Demsus ősi, feltehetően 13. századi román stílusú temploma Erdély egyik legrégebbi egyházi műemléke. Építéséhez a közeli római kori Várhely romjaiból használtak fel sírköveket, és faragványokat. Egyesek szerint már a IV. században ókeresztény templom állt a helyén, mások úgy vélik, az ősi magyar hitvilág kultuszhelyére épült. Demsus templomát később közösen használták a reformátusok és a görögkeletiek.
A Thurzó család Bethlenfalván is letette a névjegyét. Ősi birtokukon a XVI. században építették a szepességi reneszánsz egyik legszebb alkotását, a díszes pártázatú kastélyt. Az omladozó falak láttán nehéz elképzelni, hogy a kastély szebb időkben még megyegyűlések színhelye volt. Míg a kastély jobb sorsára vár, addig a XIV. századi Szent Kozmának és Damjánnak szentelt gótikus templom és XVIII. századi későbarokk kúriája láthatóan jobb kezekben van.
Van mit megcsodálni Szepescsütörtökön, amely nevét a csütörtökön tartott vásárról kapta. A falut eredetileg magyarok lakták, kik Szentlászlóra keresztelték településüket, ám a tatárjárás vihara őket sem kímélte. Az újjáépítők szepesi lándzsás nemesek voltak, akik tovább vitték lovagkirályunk kultuszát, miközben az aranybányászatból gazdagították a növekvő települést. Csütörtökhely nem került lengyel zálogba, sőt, az el nem zálogosított szepesi települések központja lett. 1473-ban bővítik a Szapolyaiak a román stílusú templomot kétszintes gótikus kápolnával, melyet a magyarországi gótika legszebb alkotásaként tartanak számon, és amelynek festett üvegablakai magyar szenteket ábrázolnak.
A templom miserendje: hétfő 6:00, kedd 17:15, szerda 6:00, péntek 17:15, vasárnap 7:15, 10:15. Amennyiben meg szeretnénk nézni a templomot belülről, ezt a számot kell hívni: 00421/534598400
Aki a Káposztafalvi-karsztot kívánja felfedezni, jól teszi, ha a Szepesség egyik legpatinásabb városában, Iglón kezdi a kalandozást. Egy XIX. századi feljegyzés még arról írt, hogy „bár valamennyi szepesi német város magyar szellemű, Igló mindegyiknél magyarabb volt.” Nos, a várost körülölelő paneldzsungel már sejteti, ez a megállapítás időközben érvényét vesztette. A történelmi magot jelentő orsó alakú főtérre érve azért még érezzük a múlt illatát. Érdemes körbetekerni a főtéren, ahol bicikliút is segíti a kerékpáros városnézést. A Szepesség második legnagyobb, közel 40 ezer lakosú városában, a főteret szegélyező polgárházak között járva ma már nem hallunk se magyar, se német szót: 1945 után a csehszlovák hatóságok a város német és magyar lakosságát megfosztották állampolgári jogaiktól, a poprádi koncentrációs táborba vitték őket, majd innen kitelepítették Németországba, Ausztriába, illetve Magyarországra.
Pedig valamikor a XIII. században érkeztek az első szász telepesek a lőcsei és a gömöri hegyek közé, hogy bányászként éljék életüket a IV. Béla által újjáépített Magyar Királyságban. A hegyek nem voltak fukarok, adtak vasércet bőven, így Károly Róbert idején már hámorok, vaskohók, és még harangöntöde is volt a városban. No meg jó cipszer vendégfogadók, csapra vert hordókkal, nyárson sütött malaccal, sok-sok mulatsággal, melyek talán mindig a cipszerhimnusszal kezdődtek, ha már az Úr az ősöket „ins Ungarland” vezette. Zsigmond királyunk aztán Iglót is zálogba adta a lengyeleknek, mely csak 1772-ben tért vissza Magyarországhoz, és rögtön a hazatérő szepesi városok központja is lett.
