A világörökséggé lett Nemzeti Parkba a földkerekség minden tájáról özönlenek a turisták. A túlzsúfoltság miatt ma már előre kell regisztrálni a tórendszer meglátogatásához.
A legfelső, a Fekete- és Fehér-folyók táplálta Proscensko-tó csendes és nyugodt víztükre még semmit jelét nem mutatja, mi is vár vizére a következő mintegy 8 kilométeren. 639 m méterrel a tenger szintje felett fekszik, míg alatta még 16 nagyobb és több kisebb tó helyezkedik el a völgyben, lépcsőzetesen. A legalsó tóig csökkenő, közel 200 méteres szintkülönbséget száznál is több kisebb-nagyobb vízeséssel küzdi le a tavakat felfűző Korana folyó, páratlan látványt kínálva a látogatóinak.
A Galovac- és a Gradinsko tavak környékén már közel 20 méteres zuhatagok vannak.
A pazar látványt egy különleges karsztosodási folyamatnak köszönhetjük. A tórendszert tápláló Korana folyó évezredeken keresztül vájt magának utat a környező dolomit és mészkő hegyekben, miközben hatalmas mésztufa gátakat emelt, amelyeken ezek a vízesések lezúdulnak. A víz és a kő küzdelme örök, így a völgy formakincse is folyamatos változásban van.
A párás levegőjű völgyek mélyén megbújó dús erdők üdítő oázist jelentenek a kopár mészkőhegyek között.
A tórendszer legnagyobb és legmélyebb tava, a Kozjak, ami egy oldalt fekvő kecske alakjáról kapta a Kecske-tó nevét. A Kozjak északi partja a tórendszer központja.
Az innen északra húzódó alsó tavak sorozatát a Dorottya vízesés nyitja meg, amint a Kozjákból aláhullva a Milanovac-tóba szakad.
Az apró falucskán átszaladó Slunjčica folyó, Plitvice előhírnökeként a sziklák között pazar vízesések sorozatát alkotja. A sebes patak mentén évszázados vízimalmok és faházak állnak. A rastokei malmokban őrölt lisztből állítólag utánozhatatlan kenyeret sütöttek. A recept egyszerű volt: a frissen őrölt lisztet a patak vizével keverték össze, és saját készítésű élesztővel kelesztették meg.
De honnan ismerős még ez a mesébe illő vízimolnár falucska? A totemoszlop segít a megfejtésben: bizony ám, a Winnetou filmeknek adott hiteles díszletet, mint indián falu.
A Gácska folyó alighogy felbukkan a hegylábnál, vize hamar el is tűnik a poljén. Amilyen rövid felszíni pályafutása, annyira különleges. Előtörő forrásai széles és mély sziklamedencéket vájtak ki maguknak. Az ember meg jött, és a poljére zuhanó víz sodró erejét a maga hasznára fordította. A Gácska-vízkeleteinél malmok őrölték hajdan a gabonát és fűrészek szelték a fát. A régi épületek munka híján ma már a turizmust szolgálják.
Máda fölött a Gyógyi-patak egyik ága pazar hasadékot vájt ki magának. Nyáron, alacsony vízállásnál a patakmederben gázolva lehet végigjárni, egy alig 4,5 km hosszú túra keretében, ahol egy gyönyörű forrást is megcsodálhatunk.
A helyiek addig fúrták a Csahó-hegyet, míg a szénbányák lassan beszakadtak, majd 1863-ban a hegy oldala megindult, és fokozatosan lecsúszott a hegyoldalon, hogy végül 1929-ben hatalmas gátként eltorlaszolja a Szuhony patak vizét. Így lett a hajdani rétek és kaszálók helyén az Arlói-tó.
A Michigan-tó partjának ritka természeti értékeit képviselik az Indiana Dunes Nemzeti Park homokdűnéi.
1926-ban nyitották meg a parkot, a partvidék biológiai sokszínűségének védelmére.
A világ ötödik legnagyobb kiterjedésű tava az utolsó jégkorszak után, a területet borító jégtakaró elolvadásával keletkezett. Homokját a helyiek „éneklő homoknak” nevezik, mivel magas kvarc tartalma miatt állítólag kellemes hangot hallat, ha az ember sétál rajta…
A táj sajátos elemei azok a mesterséges bányatavak, amelyeket a 18. században építették ki a hegység völgyeiben. Ilyen az Irtványosi-tó is.
A Selmeci-hegység rengetegében bújik meg a Bakaszenes alatti erdőben a Rudnói-vízesés.
A vulkáni tufába vájt barlanglakások eredete a 16. századi török időkre nyúlik vissza. A sziklába vésett sajátos építményekről Bél Mátyás is megemlékezett.
