyik hivatalos túrájára.