Erről tanúskodik a főtéren a míves stukkókkal díszített régi Tartományi ház, ahonnan a szepesi urak hajdanán igazgatták a környék dolgait, és amelynek középkori elődjében I. Ulászló békét kötött a huszita Giskrával. A város ékessége a XIV. században gótikus stílusban épült plébániatemplom, melyet pusztított tűzvész, földrengés és a 48-as szabadságharcban a császáriak is leágyúzták… mégis, teher alatt nő a pálma: ma azzal büszkélkedhet, hogy 87 m magas tornya a legmagasabb széles e Felvidéken. Egy második világháborús bombatalálat miatt neogótikus külsőt kapó templomtornyon egyébként két toronyóra is van, az egyik alacsonyabban, mint a másik. A szomszédos városok szerint azért, mert az iglóiak olyannyira rövidlátóak, hogy a felső órát nem látják rendesen. A főteret díszíti a copf stílusú evangélikus templom, a klasszicista Városháza és a szecesszió jegyeit magán viselő Vigadó is.
És itt van a jó öreg sarki gyógyszertár is, ami nem nyújt ugyan különleges képet, mégis számunkra oly kedves titok őrzője. Dolgozott itt ugyanis egy patikussegéd, aki szabad idejében a környékre járt festegetni. Aztán 1880. október 13-án egy égi jelre úgy határozott, örökre eljegyzi magát a festészettel. Az iglói patikus, Csontváry Kosztka Tivadar nevét azóta megismerte a világ. Ám úgy tűnik, Igló mai urai nem becsülik annyira a Napút festőjét, hogy mellszobrát a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegyék. A városi múzeum hátsó udvarának egy eldugott szegletébe száműzték Csontváry emlékét. (És talán Jávor Pált is megemlíthetnénk, mint híres iglói diákot, – ki ugyanúgy szerelmes Tirtsák professzor lányába, mint az összes diák Iglón – ha nem tudnánk, hogy Jávor csak a híres filmben volt iglói.)
De folytassuk kutatóutunkat a magyar emlékek nyomában a városi temető felé, ahol a város hálás népe a ’48-as hősök dicsőségére emlékművet állított. A krónikák szerint ugyanis 1849. február 2-án Guyon Richárd 5000 fős honvéd serege a város határában nagy diadalt aratott a császáriak felett. A harcokban 53 honvéd vesztette életét. A temetőben a város újkori történetét jól szimbolizáló sírfeliratok között sétálva rátalálunk a Magyarországi Kárpát Egyesület két meghatározó iglói vezetőjének is a síremlékére. Mécsest gyújthatunk Róth Márton iglói főgimnáziumi tanár, a Magas-Tátra és a Káposztafalvi karszt korabeli turistamozgalmának egyik vezéralakjának sírjánál. A temető egy másik szegletében nyugszik utódja, a Kárpát Egyesület Iglói Osztályának egykori elnöke, Hajts Béla. Nekik köszönhetjük a Káposztafalvi-karszt számos értékének látogathatóvá tételét. És azt se feledjük, hogy Hajts Béla keresztelte el a Káposztafalvi-mészhegységet a “Felső-Magyarország Paradicsomának.”
Az iglói Múzeum nyitvatartásáról honlapján tájékozódhatunk. Csontváry mellszobrát a főtéren, a Zimna 181. (Tél utca) alatt találjuk meg. A plébániatemplomban minden nap 6:30-kor és 18:00 órakor van szentmise, kivétel vasárnap, akkor 7:30-kor és 11:30-kor. (Telefonszám: 00421/534422777) A régi temető főbejárata a Slovenska és a Levocska utak találkozásánál lévő körforgalomnál van. Hajts Béla sírjának koordinátái: 48.947190, 20.570975. Az 1849 februárjában elesett honvédek közös sírjának koordinátái: 48.946559, 20.570445.
Igló híres állatkertjébe is érdemes látogatást tenni, információkat a honlapon találhatunk.
