Már csak nevében “Bükkaljai hétvége” a Hazajáró Egylettel

Már csak nevében “Bükkaljai hétvége” a Hazajáró Egylettel

Rendhagyóra sikeredett Egyesületünk és a Hazajáró Egylet immár 6. alkalommal megrendezésre került közös bükkaljai hétvégéje. A program már csak nevében utalt a Bükkaljára, idén ugyanis a hétvége túrái a Bükk-fennsíkra és a bükki kövek vonulatára vezettek, illetve a turistaság emlékeit járták be Várkút környékén és Síkfőkúton.

A túrák természetesen ezúttal is szerepeltek a Hazajáró Kupában, a hétvégén pedig vendégeink és túratársaink voltak a Hazajáró sorozat alkotói; Schödl Dávid operatőr, Tóth József hangmérnök és természetesen Kenyeres Oszkár is, a sorozat egyik főszereplője és egyben szerkesztője.

A szombati közel 30 km-es táv rengeteg látnivalót és különlegességeket kínált amit Kozma Attila, Egyesületünk Élővilágvédelmi szakosztályvezetőjének szakvezetése tett igazán színessé és izgalmassá. Várkútról Szafaribusz szállította a résztvevőket a Bánya-hegyi parkolóba, ahol újabb túratársak csatlakoztak csapatunkhoz. Innen indultunk ugyanis hazánk egyik legvarázslatosabb vidékére, a Bükk-fennsíkra, mely karsztos felszínével, töbreivel, hegyi rétjeivel és óriási bükköseivel mesébe illő hangulatot áraszt. Bánya-hegytől felkapaszkodva előbb a Nagy-mező, majd a Zsidó-rét érintésével értük el napunk “csúcspontját” a Tar-kő 950 méter magas kilátópontját, ahonnan páratlan kilátást csodálhattunk meg az alattuk színesen hullámzó erdőkkel. Innen az Őserdő titokzatos világába indultunk ahol az “Amiről a fák suttognak” című gyönyörű film is készült. Az erdőrezervátum már a 19. század elejétől megkülönböztetett figyelemben részesült, amikor is kivonták a termelésből, hogy a tudományos kutatás rendelkezésére bocsájtsák és megfigyelhessék az erdő természetes, beavatkozásoktól mentes folyamatait. Utunkat innen a bükki kövek vonulatának sziklaszirtjein folytattuk, majd a Pes-követ elhagyva leereszkedtünk a Pes-kő völgybe ahol igen hosszan gyalogoltunk mire elértünk Felsőtárkányba. Itt több túratársunktól is elbúcsúztunk és maroknyian vágtunk neki utunk utolsó szakaszának, ahol 300 m szintemelkedés várt ránk, mire elértünk Várkútra. Hosszúra nyúlt napunk, hiszen már sötétben érkeztünk meg szállásunkra, de az esti beszélgetés és anekdotázás így sem maradhatott el.

Vasárnap már kicsit kevesebben, de újabb túratársakkal vágtunk neki a hétvége záró túrájának. Egyesületünk elnökének, Havasi Norbertnek a vezetésével Várkútról indulva felkerestük a Várhegy 669 méter magas csúcsát és bronzkori várát. Innen a Kövesdi-kilátó felé vettük az irányt, ahonnan megcsodálhattuk a Bükkalja dombvidékét, mely ellaposodó hátaival, kitárulkozó völgyeivel észrevétlenül simul bele az Alföld szikes pusztáiba. Utunk a Vasbánya-nyereg és a Novaji-kunyhó érintésével folytattuk a Cseres-tető kilátópontjára, hogy megtekintsük az innen Várkútra és a Várhegyre nyíló kilátást. Túránkat innen a síkfőkúti források érintésével Várkúton zártuk, ahol búcsút vettünk a túratársaktól. Reméljük, hogy mindenki élményekkel és új barátságokkal gazdagodva tért haza és bízunk benne, hogy mielőbb újra találkozhatunk és újabb közös élményeket élhetünk át!

Havasi Norbert