A Mader­s­pach csa­lád vala­mi­kor hatal­mas bir­to­kok ura volt, hiszen a Zsil-völ­gyé­nek vidé­ke, a Retyez­át és a Pár­ing hava­sok jó része a Mader­s­pach bir­tok­hoz tar­to­zott. Ebben a vadon világ­ban nőtt fel Mader­s­pach Vik­tor is, itt szív­ta magá­ba a ter­mé­szet irán­ti sze­re­te­tet és itt tanul­ta meg mit jelent a sza­bad­ság, mit jelent imád­ni a szü­lő­föl­det. Az ő tisz­te­le­té­re ren­dez­tük meg két­na­pos túrán­kat a Kis-Retyez­át és a Pár­ing-hegy­ség­be.

Szép szám­ban érkez­tek részt­ve­vők az erdé­lyi váro­sok­ból Csík­sze­re­dá­ból, Sep­si­szent­györgy­ről, Tus­nád­für­dő­ről, Dévá­ról, Algyógy­ról és Meggyes­ről. Idén a jár­vány­ügyi lazí­tá­sok meg­en­ged­ték, hogy magyar­or­szá­gi túra­ked­ve­lők is tisz­te­le­tü­ket tegyék, így békés­csa­ba­i­ak­kal, kece­li­ek­kel, buda­pes­ti­ek­kel, tel­ki­ek­kel, győ­ri­ek­kel, berettyó­al­fa­lu­si­ak­kal, mag­ló­di­ak­kal bővült tava­lyi csa­pa­tunk. Sőt, a fel­vi­dé­ki Duna­szer­da­hely­ről is érkez­tek túrá­zók.

Szom­bat reg­gel a rajt­ban közel 90-en gyűl­tünk össze. Indu­lás előtt Dob­ner Imi túra­ve­ze­tőnk ismer­tet­te az útvo­na­lat. A sza­bá­lyok ismer­te­té­se után kiosz­tot­tuk a Mader­s­pach kitű­ző­ket, melye­ket min­den­ki büsz­kén akasz­tott háti­zsák­já­ra. Ezután indul­tunk útnak.

A Szko­ro­ta esz­ten­át könnyed túrá­val hamar elér­tük. Ezt a sza­kaszt a leg­fi­a­ta­labb részt­ve­vő, a 6 éves Sanyi­ka is meg­tet­te. Rövid pihe­nő után elin­dul­tunk a Drag­sány-nye­reg felé. A mászást a nap ere­je nehe­zí­tet­te, de a tető­ről lát­ha­tó pano­rá­ma kár­pó­tolt min­ket a nehéz sza­ka­szért. A Retyez­át és a Vul­kán-hegy­ség kima­gas­ló csú­csai vezet­tek utun­kon. Az indu­lás­tól 5 óra telt el, míg­nem elér­tünk a Jor­go­ván-kőhöz. Ez idő alatt beszél­ge­té­se­ink során meg­em­lé­kez­tünk a Mader­s­pach csa­lád­ról és a híres vadász­ról, író­ról, Mader­s­pach Vik­tor­ról. Eze­ket a tájak lát­juk regé­nye­i­ben, eze­ken a hegye­ken keresz­tül kel­let mene­kül­nie az I. világ­há­bo­rú ide­jén.

A beter­ve­zett idő­re értünk a Lupény­be, ahol Illyés Ist­ván és Kati finom vacso­rá­val várt min­ket. Ezt köve­tő­en kiosz­tot­tuk a meg­ér­de­melt okle­ve­le­ket, majd a hideg sörök elfo­gyasz­tá­sa mel­lett újabb kap­cso­la­tok, barát­sá­gok jöt­tek lét­re.
Vasár­nap reg­gel az ellen­ke­ző irány­ba indul­tunk. A pár­in­gi libe­gő­ál­lo­más­nál talál­koz­tunk. Igaz, itt már keve­seb­ben, csu­pán 70-en, mivel elég volt csak egy túrát is tel­je­sí­te­ni ahhoz, hogy alá­ír­juk a Haza­já­ró Kupa Iga­zo­ló­fü­ze­tet. A libe­gő segít­sé­gé­vel hamar fel­ér­tünk közel 1700 méte­rig. Rövid kapasz­ko­dó után könnyen lehe­tett halad­ni a gerinc alat­ti ösvé­nyen. A Rudolf mene­dék volt a cél­pont, de sokan közü­lünk kimász­tak a 2405 méte­res Car­ja-csúcs­ra. Még a 82 éves sep­si­szent­györ­gyi Mar­git néni is sike­re­sen tel­je­sí­tet­te ezt a kihí­vást, még ha nem is volt a túra része. Vissza­fe­lé a 2074 méte­res Kis-Pár­ing csú­csot is érin­tet­tük.

Örü­lünk, hogy ennyi hely­ről és, hogy ilyen szép szám­ban jelent­kez­tek. Mind­két túrán a helyi­ek, Sebes­tyén Ray­mond, Aknai Szi­lárd, Illyés Kál­mán és Orosz Ger­gely biz­tat­ta az elfá­radt túrá­zó­kat, jól tel­je­sít­ve a sep­rű sze­re­pü­ket. Jövő­re vissza­vár­juk túra­tár­sa­in­kat, hogy közö­sen men­jünk végig az Oslea gerin­cen.

Köszön­jük a beszá­mo­lót Orosz Erzsi­nek.