Az unitáriusok temploma melletti ház falán koszorúkkal övezett emléktábla hirdeti, hogy itt született a XIX. századi Erdély legjelentősebb tudós polihisztora, Brassai Sámuel. Hogy mit tett a nemzet asztalára? Még a felsorolásba is beleborzongunk: ő volt egy személyben az Unitárius Kollégium igazgatója, a legnépszerűbb magyar tankönyvek szerzője, az első magyar nyelvű erdélyi lap szerkesztője, a kolozsvári Kaszinó alapítója, az első erdélyi múzeum igazgatója és nem utolsó sorban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nagy bölcsességét nem vonhatjuk kétségbe, úgyhogy szívleljük meg ma is érvényes gondolatait: „Ragaszkodj ahhoz az igazsághoz, amely egyesít, és tartsd távol magadat attól a szőrszálhasogató okoskodástól, amely eltávolít. Bízzál Isten szeretetében, és támaszkodj az ő egységére, melyet a világmindenségben oly tökéletesen valósít meg. Legyen hited a te meggyőződésed szerint, de szereteted öleljen magához mindenkit.”
Ha már itt vagyunk, vetünk egy pillantást a szentgyörgyi kúriára is, ahol annak idején Jókai Mór is járt és innen vett ihletet „Egy az Isten” című regényéhez.
„Szent-György legérdekesebb része, dicső emlékkoronájaként feltünő ódon vára, mely ott a büszke sziklacsúcson pompálkodik, oly épnek tetszve a távolból, mintha lakói nem rég hagyták volna el. A szentgyörgyi vár bizonynyal egyike hazánk legérdekesebb, legnagyszerűbb s a mellett legépebben fenmaradt épitészeti műemlékeinek, miért figyelmesebb vizsgálatunkat méltán kiérdemli.”
Nincs vitatkoznivalónk Orbán Balázzsal: bizony Torockószentgyörgy vára, úgy ahogy van, romosan, elhagyottan is a legszebbek közé tartozik a Kárpát-medencében. A várat a Thoroczkay-család építtette a XIII. században a Szentgyörgy feletti sziklabércen. Ma már csak falmaradványok és a négyszög alakú csonka Öregtorony állja a vártát. Az elmúlt zivataros évszázadok rendesen megrogyasztották az erődítményt. Előbb a kuruc korban a császári erők, később oláh szabadcsapatok, végül a ’48-as szabadságharc idején Avram Iancu rablóbandája dúlta fel a Thoroczkay család ősi sasfészkét. A romok közül egész alakjában áll előttünk a Székelykő, a másik irányban pedig az Ordaskő tűnik fel.
A várba a Szilas-kanyonba tartó kék jelzésről kiágazó kék háromszögön juthatunk fel. Ez a faluból indulva körülbelül fél órás utat jelent.
Hazajáró kártyaelfogadó hely Torockószentgyörgyön: Székelykő Kúria Panzió
Fotó: Hám Péter
Torockó úgy elbújt a hatalmas mészkőszirtek közé, hogy még az idő sem vette észre, így messze elkerülte. Így történhetett meg, hogy itt nem épültek rózsaszín kockaházak, szocreál lapostetős borzadályok és a piacsoron most is legalább olyan szépen sorakoznak az erdélyi magyar népi építészet remekei, mint újkorukban. A harmonikus képet egyébként – akármilyen furcsa is – egy 1870-es tűzvésznek köszönheti a község, ami után egységes stílusban, kőből építették újjá a központi házakat. Akár egy szabadtéri múzeum, mégis, milyen más a ma is lakott műemlékek között sétálgatni, mint egy üres, mesterséges skanzenben, hisz ide nem a múltat temetni jön a turista, hanem a virágzó nagybetűs életet ünnepelni.
A Székelykő és az Ordaskő közé beékelődött Torockón a főtéren kezdjük kibogozni a múlt szálait és megfejteni az erdélyi magyar népi építészetéről méltán világhíres település titkait. Az egyik titok, amit az ideérkező turistának illik tudni, hogy a község fölé tornyosuló háromtarajú Székelykő formájának köszönhetően itt nyáron kétszer kel fel a Nap. A vajor kőmedencéje a Templom-téren a Tilalmasról lefolyó patak vizét fogja fel. Az évszázados hagyomány szerint a lépcsőzetesen elterülő medencék legfelsőjénél isznak az emberek, a középsőnél az állatok, alul pedig az asszonyok mosnak. Innen indulhatunk a Felső piacsorra, ami oly szép képet mutat, hogy miatta a község nemrégiben Europa Nostra díjat is kapott. Itt van mindjárt a Kis Szent Terézről nevezett gyermekotthon, melynek kapuja nyitva áll minden nehéz sorsú erdélyi gyermek előtt. Érdemes ide betérni és adománnyal is segíteni Böjte Csaba ferences szerzetes alapította Szent Ferenc Alapítvány otthonának lakóit. A Felső piacsor végén áll az impozáns Duna Ház, mely 2014-ben újult meg.
