Hazajáró túra a Medves vadregényes északi peremére

Hazajáró túra a Medves vadregényes északi peremére

Hagyo­mánnyá vált, hogy a Haza­já­ró két ismert sze­mé­lyi­sé­ge rész­vé­te­lé­vel ter­ve­zik meg Med­ve­sal­ján a Haza­já­ró túrát. A gyö­nyö­rű táj, vala­mint Kenye­res Osz­kár és Jakab Sán­dor neve elég ahhoz, hogy a távo­lab­bi tele­pü­lé­sek­ről is ide vonz­za a részt­ve­vő­ket. Nem volt ez más­kép­pen az idén sem, Deb­re­cen­ből, Buda­pest­ről, Gödöl­lő­ről, Mogyo­ród­ról, Pár­kány­ból, Sal­gó­tar­ján­ból foko­za­to­san érke­ze­tek a kisebb-nagyobb bará­ti tár­sa­sá­gok, hogy egy újabb közös élmény remé­nyé­vel gaz­da­god­va tér­je­nek majd onnan haza.

Több­sé­gük némi csa­ló­dás­sal vet­te tudo­má­sul, hogy a túra két fősze­rep­lő­jét hiá­nyol­ni­uk kell. Sze­mé­lyes okok és a COVID védett­ség hiá­nya, a határ­át­lé­pés fel­té­te­le­i­nek vál­toz­ta­tá­sa miatt saj­nos nem tud­ták vál­lal­ni a rész­vé­telt. A túra ettől füg­get­le­nül remek han­gu­lat­ban telt, hiszen azon két ismert világ­uta­zó is részt vett. Yeti Female (civil nevén Kovács Zsu­zsi) és Jeli Gábor azaz Jeti, akik már egy nap­pal koráb­ban meg­ér­kez­tek és az Óbás­ti tó szi­ge­tén tábo­roz­tak le, majd reg­gel ott csat­la­koz­tak a túrá­hoz.

A gyü­le­ke­ző, a koráb­bi évek­hez meg­szo­kott módon az egy­há­zas­bás­ti Pogány­vár Foga­dó­nál volt, ahol a meg­adott indu­lá­si idő­re mint­egy 40-en gyűl­tek össze. Bele­fért ebbe a vára­ko­zás is, hiszen a magyar­or­szá­gi részt­ve­vők egy része a cere­di határ­át­ke­lő­he­lyen ter­vez­te a határ­át­lé­pést, de azt egy­sze­rű­en és várat­la­nul lezár­ták. Kerül­ni kel­lett, a leg­kö­ze­leb­bi út Somos­kőn és Füle­ken keresz­tül volt lehet­sé­ges, ami azon­ban lénye­ge­sen hosszabb volt.

Gyü­le­ke­ző a Pogány­vár Foga­dó­nál

A kis kény­szer­pi­he­nő ugyan­ak­kor lehe­tő­sé­get adott a foga­dó szol­gál­ta­tá­sa­i­nak igény­be­vé­te­lé­re. Ismer­ve az elmúlt évek­ből a foga­dó és szer­ve­ző­i­nek gaz­dag prog­ram­so­ro­za­tát az iránt érdek­lőd­tem, hogy az idei idény milyen lesz. A szer­ve­zők elmond­ták, óva­to­sak, elő­re nem belát­ha­tó, hogy akár néhány hét múl­va is milyen lesz a hely­zet, így komo­lyabb ter­ve­ik sin­cse­nek. A foga­dó műkö­dik, az elmúlt hóna­pok­ban meg­újult a kör­nye­ze­te, bővült a kíná­la­ta, fogad­ja a ven­dé­ge­ket. Ugyan­ez mond­ha­tó el a Völgy­ről is, de kul­tu­rá­lis, közös­sé­gi prog­ra­mo­kat csak akkor tud­nak elő­ké­szí­te­ni, ha azo­kat reá­li­san és biz­ton­ság­gal meg tud­ják való­sí­ta­ni. Ami bizo­nyos­ság­gal mond­ha­tó, hogy gya­log­tú­rák lesz­nek, s igény ese­tén hőlég­bal­lo­nos repü­lé­sek­re is sor kerül­het.

A túrát Kovács Roland és Id. Ádám Sán­dor vezet­ték, akik az egyéb­ként fárasz­tó útvo­nal „pihe­né­si” szü­ne­te­i­ben mutat­ták be a meg­lá­to­ga­tott hely­szí­ne­ket, azaz Med­ves­al­ja ter­mé­sze­ti és geo­ló­gi­ai érde­kes­sé­ge­it. A Foga­dó­tól Óbást felé indult a cso­port és két tele­pü­lést hatá­ro­ló domb­te­tőn állt meg. A két tele­pü­lés lako­sai ezen az úton sok­kal gyor­sab­ban és egy­sze­rűb­ben tud­nak eljut­ni egy­más­hoz mint a köz­úton, amely több kilo­mé­ter meg­té­te­lét igény­li.

