Torockó úgy elbújt a hatalmas mészkőszirtek közé, hogy még az idő sem vette észre, így messze elkerülte. Így történhetett meg, hogy itt nem épültek rózsaszín kockaházak, szocreál lapostetős borzadályok és a piacsoron most is legalább olyan szépen sorakoznak az erdélyi magyar népi építészet remekei, mint újkorukban. A harmonikus képet egyébként — akármilyen furcsa is — egy 1870-es tűzvésznek köszönheti a község, ami után egységes stílusban, kőből építették újjá a központi házakat. Akár egy szabadtéri múzeum, mégis, milyen más a ma is lakott műemlékek között sétálgatni, mint egy üres, mesterséges skanzenben, hisz ide nem a múltat temetni jön a turista, hanem a virágzó nagybetűs életet ünnepelni.
A Székelykő és az Ordaskő közé beékelődött Torockón a főtéren kezdjük kibogozni a múlt szálait és megfejteni az erdélyi magyar népi építészetéről méltán világhíres település titkait. Az egyik titok, amit az ideérkező turistának illik tudni, hogy a község fölé tornyosuló háromtarajú Székelykő formájának köszönhetően itt nyáron kétszer kel fel a Nap. A vajor kőmedencéje a Templom-téren a Tilalmasról lefolyó patak vizét fogja fel. Az évszázados hagyomány szerint a lépcsőzetesen elterülő medencék legfelsőjénél isznak az emberek, a középsőnél az állatok, alul pedig az asszonyok mosnak. Innen indulhatunk a Felső piacsorra, ami oly szép képet mutat, hogy miatta a község nemrégiben Europa Nostra díjat is kapott. Itt van mindjárt a Kis Szent Terézről nevezett gyermekotthon, melynek kapuja nyitva áll minden nehéz sorsú erdélyi gyermek előtt. Érdemes ide betérni és adománnyal is segíteni Böjte Csaba ferences szerzetes alapította Szent Ferenc Alapítvány otthonának lakóit. A Felső piacsor végén áll az impozáns Duna Ház, mely 2014-ben újult meg.
Torockó, zárt elhelyezkedésű természetének köszönhetően egyike azon ritka településeknek, melyek a történelem viharain keresztül is megőrizték évezredes hagyományaikat, sajátos népi kultúrájukat és nem utolsósorban unitárius vallásukat. Az állhatatos állandóság jelképe a központot uraló, erődített unitárius templom is. Mint ahogy Torockó szülötte, a nagy unitárius irodalomtörténész, Borbély István mondta: „A Szekelykő magyar és unitárius népe az idők tomboló árjában is sziklaszilárdan áll és él, s büszke gyönyörüséggel tekint őseire vissza!” És, hogy mi is visszatekinthessünk Torockó őseire, betérünk a helyi Néprajzi Múzeumba, ahol azt is megtudhatjuk, hogy a környék gazdagságát a nagymúltú helyi vasércbányászat alapozta meg.A vasművesség jól jövedelmezett, és hozta magával a többi kisipar fejlődését is. Így alakulhatott ki a rendkívül míves torockói népművészet, a híres varrottasok és az egyedülálló népviselet.
Mert, hogy is fogalmaz a néprajzi kincsekről és a torockói lélekről Orbán Balázs? “Toroczkó népe, mint nagyon conservativ természetü, egész körömszakadtáig ragaszkodik ösi szokásaihoz, hagyományaihoz s egyáltalában ujítás az életmód és egyebekben is bajosan tudja köztük magát megfészkelni. E szívós ragaszkodásnak, a külbefolyások elöli e zárkózottságnak tulajdoníthatjuk, hogy ezen alig 3000 lelket számláló népség más elemek közepette fentartá nemzetiségét, öseinek szebb tulajdonait, jó erkölcseit s festőileg szép nemzeti öltözetét.”
A Székelykő felé indulva a falu szélén útba ejthető még a régi vízimalom, amely az 1700-as évektől vasverőként szolgálta a fémművességet. Szebb időkben a hegyről lezúduló patakok vize hajtotta meg a kalapácsokat és a fújtatokat. A hatalmas malomkerék ma már munka nélkül, csendesen és megtörten pihen.
A Torockói Néprajzi Múzeum keddtől vasárnapig tart nyitva 9:00 és 17:00 óra között. A Székelykő megmászásáért járó oklevelet a Forrás Borozóban (Torockó, 20.) vehetjük át, amely 17:00 és 22:00 óra közt várja a vendégeket. A torockói Duna Ház honlapján helyi kulturális rendezvényekről is olvashatunk, többek között a minden év júniusában tartandó Duna Napokról. Meleg szívvel ajánljuk a Gondűző vendéglátóipari egységet is.
Hazajáró pontok Torockón:
Király Panzió
Muskátli Panzió
Panoráma Panzió