Rend­ha­gyó­ra sike­re­dett Egye­sü­le­tünk és a Haza­já­ró Egy­let immár 6. alka­lom­mal meg­ren­de­zés­re került közös bükk­al­jai hét­vé­gé­je. A prog­ram már csak nevé­ben utalt a Bükk­al­já­ra, idén ugyan­is a hét­vé­ge túrái a Bükk-fenn­sík­ra és a bük­ki kövek vonu­la­tá­ra vezet­tek, illet­ve a turis­ta­ság emlé­ke­it jár­ták be Vár­kút kör­nyé­kén és Sík­fő­kú­ton.

A túrák ter­mé­sze­te­sen ezút­tal is sze­re­pel­tek a Haza­já­ró Kupá­ban, a hét­vé­gén pedig ven­dé­ge­ink és túra­tár­sa­ink vol­tak a Haza­já­ró soro­zat alko­tói; Schödl Dávid ope­ra­tőr, Tóth József hang­mér­nök és ter­mé­sze­te­sen Kenye­res Osz­kár is, a soro­zat egyik fősze­rep­lő­je és egy­ben szer­kesz­tő­je.

A szom­ba­ti közel 30 km-es táv ren­ge­teg lát­ni­va­lót és külön­le­ges­sé­ge­ket kínált amit Koz­ma Atti­la, Egye­sü­le­tünk Élő­vi­lág­vé­del­mi szak­osz­tály­ve­ze­tő­jé­nek szak­ve­ze­té­se tett iga­zán szí­nes­sé és izgal­mas­sá. Vár­kút­ról Sza­fa­ri­busz szál­lí­tot­ta a részt­ve­vő­ket a Bánya-hegyi par­ko­ló­ba, ahol újabb túra­tár­sak csat­la­koz­tak csa­pa­tunk­hoz. Innen indul­tunk ugyan­is hazánk egyik leg­va­rázs­la­to­sabb vidé­ké­re, a Bükk-fenn­sík­ra, mely karsz­tos fel­szí­né­vel, töb­re­i­vel, hegyi rét­je­i­vel és óri­á­si bük­kö­se­i­vel mesé­be illő han­gu­la­tot áraszt. Bánya-hegy­től fel­ka­pasz­kod­va előbb a Nagy-mező, majd a Zsi­dó-rét érin­té­sé­vel értük el napunk “csúcs­pont­ját” a Tar-kő 950 méter magas kilá­tó­pont­ját, ahon­nan párat­lan kilá­tást cso­dál­hat­tunk meg az alat­tuk szí­ne­sen hul­lám­zó erdők­kel. Innen az Őser­dő titok­za­tos vilá­gá­ba indul­tunk ahol az “Ami­ről a fák sut­tog­nak” című gyö­nyö­rű film is készült. Az erdő­re­zer­vá­tum már a 19. szá­zad ele­jé­től meg­kü­lön­böz­te­tett figye­lem­ben része­sült, ami­kor is kivon­ták a ter­me­lés­ből, hogy a tudo­má­nyos kuta­tás ren­del­ke­zé­sé­re bocsájt­sák és meg­fi­gyel­hes­sék az erdő ter­mé­sze­tes, beavat­ko­zá­sok­tól men­tes folya­ma­ta­it. Utun­kat innen a bük­ki kövek vonu­la­tá­nak szik­la­szirt­je­in foly­tat­tuk, majd a Pes-követ elhagy­va leeresz­ked­tünk a Pes-kő völgy­be ahol igen hosszan gya­lo­gol­tunk mire elér­tünk Fel­ső­tár­kány­ba. Itt több túra­tár­sunk­tól is elbú­csúz­tunk és marok­nyi­an vág­tunk neki utunk utol­só sza­ka­szá­nak, ahol 300 m szint­emel­ke­dés várt ránk, mire elér­tünk Vár­kút­ra. Hosszú­ra nyúlt napunk, hiszen már sötét­ben érkez­tünk meg szál­lá­sunk­ra, de az esti beszél­ge­tés és anek­do­tá­zás így sem marad­ha­tott el.

Vasár­nap már kicsit keve­seb­ben, de újabb túra­tár­sak­kal vág­tunk neki a hét­vé­ge záró túrá­já­nak. Egye­sü­le­tünk elnö­ké­nek, Hava­si Nor­bert­nek a veze­té­sé­vel Vár­kút­ról indul­va fel­ke­res­tük a Vár­hegy 669 méter magas csú­csát és bronz­ko­ri várát. Innen a Köves­di-kilá­tó felé vet­tük az irányt, ahon­nan meg­cso­dál­hat­tuk a Bükk­al­ja domb­vi­dé­két, mely ella­po­so­dó háta­i­val, kitá­rul­ko­zó völ­gye­i­vel ész­re­vét­le­nül simul bele az Alföld szi­kes pusz­tá­i­ba. Utunk a Vas­bá­nya-nye­reg és a Nova­ji-kuny­hó érin­té­sé­vel foly­tat­tuk a Cse­res-tető kilá­tó­pont­já­ra, hogy meg­te­kint­sük az innen Vár­kút­ra és a Vár­hegy­re nyí­ló kilá­tást. Túrán­kat innen a sík­fő­kú­ti for­rá­sok érin­té­sé­vel Vár­kú­ton zár­tuk, ahol búcsút vet­tünk a túra­tár­sak­tól. Remél­jük, hogy min­den­ki élmé­nyek­kel és új barát­sá­gok­kal gaz­da­god­va tért haza és bízunk ben­ne, hogy mielőbb újra talál­koz­ha­tunk és újabb közös élmé­nye­ket élhe­tünk át!

Hava­si Nor­bert