“A Polánából kiágazó alacsony ágak jól mívelt dombos térséggé törpülnek, melynek egyik déli magaslatán Végles vára, a hasonló nevű uradalomnak székhelye áll. Végles hazánk legszebb fekvésű várainak egyike.” Lovcsányi Gyula leírásához tegyük hozzá, hogy Végles várkastélya ma újra régi fényében ragyog, igaz, csak külsejében. Az elmúlt században magára hagyott romokat a 2000-es években egy orosz milliárdos pénzéből szépen újjávarázsolták. A négycsillagos szállodává lett várkastélyba lépve korrekt módon magyar királyok festményei fogadnak.
Úgy tartják, hogy mikor még Korponától Lengyelországig egybefüggő erdő volt itt minden, akkor egy mókus akár fáról fára ugrálva eljuthatott az Ipolytól a Dunajecig. Ekkoriban ez a vidék még Zólyomi-erdő néven volt a magyar királyok vadászterülete, a magyar királyok pedig az erdők peremén őrvárakat építettek, ahonnan ezen várak őrsége őrizte a rendet, és a királyi birtokot. Mikor egyszer Kun László és két kísérője eltévedt a Polyánában, éppen egy ilyen kis várnál lyukadt ki sárosan, koszosan. Persze a vár őrsége vadorzónak nézte a királyt, és nem engedte be, hisz a király fényes ruhában jár, nem így sárosan. Mikor aztán megérkezett a király teljes kísérete, a derék őröket jól megjutalmazták, a várat pedig elnevezték Véglesnek.
A 13. században a zólyomi út védelmére emelt véglesi várat aztán századokon át királyi vadászkastélyként használták. Zsigmond, majd Nagy Lajos király után Hunyadi Mátyás is előszeretettel vadászott errefelé. A török, majd a Thököly és Rákóczi-féle kuruc szabadságharc idején a vár újra védelmi célokat szolgált. A 17. századtól a békésebb időkben az Esterházy család élte itt fényűző életét. A kiegyezés után a volt ’48-as honvéd ezredes, Nemeskéri Kiss Miklós vásárolta meg a birtokot és újra vadászkastéllyá alakította. Utolsó magyarországi tulajdonosa Habsburg Frigyes főherceg volt. Aztán a második világháború elvesztésével az új világrend vihara végleg kisöpörte innen a magyar szellemet…
A várkastély a Szalatna partján fekszik, honlapján minden információt megtalálunk, ha meg szeretnénk látogatni.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várkastély.)