Torockó, zárt elhelyezkedésű természetének köszönhetően egyike azon ritka településeknek, melyek a történelem viharain keresztül is megőrizték évezredes hagyományaikat, sajátos népi kultúrájukat és nem utolsósorban unitárius vallásukat. Az állhatatos állandóság jelképe a központot uraló, erődített unitárius templom is. Mint ahogy Torockó szülötte, a nagy unitárius irodalomtörténész, Borbély István mondta: „A Szekelykő magyar és unitárius népe az idők tomboló árjában is sziklaszilárdan áll és él, s büszke gyönyörüséggel tekint őseire vissza!” És, hogy mi is visszatekinthessünk Torockó őseire, betérünk a helyi Néprajzi Múzeumba, ahol azt is megtudhatjuk, hogy a környék gazdagságát a nagymúltú helyi vasércbányászat alapozta meg.A vasművesség jól jövedelmezett, és hozta magával a többi kisipar fejlődését is. Így alakulhatott ki a rendkívül míves torockói népművészet, a híres varrottasok és az egyedülálló népviselet.
Mert, hogy is fogalmaz a néprajzi kincsekről és a torockói lélekről Orbán Balázs? “Toroczkó népe, mint nagyon conservativ természetü, egész körömszakadtáig ragaszkodik ösi szokásaihoz, hagyományaihoz s egyáltalában ujítás az életmód és egyebekben is bajosan tudja köztük magát megfészkelni. E szívós ragaszkodásnak, a külbefolyások elöli e zárkózottságnak tulajdoníthatjuk, hogy ezen alig 3000 lelket számláló népség más elemek közepette fentartá nemzetiségét, öseinek szebb tulajdonait, jó erkölcseit s festőileg szép nemzeti öltözetét.”
A Székelykő felé indulva a falu szélén útba ejthető még a régi vízimalom, amely az 1700-as évektől vasverőként szolgálta a fémművességet. Szebb időkben a hegyről lezúduló patakok vize hajtotta meg a kalapácsokat és a fújtatokat. A hatalmas malomkerék ma már munka nélkül, csendesen és megtörten pihen.
A Torockói Néprajzi Múzeum keddtől vasárnapig tart nyitva 9:00 és 17:00 óra között. A Székelykő megmászásáért járó oklevelet a Forrás Borozóban (Torockó, 20.) vehetjük át, amely 17:00 és 22:00 óra közt várja a vendégeket. A torockói Duna Ház honlapján helyi kulturális rendezvényekről is olvashatunk, többek között a minden év júniusában tartandó Duna Napokról. Meleg szívvel ajánljuk a Gondűző vendéglátóipari egységet is.
Hazajáró pontok Torockón:
Király Panzió
Muskátli Panzió
Panoráma Panzió
Ótátrafüred mellett a legnépszerűbb tátrai üdülőhely Tátralomnic. A Lomnic-csúcs tövében fekvő települést a magyar királyi földművelődési minisztérium alapította 1892-ben. Gróf Bethlen András miniszter áldozatos munkájának köszönhetően rohamos fejlődésnek indult, miután a természettel való harmóniára törekvő építkezés vette kezdetét, a szecesszió stílusában. A dicső múltat többek között a Lomnic-szálló idézi, ám a mára elhagyatottan pusztuló épület szomorú látványt nyújt. Nem úgy a település legkiemelkedőbb épülete, a boldog békeidőkben épült pompás Palotaszálló, ami ma is fényesen ragyog a domboldalban. A Palotaszálló mellett találjuk az evangélikus templomot, melyet 1902-ben építettek késő gótikus stílusban. A szálló fölött a Lomnic csúcsára vivő régi felvonó alsó állomása ma már elhagyatottan áll. Szerepét a ’70-es években épült, majd többször felújított modern drótkötélpálya vette át.
