Hosszú útról hazatérve már önkéntelenül is keresi a tekintet, megvan‑e még? Aztán persze mindig megvan, és ettől kicsit meg is nyugszik a garabonciás vándor: ismét hazatért. Persze megvolt már az előtt is, mielőtt itt az emberi élet megjelent volna. De ne menjünk vissza a triász korba…
Hányszor elképzeltük már milyen lehetett régen… és egy pillanatra milyen öröm jár át bennünket, ha olyan régi fotó kerül a kezünkbe, amelyen megbontatlanul láthatjuk a Cserhát sasbércét. 1963. Ebben az évben kezdték el fejteni a hegy déli oldalát, hogy a váci cementgyártásnak legyen alapanyaga. Ma már szerencsére a Naszály-hegyen megindult a rekultiváció, a művelésből kivont bányaterületekre őshonos növényeket telepítettek és a turistákat is egyre több kijelölt útvonal várja a Naszályon.
Persze a hegyre sosem egyszerű feljutni, hisz meredeken emelkedik ki környezetéből és minden oldalról kihívást jelent megmászása. Ezt mi is megtapasztalhattuk június 20.-án, mikor mintegy 40-en gyűltünk össze Katalinpusztán, hogy a 2. Lehőcz János emléktúra keretében másszuk meg a hegyet. A Váci Reménység egyesület természetjáró szakosztálya által szervezett túrát kétszer is el kellett halasztani a vírushelyzet miatt, ám úgy gondoltuk, ha már így feloldották a korlátozásokat, miért is tolnánk át a túrát 2022-re?
Persze idén sem túl sok váci tolongott a rajtban, ám ezt ellensúlyozta, hogy még Békéscsabáról és Ipolyságról is érkeztek túrázók a Lehőczre. Az első túrához képest az útvonal is módosult: ezúttal a Naszály nyugati oldala és a Katalinpuszta feletti kilátóhelyek kerültek terítékre, de persze a legmagasabb csúcsot is megmásztuk, ahogyan a Látó-hegy, a Függőhíd és Rockenbauer Pál kopjafája sem maradhatott ki.
2022-ben éppen 100 éves lesz a Váci Reménység, így a 3. Lehőcz túra mellett terveink szerint egy 100 kilométeres teljesítménytúrára is várjuk jövőre az érdeklődőket!
