Aki a Káposztafalvi-karsztot kívánja felfedezni, jól teszi, ha a Szepesség egyik legpatinásabb városában, Iglón kezdi a kalandozást. Egy XIX. századi feljegyzés még arról írt, hogy „bár valamennyi szepesi német város magyar szellemű, Igló mindegyiknél magyarabb volt.” Nos, a várost körülölelő paneldzsungel már sejteti, ez a megállapítás időközben érvényét vesztette. A történelmi magot jelentő orsó alakú főtérre érve azért még érezzük a múlt illatát. Érdemes körbetekerni a főtéren, ahol bicikliút is segíti a kerékpáros városnézést. A Szepesség második legnagyobb, közel 40 ezer lakosú városában, a főteret szegélyező polgárházak között járva ma már nem hallunk se magyar, se német szót: 1945 után a csehszlovák hatóságok a város német és magyar lakosságát megfosztották állampolgári jogaiktól, a poprádi koncentrációs táborba vitték őket, majd innen kitelepítették Németországba, Ausztriába, illetve Magyarországra.
Pedig valamikor a XIII. században érkeztek az első szász telepesek a lőcsei és a gömöri hegyek közé, hogy bányászként éljék életüket a IV. Béla által újjáépített Magyar Királyságban. A hegyek nem voltak fukarok, adtak vasércet bőven, így Károly Róbert idején már hámorok, vaskohók, és még harangöntöde is volt a városban. No meg jó cipszer vendégfogadók, csapra vert hordókkal, nyárson sütött malaccal, sok-sok mulatsággal, melyek talán mindig a cipszerhimnusszal kezdődtek, ha már az Úr az ősöket „ins Ungarland” vezette. Zsigmond királyunk aztán Iglót is zálogba adta a lengyeleknek, mely csak 1772-ben tért vissza Magyarországhoz, és rögtön a hazatérő szepesi városok központja is lett.
Erről tanúskodik a főtéren a míves stukkókkal díszített régi Tartományi ház, ahonnan a szepesi urak hajdanán igazgatták a környék dolgait, és amelynek középkori elődjében I. Ulászló békét kötött a huszita Giskrával. A város ékessége a XIV. században gótikus stílusban épült plébániatemplom, melyet pusztított tűzvész, földrengés és a 48-as szabadságharcban a császáriak is leágyúzták… mégis, teher alatt nő a pálma: ma azzal büszkélkedhet, hogy 87 m magas tornya a legmagasabb széles e Felvidéken. Egy második világháborús bombatalálat miatt neogótikus külsőt kapó templomtornyon egyébként két toronyóra is van, az egyik alacsonyabban, mint a másik. A szomszédos városok szerint azért, mert az iglóiak olyannyira rövidlátóak, hogy a felső órát nem látják rendesen. A főteret díszíti a copf stílusú evangélikus templom, a klasszicista Városháza és a szecesszió jegyeit magán viselő Vigadó is.
És itt van a jó öreg sarki gyógyszertár is, ami nem nyújt ugyan különleges képet, mégis számunkra oly kedves titok őrzője. Dolgozott itt ugyanis egy patikussegéd, aki szabad idejében a környékre járt festegetni. Aztán 1880. október 13-án egy égi jelre úgy határozott, örökre eljegyzi magát a festészettel. Az iglói patikus, Csontváry Kosztka Tivadar nevét azóta megismerte a világ. Ám úgy tűnik, Igló mai urai nem becsülik annyira a Napút festőjét, hogy mellszobrát a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegyék. A városi múzeum hátsó udvarának egy eldugott szegletébe száműzték Csontváry emlékét. (És talán Jávor Pált is megemlíthetnénk, mint híres iglói diákot, — ki ugyanúgy szerelmes Tirtsák professzor lányába, mint az összes diák Iglón — ha nem tudnánk, hogy Jávor csak a híres filmben volt iglói.)
De folytassuk kutatóutunkat a magyar emlékek nyomában a városi temető felé, ahol a város hálás népe a ’48-as hősök dicsőségére emlékművet állított. A krónikák szerint ugyanis 1849. február 2‑án Guyon Richárd 5000 fős honvéd serege a város határában nagy diadalt aratott a császáriak felett. A harcokban 53 honvéd vesztette életét. A temetőben a város újkori történetét jól szimbolizáló sírfeliratok között sétálva rátalálunk a Magyarországi Kárpát Egyesület két meghatározó iglói vezetőjének is a síremlékére. Mécsest gyújthatunk Róth Márton iglói főgimnáziumi tanár, a Magas-Tátra és a Káposztafalvi karszt korabeli turistamozgalmának egyik vezéralakjának sírjánál. A temető egy másik szegletében nyugszik utódja, a Kárpát Egyesület Iglói Osztályának egykori elnöke, Hajts Béla. Nekik köszönhetjük a Káposztafalvi-karszt számos értékének látogathatóvá tételét. És azt se feledjük, hogy Hajts Béla keresztelte el a Káposztafalvi-mészhegységet a “Felső-Magyarország Paradicsomának.”
Az iglói Múzeum nyitvatartásáról honlapján tájékozódhatunk. Csontváry mellszobrát a főtéren, a Zimna 181. (Tél utca) alatt találjuk meg. A plébániatemplomban minden nap 6:30-kor és 18:00 órakor van szentmise, kivétel vasárnap, akkor 7:30-kor és 11:30-kor. (Telefonszám: 00421/534422777) A régi temető főbejárata a Slovenska és a Levocska utak találkozásánál lévő körforgalomnál van. Hajts Béla sírjának koordinátái: 48.947190, 20.570975. Az 1849 februárjában elesett honvédek közös sírjának koordinátái: 48.946559, 20.570445.
Igló híres állatkertjébe is érdemes látogatást tenni, információkat a honlapon találhatunk.