Nyár végi túra a Selmeci tavaknál

Nyár végi túra a Selmeci tavaknál

Sorban gördültek be a csallóközi rendszámú autók a Bacsófalvi-tó melletti parkolóba. Korán reggel még ez a népszerű turisztikai célpont is kihalt. Augusztus utolsó szombatján azonban évről-évre, messziről jött emberek gyűlnek össze, hogy a reggeli pára foszlányai közt útnak induljanak.

Vállak közé húzott, ismerős arcok mosolyognak egymásra, ahogyan várják, hogy a reggeli nyolc fokról feljebb kússzon a hőmérő higanyszála. Szokatlanul barátságtalan az időjárás a nyárhoz képest. Időközben az anyaországból is befut pár autó, igaz, sokkal kevesebb, mint az előző években. Sajnos a határellenőrzés sok érdeklődőt visszatartott.

Amint befutott az utolsó mátyusföldi autó is, Dobay Gergely, a túra vezetője üdvözli a megjelenteket. Beszédében kiemeli annak a fontosságát, hogy bár negyedannyian vagyunk, mint tavaly, mégis az a fontos, hogy minden évben megtartjuk az emléktúrát. Fontos ez, hiszen többről van itt szó, mint puszta rekreációs túrázásról. Ezen a napon fejet hajtunk a selmeci diákság kötelességtudata, hazaszeretete, bátorsága és két hallgatótársuk mártíromsága előtt. Baumerth Károly és Hurtay György emlékét már harmadik éve őrzi ez a túra és reméljük, hogy általa, ha csak egy kicsit is, de megkapják a nekik járó tiszteletet. A túra útvonala úgy lett megtervezve, hogy minél többet mutasson a Selmeci-hegység természeti és ipartörténeti kincseiből.

A rövid beszéd után a társaság neki is vág az útnak, amely először megkerüli a Bacsófalvi-tavat. A tó gátján haladva megcsodálhatjuk a mesterségesen kialakított víztestet, mely a 18-19. század mérnöki zsenialitását dicséri. A tavat elhagyva átvágunk a kempingen, hogy egy jelöletlen erdei ösvényen folytassuk utunkat. Az ösvény mellett végig fut a Tatár-árok, amely egyike volt a tavat tápláló hat vízgyűjtő-csatornának. A terméskővel kirakott árok néhol sötét alagutakban tűnik el, hogy aztán a domb túloldalán előbukkanjon. Ezek az avar alól kibukkanó, mohával benőtt, köves árkok egykor Európa legmodernebb vízgazdálkodási rendszerének ütőerei voltak.

Az erdőből kiérve alaposan elázunk, na nem az esőtől, hanem a combközépig érő harmatos fűtől. A dombtetőn azonban már verőfényes napsütés és 360 fokos panoráma vár minket. Előttünk a Tanád alatt meghúzódó  Hegybánya, kicsit távolabb pedig a selmecbányai kálváriatemplom ködből kimagasló látványa. Egy rövid pihenő után leereszkedünk a richňavai tavakhoz. A Nagy-Richňava tó az elmúlt évek karbantartása után végre teljes vízszintjével fogad minket. Annál szomorúbb látvány, hogy kistestvére máig üresen tátong.

Utunk további része hegyi kaszálókon vezet, amit csak egy rövid időre szakítunk meg. A nélkülözhetetlen csoportkép elkészítése után vetünk egy pillantást az alattunk sorakozó bányatavakra: a Bakomira, a Nagy-Windsachtra és a Középső-Windsachtra (Evička-tó). Békésen legelésző nyáj alatt haladunk, hogy végül leereszkedjünk Hegybányára. Az Anyakönyvi Hivatal épülete előtt már vár minket Dobay Gábor, aki minden évben a frissítőt biztosítja a túrázóknak. Idén a hűvös időjárás miatt nem volt akkora igény a vízre, mint a tavalyi hőségben, de a friss gyümölcsök mindenkinek ízlettek.


Hegybánya után egy rövid lejtmenet következik, hogy aztán újra felkapaszkodjunk a Középső-Windsacht tó partjáig. Az egyik legszélesebb gáttal rendelkező tó után újból egy árokkal szegélyezett erdei ösvényen haladunk, egészen az erdészházig. Itt a bokrok között elrejtett kék jelzésen indulunk fel a Szitnyára. A Tatár-rétig tartó monoton emelkedést csak néhány viharban kidőlt fa teszi érdekesebbé. Az utolsó szakasz a Szitnya jellegzetes sziklatornyaihoz vezet, ahol a lassan életveszélyes állapotban lévő falépcsőkön tesszük meg az utolsó métereket.

A kilátás megér minden fáradtságot, hiszen a sziklatornyokról olyan kilátás nyílik Selmecbányára, ami nem csoda, hogy megihlette Csontváry Kosztka Tivadart. A menedékház teraszán még javában ízlelgetjük a káposztalevest, amikor az egész nap minket kísérő sötét felhőkből leszakad az ég.

Rövid várakozás után látjuk, hogy itt egyhamar nem hagy alább az eső, így esőkabátot húzva kezdünk el ereszkedni Szitnya vára  felé. Elérve a várhoz, egy gyors pillantást vetünk a romokra, majd folytatjuk utunkat le a hegyről. Mire újra a Tatár-réten járunk, már el is áll az eső, így az utolsó szakaszt már szárazon tehetjük meg a Bacsófalvi-tóig, ahol mindenki megkapja az emléklapját és a kitűzőjét.

Családias hangulatban így ment végbe a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet szervezésében a III. Selmeci Őrjárat Emléktúra. Köszönjük a beszámolót Dobay Gergelynek.