Az Árpád-kori vár udvarából nyíló épületrészek ma is magukon viselik a dicső korok lenyomatát.
A gótikus lovagteremben megcsap annak a régi korszellemnek a levegője, amikor még égi eszmények uralkodtak.
Felette az emeleten a diéta, a tanácsülés terme nyílik, ahol Hunyadi kormányzósága idején a nagyurak a nemzet sorsa felől döntöttek.
És itt van az erdélyi reneszánsz gyöngyszeme, a Mátyásról elnevezett loggia, melyet édesanyja, Szilágyi Erzsébet építtetett.
Búcsúzóul lépjünk be a 15. századi várkápolnába és mondjunk el egy fohászt Hunyadi János Gyulafehérvárról idehozott töredékes síremlékénél.
Tökös mellet a ragyogó ártéri erdőben mindjárt egy szép kis kastély bújik meg. Valószínűleg Habsburg Frigyes főherceg építette nyaralónak a kiegyezés után. Később vadászkastéllyá alakították. Aztán jött az új impérium, és a véreskezű jugoszláv diktátor, Tito rezidenciája lett.
A parkban a Pápai Áldás Kápolna egy II. János Pál pápa által megszentelt könyvet őriz.
“A Polánából kiágazó alacsony ágak jól mívelt dombos térséggé törpülnek, melynek egyik déli magaslatán Végles vára, a hasonló nevű uradalomnak székhelye áll. Végles hazánk legszebb fekvésű várainak egyike.” Lovcsányi Gyula leírásához tegyük hozzá, hogy Végles várkastélya ma újra régi fényében ragyog, igaz, csak külsejében. Az elmúlt században magára hagyott romokat a 2000-es években egy orosz milliárdos pénzéből szépen újjávarázsolták. A négycsillagos szállodává lett várkastélyba lépve korrekt módon magyar királyok festményei fogadnak.
Úgy tartják, hogy mikor még Korponától Lengyelországig egybefüggő erdő volt itt minden, akkor egy mókus akár fáról fára ugrálva eljuthatott az Ipolytól a Dunajecig. Ekkoriban ez a vidék még Zólyomi-erdő néven volt a magyar királyok vadászterülete, a magyar királyok pedig az erdők peremén őrvárakat építettek, ahonnan ezen várak őrsége őrizte a rendet, és a királyi birtokot. Mikor egyszer Kun László és két kísérője eltévedt a Polyánában, éppen egy ilyen kis várnál lyukadt ki sárosan, koszosan. Persze a vár őrsége vadorzónak nézte a királyt, és nem engedte be, hisz a király fényes ruhában jár, nem így sárosan. Mikor aztán megérkezett a király teljes kísérete, a derék őröket jól megjutalmazták, a várat pedig elnevezték Véglesnek.
A 13. században a zólyomi út védelmére emelt véglesi várat aztán századokon át királyi vadászkastélyként használták. Zsigmond, majd Nagy Lajos király után Hunyadi Mátyás is előszeretettel vadászott errefelé. A török, majd a Thököly és Rákóczi-féle kuruc szabadságharc idején a vár újra védelmi célokat szolgált. A 17. századtól a békésebb időkben az Esterházy család élte itt fényűző életét. A kiegyezés után a volt ’48-as honvéd ezredes, Nemeskéri Kiss Miklós vásárolta meg a birtokot és újra vadászkastéllyá alakította. Utolsó magyarországi tulajdonosa Habsburg Frigyes főherceg volt. Aztán a második világháború elvesztésével az új világrend vihara végleg kisöpörte innen a magyar szellemet…
A várkastély a Szalatna partján fekszik, honlapján minden információt megtalálunk, ha meg szeretnénk látogatni.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várkastély.)
A középkori eredetű templomáról híres Almágyon keresztülhaladva már messziről látható a bazaltsziklára épült legendás vár, Ajnácskő. A tatárjárás után kővárrá erősített erőd környéke sokféle természeti értéket rejt, mint például azt a kipreparált tűzhányó kéményt, amire a vár is épült.
