A tordai sóbányából származó só jó 13 millió évvel ezelőtt keletkezett, amikor az Erdélyi-medence ősi tengerének fenekén lerakódott. A tordai sóréteg átlagvastagsága 250 méter, de a gyűrődés központi részén meghaladja az 1200 métert is. A kitermelés a rómaiak idején kezdődött, a Magyar Királyságban virágzott, majd a 19. században hanyatlott, mígnem 1932-ben bezárták a bányát és csak hat évtized múltán nyitották meg újra, gyógyászati és turisztikai célokra. A felszín alatti mikroklíma főleg a légzőszervi megbetegedésekre javallott, de egészséges vendégeknek sem árt egy kis mozgás odalent, nem beszélve a különleges látványról.
Archives
Bikszádi-kő
Bikszád felett magasodik az Avas teteje, a Viski- és a Bikszádi-kő. Kevesen ismerik a Gutin és a Rozsály szomszédságában a Szatmári-sík fölé 1000 méternél is alacsonyabban emelkedő hegységet. Főleg, amióta gerincét az ukrán-román határnak jelölték ki. Jelzett ösvényeket, turista létesítményeket hiába keresünk.
A Viski-kő tetejét fák takarják, míg a Bikszádi-kőről csodás kilátás nyílik a tájra.
Turcibánya
Turcibánya környékén a valaha virágzó színesfém bányák már bezártak. A táj adottságai, a növénytermesztés és a fa adja a megélhetést annak a kevés magyarnak, aki még itt maradtak.
Turcibánya fölött az Avas oldalában pazar kilátóhelyet találunk. Körülöttünk az Avasra jellemző vulkáni kúpok dudorodnak, a közéjük mélyen bevágódott völgyekkel. Délre az Avas-medence, távolabb a Szamos síksága nyújtózkodik. Távolabb tekintve megpillantjuk a Kányaházi-víztározót, amely 1974-ben a Túr felduzzasztásával keletkezett. A mesterséges víztározó az árvízvédelem mellett turisztikai célokat is szolgál.
Nyírponk
Ez az a magaslat, ahol Vitéz Mező Ferenc katonáival az utolsó töltényig és leheletig küzdött sikeresen a hazánkra törő szovjetek ellen, hősiesen fedezve a magyar csapatok visszavonulását 1944. szeptember 3-án. Az Úz völgyet áttörte a 7. Ukrán Gárdahadsereg, elég jelentős csapatok indultak meg Felső-Háromszék felé, és itt foglalt állást a 24-es Székely-Határvadász zászlóalj egy géppuskás szakasza, Mező Ferenc tartalékos zászlós vezetésével. Az utolsó töltényig küzdöttek. Az oroszok, itt ezt a helyet nem tudták elfoglalni, Mező Ferenc is elesett, és 17-én megkapta a magyar arany tiszti keresztet.
Túra a Ráró és a Gyamaló csúcsára
A Moldova völgyében, Moldvahosszúmező után kezdjük meg az emelkedést a Kárpátok északkeleti bástyája, a Ráró érintetlen vadonjában. Az évszázados Slatioara őserdőben nem ritkák a 3-400 éves fenyőmatuzsálemek sem.
Ahogy kiérünk a buja erdőrengetegből, s a Todirescu-hegyen kibontakoznak előttünk a gerinc mészkő kibukkanásokkal tarkított legelői, hamar megértjük, miért is olyan vonzó hegy a Ráró.
Talán, mert a Kárpátok fő vízválasztóján kívül esik, azért nincs sok nyoma a hegységnek a magyar turista irodalomban. Pedig ez is a Kárpátok része és formakincse alapján sokkal többet érdemelne. Nem véletlenül lett a táj a Ráró-Gyamaló Nemzeti Park része.
A legelő nyájak, az esztenák, a széles zöld szubalpesi rétek, a fehér mészkőtornyok és a fenyvesek elegye fűszerezi a vidéket.
