A 2632 méte­res Lom­ni­ci-csúcs több mint ezer évig volt a Magyar Király­ság leg­ma­ga­sabb­nak hitt pont­ja. Per­sze, hogy a leg­ma­ga­sabb­nak hit­ték, hisz a Sze­pes­ség­ből bás­tya­ként emel­ke­dik ki. Aztán jött a modern­ség, meg a műsze­rek, és azok arra jutot­tak, hogy a Ger­lach­fal­vi-csúcs bizony 23 méter­rel maga­sabb a Lom­nic­nál. Oda­lett az első hely, de a nép­sze­rű­ség maradt a régi. Jöt­tek is messzi föld­ről sze­ren­csét pró­bál­ni a hegy­má­szók. Közü­lük aztán a skót Robert Town­son érte el elő­ször hiva­ta­lo­san a csú­csot, 1793. augusz­tus 17-én. A derék skót aztán meg­mász­ta még a szom­szé­dos Fehér-tavi-csú­csot is, majd leeresz­ke­dett Kés­márk­ra. Betért az első ven­dég­fo­ga­dó­ba, és elme­sél­te az összes ven­dég­nek hol is járt aznap. Nagyot néz­tek erre az öreg cip­sze­rek, hisz hal­la­ni lehe­tett min­den­fé­lét ekko­ri­ban, még vala­mi jako­bi­nus őrült­ség­ről is mesél­tek a nyu­gat­ról érke­ző keres­ke­dők, de hogy vala­ki meg­mássza azt az égbe­nyú­ló ormot… Talán még egy hor­dót is csap­ra ver­tek, hisz az ilyes­mit illik meg­ün­ne­pel­ni.
Ma hiva­ta­lo­san csak fel­vo­nó­val lehet fel­jut­nia csúcs­ra: a Kőpa­ta­ki-tó állo­más­tól indu­ló 15 sze­mé­lyes kabin 851 méter szint legyő­zé­sé­vel 1748 méter fesz­tá­vol­ság­gal éri el a csú­csot, ezzel a drót­kö­tél­pá­lya hosszú ide­ig világ­vi­szony­lat­ban is az első helyen állt szint­kü­lönb­ség tekin­te­té­ben. Fel­ér­ve a csúcs­ra a csil­lag­vizs­gá­ló kuta­tó­ál­lo­más épü­le­té­be érke­zünk, amely körül kilá­tó épült ki. Dél felé a Sze­pes­ség dim­bes-dom­bos tájé­ka, a töb­bi irány­ban pedig a Tát­ra gran­di­ó­zus szik­la­alak­za­tai bűvöl­nek. Kelet felé a Bélai-Tát­ra mész­kő­ge­rin­ce húzó­dik, nyu­ga­ti irány­ba for­dul­va a Ger­lach­fal­vi-csúcs, a Tát­ra csúcs, a Ten­ger­szem csúcs és a Kri­ván is meg­mu­tat­ja magát. Köz­vet­le­nül alat­tunk a Tar­pa­ta­ki-völgy és végé­ben az Öt-tavi kat­lan ter­pesz­ke­dik. Aho­gyan emlí­tet­tük, soká­ig a Lom­ni­cot tar­tot­ták a Tát­ra leg­ma­ga­sabb csú­csá­nak, erre utal­nak koráb­bi nevei is. Szó­lí­tot­ták Vater­nak, Gross­va­ter­nak és Königs­berg­nek is. Végül Grei­ner Lajos erdész méré­sei 1838-ban elhoz­ták trón­fosz­tá­sát, de a Lom­nic 2632m-es magas­sá­gá­val így is Tát­ra har­ma­dik leg­ma­ga­sabb csú­csa­ként büsz­kén emel­ke­dik a Sze­pes­ség fölé.

A tömeg­tu­riz­mus korá­ban ma már nem olyan könnyű jegyet vál­ta­ni a lom­ni­ci fel­vo­nó­ra, de lehe­tő­ség van online jegy­vá­sár­lás­ra. Erről itt olvas­hatsz bőveb­ben, az online jegy­vá­sár­lást pedig itt intéz­he­ted.

Fotó: Sche­irich Lász­ló

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Lom­ni­ci-csúcs kilá­tó­ja.)

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 1. rész: Magas-Tátra — A magyar turistaság bölcsője