Maradjunk annyiban, az elmúlt durván másfél év érdekes kihívások elé állított minket. Itt jött mindig segítségül a természetjárás, adott régiónk részletesebb felfedezése. Pandémia ide vagy oda, a káosz számunkra akár egy létra. Megmászni, előre tekinteni és menni a végtelenbe. Biztos vagyok benne, a Hazajáró népes túrabrigádja is ilyen szemüvegen keresztül kémlelte a végtelent és túrabakancsát tisztítva készült Egyletünk valamelyik hivatalos túrájára.
Nos, nálunk itt a Felvidéken idén is a Csallóköz adta meg az alaphangot. Ollé Ernő és Méhes Attila szervezésében ismét egy nagyon pöpec túrát tudhattunk le. A tavalyi is nagyszerűen sikerült, tényleg bűn lett volna idén hanyagolni tündérkertünket. Az idei túra a régió déli fertályára volt kihegyezve, ahol a Duna festői ártere és magával ragadó növény- és állatvilága már várt minket. Indulás helyszíneként Medve község focipályája volt megjelölve. Regisztráció, pacsizás a túratársakkal és jöhetett a kilométerek taposása.
Duna vonalán, a trianoni határok mentén indultunk el. Útvonalunk melyen keresztül mentünk Csicsó községéig, amolyan érintetlen terület. Sugározta magából a csendet és harmóniát, megbolondítva minket a nap nyári sugaraival és néha a szellő frissítő simogatásával. Csallóköz ezen része egy magába zárt, külön világot képez, ahol a flóra és fauna tökéletes kombinációja hirdeti a természetes szépséget. Szerelmes földrajzosoknak, biológia és botanikus kedvelőknek kiváló terep. A Dunamenti Tájvédelmi Társulat szakemberei közül Fodor Péter biológus és természetfotós vezetett be minket a holtágak és árterek kialakulásába. Közép-Európa egyik leghíresebb és legértékesebb természetvédelmi terület található meg hazánkban. Kijár neki a tisztelet és egyben óvása is.
Csicsóra dél környékén értünk be, ahol már a református gyülekezet tagjai várták a fáradt utazókat. Az udvarból már lehetett érezni a frissen megkent zsíros kenyér és hagyma ínycsiklandozó illatát, de még mielőtt nekiláttunk volna enni, részt vettünk egy rövid Istentiszteleten a település református templomában. A falu fenséges temploma az élő példája, hogy a puritán, de annál méltóságteljesebb és letisztult gondolat is lehet isteni. Le a kalappal a csicsóiak előtt. Megmutatták, hogyan is kell egy őszinte vendéglátást összehozni. Jelenlétével megtisztelt minket Nagy Géza fafaragó szobrász is, aki a Hét Vezér szoborpark megálmodója és létrehozója. A bőséges zsíros kenyér és pogácsa falatok után ismét útra keltünk. Csicsón még megtekintettük a szoborparkot és a Kálnoky kastélyt, majd innen nekiveselkedtünk túránk második felének.
Körtúra volt az idei is, de még mielőtt ismét a medvei focipályán találtunk volna magunkat, láttunk azért ezt-azt. Célkeresztben a csicsói dunai holtág, Szakajtás vagy újabb nevén a Lion-tó volt. Ez a patkó formájú tó, az 1899-es árvízkor jött létre. Jelen formáját az 1965-ös nagy árvíz után nyerte el. A tó és környéke szigorúan természetvédelmi terület, így a helyszínen mi is a kelleténél csendesebben és rendezettebben viselkedtünk. Príma tempót diktáltunk végig, késő délutánra már Medvén voltunk, ahol a helyi önkormányzat már várt minket a frissen elkészült ízletes gulyással. Ezenkívül jutalomként kaptunk emléklapot és Méhes Attila keze munkája által, fából készült érmet is.
A szervezés és a táj ismét egy csillagos ötöst érdemelt ki tőlünk. Tartsák meg ezt a jó szokást, mert bizony jövőre is készülünk jönni. Erőt, kitartást és kilométerekben gazdag időszakot kívánunk addig is mindenkinek!
Köszönjük a beszámolót és a képeket Borka Zoltán felvidéki barátunknak.