A főgerinc oldalában futó, jól követhető túraösvény ideális terepet nyújt a családos túráknak. Viszonylag rövid távon és kevés szintkülönbséggel igen sok csoda elérhető a hegységben.
A hegy legmagasabb orma az antennákkal tűzdelt Ráró-csúcs, de nem érdemes megmászni, hisz az aljából is remek a kilátás. Délre a Besztercei-havasok nyújtózkodnak. Nyugatra a Gyamaló gyephavas háta csalogat. De mielőtt még nekirugaszkodnánk, előbb látogassuk meg a Ráró fő attrakcióját, a már régóta feltűnő, a hullámzatos tájat éles kibukkanó szikláival jellegzetesen megtörő ormokat, Ráró fejedelemasszony legendás köveit.
A két szikla egyike csak mászó felszereléssel érhető el. A másikat izgalmas, láncokkal biztosított sziklaösvényen lehet megközelíteni. Az aszfaltút közelsége miatt jó időben és hétvégén igen nagy a forgalom. A szűk és kitett ösvényen gyakran alakulnak ki torlódások.
A szikla a nyugati oldaláról a leglátványosabb. Itt épült fel a Ráró menedékház, ami a megfáradt turistáknak nyújt pihenő és étkezési lehetőséget.
A Ráró és a Gyamaló hegytömbjét a Colbu-nyereg választja el. A piros sáv ösvény visz tovább a hazai turisták között ismeretlen Gyamalóra. A csúcsról csodálatos kilátás nyílik a Ráró sziklatornyaira, a Beszterce völgyére, felette a Pietrosz-csúcsra, valamint északon az Obcsinákra.
Vízvár
Vízvár ma már főleg az alatta merész kanyarokat leíró, mellékágakat, holtágakat és kavicszátonyok kialakító Dráva természeti értékeiről ismert. Itt áthajózhatunk a magyar Grand Canyonon. A folyót övező legmagasabb, 25 métert is elérő heresznyei partfalat nevezik így csodálói.
Gyékényes
Gyékényes határában az 1920-as években kezdték el kitermelni a sódert. Így alakult ki a Kotró, ez a kiváló vízminőségű, kristálytiszta kavicsbánya-tó, ami nemcsak a horgászok paradicsoma, de a búvároknak is kedvelt merülőhelye. Vize olyan tiszta, hogy még az édesvízi medúza is megél benne.
Titeli-fennsík
Titel, Anonymus szerint Zalán bolgár vezérnek volt székhelye, aki a bolgároktól és a görögöktől kért segítséget Árpád magyarjai ellenében, de hiába.
Aztán jött Szent László király és öccsével, Lambert herceggel káptalant alapított itt. Várának a török csatákban is nagy szerepe volt, de a fennsíkon heves harcok dúltak az 1848–49-es szabadságharc idején is. A titeli fennsík vidéke a török hódoltság után a 18. század elejétől 1873-ig a Bécsből irányított katonai határőrvidék Titeli sajkás kerülete volt.
A szép fekvésű temetőbe is ellátogatunk, ahol Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú fia, Leiningen Ármin a Tisza-Duna szabályozásáért felelős miniszteri biztos síremléke roskadozik.
Sljeme (Szelemen, 1033 m)
Nem nehéz kitalálni, hogy a Medvednica-hegység egykor medvék élőhelye volt. Ma már eltűnt innen a nagyvad, így nyugodtan túrázhatunk a hegység legmagasabb csúcsára, a Szelemenre. Innen csodás kilátás nyílik a városra és a Zágrábi-medencére.
A Medvednica vadonja a természet mellett a történelemről is mesél. A Zrínyiek a 16. században kaptak nemesfém kitermelési jogot, azóta működött itt ezüstbányájuk. Ma a járatrendszernek egy parányi szakasza látogatható, vezetővel. A legenda szerint a bánya járatrendszere egészen Zágráb történelmi központjáig, a Felsővárosig terjeszkedett.