Somoskőt, akárcsak Salgót a Kacsics nemzetség emeltette. Itt ostromolta Losonczy Anna szívét Balassi Bálint, mindhiába. Nem úgy a török a várat: 1576-ban be is vette, s mire a királyi seregek felszabadították és megerősítették, a 17. századra el is vesztette hadi jelentőségét.
A vár alatt a Petőfi kunyhó emlékezik meg a költő ittjártáról.
A vár alatt bújik meg az úgynevezett bazaltorgona, amelynek sokszögű oszlopai megkövült zuhatagként hajolnak lefelé a Várhegy oldalán.
Az Ung folyó feletti sziklán ma is büszkén meredező középkori erőd igazi strázsaként tornyosul a völgy fölé. A romok mögötti platón Wagner Károly kincstári főerdőtanácsos gondozott parkot létesített, melyet a háború után alaposan megrongáltak. A nevickei vár falai már a tatárjárás előtt erős védelmezői voltak hazánk keleti végeinek. A 13. században Aba Amadé meg is erősítette, majd a Drugethek keze nyomán nyerte el végleges alakját. A vár sűrűn cserélte gazdáit, ám mégsem ostrom, hanem az aggodalom lett a végzete: amikor I. Rákóczi György elfoglalta, félve attól, hogy a császáriak később felhasználják ellene, leromboltatta.
Sokáig elhagyatottan álltak a romok, s csak a 19. század végén kezdték meg helyreállítását.
Sok harc dúlt birtoklásáért és sok nevezetes ura volt az Aba nemzetségbeli Szalánciak sasfészkének. A Drugethekhez például királyi adományként került, miután Drugeth Miklós Visegrádon megvédte Károly Róbertet a rátörő Zách Felícián kardjától. De itt élt „Szalánc galambja”, Losonczy Anna is, akit Balassi Bálint hiába ostromolt oly sokáig, ő végül Forgách grófot választotta. Aztán, végül, ahogy lenni szokott, a kuruc háborúk idején, 1678-ban a császári csapatok elpusztították. Ennyi: egy torony és egy fal maradt a rettegett erődből.
Valószinűleg az Aba nemzetség építette Füzér várát a 13. század elején. Az Árpád-korban végig kincstári tulajdon. Az Anjou-korban első tulajdonosa a francia származású Drugeth Fülöp, ő Károly Róberttől kapta honorbirtokként. 1389-ben Zsigmond király a Perényi családnak adományozta, az ő nevükhöz köthető a vár virágkora. Érdekesség, hogy 1526 novemberétől 1527 októberéig itt őrizték a Szent Koronát.
Jeszenő várát elhagyva érjük el a Vinnai tavat. A tó feletti dombon a nagymihályi nemesek székhelye, Vinna vára árválkodik. Vinna vagy másik nevén Tarna várát a 13. században a Kaplony nembeli Nagymihályiak építtették. A Sztáray család uradalmának részeként évszázadokig őrizte a Tisza mentéről Lengyelországba vezető Magna Via kereskedelmi útvonalat. Mint oly sok Kárpát-medencei erősséget, ezt is a császári seregek rombolták le a kuruc szabadságharc idején. De közben voltak legendás urai. Az egyik, az akkori ungi főispán állítólag mérhetetlen dühében magát a királyt, az ifjú Kun Lászlót is megkorbácsolta. De volt egy másik is, Eödönffy István uram, aki ördöngős boszorkánymester hírében állott. Egyszer maga Wesselényi nádor is felkereste Sárospatakról. Jól elbeszélgettek, majd eljött a búcsú ideje és Eödönffy minden jóval ellátta a nádort. Ám amikor Wesselényi kíséretével hazafelé tartott, úticsomagja úgy ahogy volt kővé változott. Úgy tartották, hogy a vinnai vár ura maga az ördög volt, akitől az Ördögfy család is származik.