A veze­tők a vidék­ről, a terü­let érté­ke­i­ről mesél­tek. Ádám Sán­dor főleg a vul­ká­nok­ról, azok kiala­ku­lás­ról. Ezután mezei úton és egy hir­te­len ötlet­től vezé­rel­ve egy „méh­le­ge­lő­nek” hasz­nált mezőn kelt át, nya­kig érő fűben. Egy sor­ban, a mező káro­sí­tá­sa nél­kül. Egy rövid gya­log­lás után az Óbás­ti-tó volt az első meg­ál­ló. A tavon éppen virí­tot­tak az itt meg­te­le­pe­dett vízi növé­nyek. Ki-ki ked­ve sze­rint mor­go­lód­ha­tott azon, hogy az elmúlt hóna­pok­ban valaki(k) egy oda nem illő házi­kót épí­tet­tek fel a part­ján. Mind­azok, akik ismer­jük a koráb­bi álla­po­tát, egy­han­gú­an mond­hat­tuk, nem illik oda.

Az Óbás­ti-tó

A beve­ze­tő­ben emlí­tett „jetik” a tó szi­ge­tén tábo­roz­tak. A prog­ram sze­rint aki akart, itt reg­ge­liz­he­tett. A részt­ve­vők meg­is­mer­ték Yetit, a nagyon szim­pa­ti­kus világ­uta­zó höl­gyet, nevén Zsu­zsit és bará­ti tár­sa­sá­gát. Yeti kicsit a csi­gát idéz­te, aki a hátán hord­ja a házát. Tel­jes fel­sze­re­lés­sel emel­te a hátá­ra háti­zsák­ját, ami a mint­egy 20 km-es túra alatt alig került le onnan. A túrát edzés­nek hasz­nál­ta, hiszen a leg­kö­ze­leb­bi nagy ter­ve a világ nyol­ca­dik leg­ma­ga­sabb hegyé­nek, a 8163 m magas Manas­lu­nak meg­má­szá­sa 2021 szep­tem­be­ré­ben pót­ló­la­gos oxi­gén nél­kül. Erre készül, bár­ki kér­dez­te erről és más­ról, öröm­mel vála­szolt.

Pihe­nő a tónál

Ezután már jöt­tek az emel­ke­dők és a pihen­te­tőbb egye­nes sza­ka­szok, melyek a túrá­zás­hoz kivá­ló idő elle­né­re bizony fárasz­tot­ták a részt­ve­vő­ket. De végül több­szö­ri rövi­debb pihe­nő után „elő­jött” a Garád nye­reg, majd a Med­ves fenn­sík észak­ke­le­ti része, ahon­nan jó, tisz­ta idő­ben belát­ni a Fel­vi­dék jóko­ra részét. Ezt a párás leve­gő most nem enged­te meg, de a lát­vány így is fel­eme­lő volt. Ádám Sán­dor a fenn­sík lét­re­jöt­té­ről és az utób­bi évek­ben szin­te sem­mi­lyen akti­vi­tást nem kimu­ta­tó Novoh­rad-Nóg­rád Geo­p­ark­ról szólt. Mint elmond­ta, abban, hogy az része lett az UNESCO Világ­örök­ség­nek, nagy része van annak a táj­nak és érték­nek, mely körül­ölel­te a túra részt­ve­vő­it.

A követ­ke­ző, szik­lák­kal bősé­ge­sen ellá­tott, erdei útsza­kasz a Med­ves fenn­sík­ra veze­tett. A mohák­kal fedett kövek, szik­la­fa­lak mel­lett kiraj­zo­ló­dott az egy­ko­ri kőfej­tő­ben kiter­melt kő szál­lí­tá­si útvo­na­la, néhány egy­ko­ri épü­let alap­jai, és „bónusz­ként” egy, a fenn­sík pere­mé­hez veze­tő mere­dek lej­tő. Utób­bit min­den­ki legyőz­te és túl­él­te, de a tetőn jól­esett a pihe­nő. A Med­ves fenn­sík Közép-Euró­pa leg­na­gyobb kiter­je­dé­sű vul­ká­ni bazalt fenn­sík­ja. Har­ma­da Szlo­vá­ki­á­ban, két har­ma­da Magyar­or­szá­gon fek­szik. A fenn­sí­kot öve­ző dom­bok, vul­ká­ni csú­csok két leg­szebb lát­vá­nyos­sá­gai a Somos­kői és a Sal­gói vár. Mind­ket­tő lát­ha­tó volt.

A vissza­fe­lé veze­tő út egy hegy­ge­rin­cen veze­tett, sza­ka­sza újra embert rej­tő füves réten keresz­tül. Majd rátért az indu­lás­kor meg­is­mert Egy­há­zas­bást és Óbást között veze­tő gerinc­re és útra. A túra vala­mi­vel több mint 20 km meg­té­te­le után, némi idő­csú­szás­sal a Foga­dó­nál ért véget.

Az esti elő­adás­ra meg­telt a Foga­dó ter­me, az érez­he­tő fáradt­ság elle­né­re a túrá­zók nagyob­bik része ott maradt, s élve­zet­tel hall­gat­ta Female Yeti élmény­be­szá­mo­ló­ját, mely­ben arról is szólt, hogyan is lett világ­uta­zó.

Female Yeti

Az ere­de­ti cikk a körkép.sk inter­ne­tes por­tá­lon jelent meg.