A Lomnic-csúcsáig átszállással lehet feljutni. Az igen busás jegyárak ellenére télen síelőkkel, nyáron turistákkal telik meg a Tátra legnagyobb kapacitású kabinos felvonója. A tömegturizmus korában ma már nem olyan könnyű jegyet váltani a felvonóra, de lehetőség van online jegyvásárlásra. Erről itt olvashatsz bővebben, az online jegyvásárlást pedig itt intézheted. Tátralomnicon járva ne hagyjuk ki a Tátrai Nemzeti Park Múzeumát, amely egész évben várja a látogatókat. A TANAP botanikus kertje a település északkeleti peremén van, itt a látogató 270 tátrai növényfajt tekinthet meg. Szintén a település északi részén találjuk a Tatrabob nyári bobpályát.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom.)
Ótátrafüreden szerencsére nincs rajta annyira a csehszlovák idők keze nyoma, hogy a múlt emlékeibe keljen kapaszkodni, hogy egy kicsit otthon érezzük magunkat. Viszont a magyar múlt felidézése elengedhetetlen, ha Ótátrafüreden járunk. Ehhez 1797-ig kell visszautaznunk, mikor is a Nagyszalóki-csúcs alatti erdők tulajdonosa, Csáky István a már ismert savanyúvízforrások körül három házat és egy kis kápolnát építtetett, és ezzel megvetette Ótátrafüred alapjait. 1833-ban, mikor Rainer György János bérbe vette Tátrafüredet, csupán hat házból állt a település. 1868-ban, mikor a bérlettől visszavonult, már húsz ház állt az egykori hat helyén. Lakóházat, tánc-, játék- és éttermeket létesített, fürdőt rendezett be, sétautakat és gyalogutakat épített a közeli völgyekben. Működése alatt a település látogatottsága megsokszorozódott és nagy hírnévre tett szert. Ótátrafüred Rainer visszavonulása után is tovább épült és szépült, patinás villák és szállodák sora létesült, melyek közül a legismertebb talán az 1904-ben felhúzott Grandhotel. Szintén Ótátrafüredhez köthető Magyarország első, a világ hetedik turista szervezetének, a Magyarországi Kárpát Egyesületnek a megalapítása, mely alkalomra 250 hazánkfia gyűlt össze 1873. augusztus 10-én. Az MKE évtizedeken át tartó úttörő munkája során a hegységben számos turistautat, a tátrai üdülőtelepeket összekötő Tátra-körutat, és megannyi menedékházat épített. Az említett épületek közül több patinás villa még ma is áll. A központot a település máig legnevezetesebb épülete, a Nagyszálló uralja, amely maholnap 120 éve szolgálja töretlenül az üdülésre vágyókat. A látogatók számának látványos gyarapodása miatt a nagyszálló felett 1888-ban egy nagyobb, alpesi stílusú fatemplomot is építettek.
Tátrafüred ideális kiindulópont a Magas-Tátra középső részébe, a Tarpataki-völgy felé indulóknak. A hegység régi feltáróinak köszönhetően az erre járó barangolónak rendkívüli kiszolgálásban van része. Itt van a Tarajkára vezető Siklóvasút alsó állomása, amit 1909-ben adtak át a nagyközönségnek. A vonat 8:30 és 19:30 között közlekedik, legfrissebb, svájci szintet közelítő árlistát a siklóvasút honlapján találunk. A vasút történetéről itt lehet többet megtudni. A város turisztikai érdekessége a Tricklandia, amely az optikai illúziók világába vezet. A nehézkes parkolás miatt érdemes vonattal felkeresni a várost: az Ótátrafüredet is érintő Poprád-Csorbató tátrai villamosvasút menetrendje itt található, míg az Ótátrafüred-Tátralomnic mellékszárny menetrendje itt.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a nagyszálló melletti fatemplom.)