Az öt koronaváros legnagyobbika, a környék ősi fa és sóipari központja a Kőhát lábához simuló Máramarossziget. A 14. században alapították őseink. A város legrégebbi épülete a református templom, ami az Árpád-korban Szent Imre tiszteletére épült. Mellette található az egykori vármegyeháza. Máramarossziget legrégebbi művelődési intézménye az 1524-ben alapított református kollégium volt.
Máramarosszigeten azonban a 18. században barokk stílusban épült katolikus Isten házát is találunk. A templom mögött található az egykori piarista főgimnázium.
A város szülöttének, Leövey Klára pedagógusnak a református templom kertjében állítottak emléket, de itt található az 1848-49-es szabadságharcban hősi halált halt honvédek emlékoszlopa is.
Aki a romániai kommunizmus ellensége volt, az hamar a város börtönében, a hírhedt Terror Házában találhatta magát. A kegyetlenkedéseiről hírhedt börtön ma már emlékhely, de rideg falairól lemoshatatlanul sugároznak a vörös rémuralom soha el nem évülő bűnei. A börtönt a hatalom cinikusan csak „Duna munkatelep” fedőnévvel illette, mint különleges munkaegységet. Ám valójában nem volt más, mint az ország politikai és egyházi elitjének a megsemmisítője.
A nagybányai út fölött szebb korok emlékét hordozza Erdély egyik leglátványosabb falumúzeuma. A Máramarosi Néprajzi Múzeum a vidék történelmi kistájainak néprajzát, különleges faépítészeti remekműveit mutatja be. Így éltek errefelé a magyar, a román és a rutén emberek, nem is olyan régen.
A Gutin és a Kőhát-hegység között fekszik Aknasuhatag, egykori sóbányászati központ, ami nem véletlen, hiszen a Mára és a Kaszó folyása közötti medencében egy hatalmas, 10 négyzetkilométeres, több mint 150 méter vastag sótömzset rejt a föld. Az ásványkincset hétszáz éve kezdték kiaknázni, főként külszíni fejtéssel. A 18. században Aknasugatag már a legfontosabb máramarosi sóbányász település volt, sőt a 19. század végére az évi 22 tonna kitermelt sót már keskeny nyomtávú vasúton juttatták el Máramarosszigetre. Sugatag 20. századi sorsa a szokásos forgatókönyv szerint alakult. A romániához került bányát 1950-ben bezárták, s ma már a sósvizű aknatavak emlékeztetnek a gazdag bányamúltra. Így a só helyett Erdély legnagyobb aknatava, a Gábor-tó révén a gyógyturizmus, az állattenyésztés és a földművelés jelenti a megélhetést azoknak, akik még itt maradtak.
A Mára folyó partján fekszik az apró Desze. A falu 18. századi görög katolikusnak épült Szent Piroska fatemplomáról híres.
A máramarosi fatemplomok világában Dióshalmon találjuk az egyik legszebbikét annak a nyolc egykor görög katolikus fatemplomnak, amelyek közösen kerültek a Világörökség listájára. Nemcsak szép, de 54 méteres tornyával az elmúlt évtizedig Európa legmagasabbja is volt a Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt 18. századi templom.
Koltó színmagyar település. A híres somfa, ami alatt Petőfi költeményeinek zöme íródott, már elpusztult ugyan, de magjából új hajtás sarjadt, üzenve, hogy míg magyar él, a költő visszatér. Az 1819-ben közadakozásból épült református templom többek között arról is híres, hogy Petőfi és felesége itt tartott a keresztvíz alá egy koltói kislányt. A templommal szemben található a Teleki kastély. A faluban működik a Somfa néptánccsoport, melynek fiatal tagjai viszik tovább a hagyományt.
Nagybánya középkori eredetű, szász alapítású város, később elmagyarosodott. A főtéren látható a Szilágyi Erzsébet ház, a minorita rendház, a szecessziós Szent István szálló és Lendvay Márton színész szülőháza, aki Dérynék kortársa és korának egyik legszebb férfija volt. De itt látható az egykori Fekete Sas fogadó is, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia töltötte a nászéjszakáját.
A város régen messze földön híres Szent Istvánról elnevezett gótikus templomából mára már csak a torony maradt, falán a páncélos vitézt ábrázoló “Roland domborművel”, amely annak idején a város pallosjogát jelezte. Az István-torony mögött magasodik az 1720-ban barokk stílusban épült Szentháromság templom. És a főtér túloldalából nyíló Híd utcában néz le ránk a reformátusok híres 18. századi temploma is, melyet – egy emberi arc két szemére és szájára emlékeztető toronyablakai után – a helyiek csak „ásító toronynak” neveznek.
A magyar megmaradás bástyája a város egyetlen magyar kulturális intézménye a Teleki Magyar Ház. Bányavidék egyik meghatározó egyénisége, a 48-as szabadságharc ezredese, gróf Teleki Sándor élte itt utolsó éveit.
Nagybányán található Európa legértékesebb ásványkiállításának otthont adó ásványtani múzeum. Nagybányát 1349-ben említik először okiratok, megjegyezve, hogy a város gazdag arany-, ezüst- és ólomlelőhelyekben. A környéken működő bányákból egykoron nemcsak ércet, hanem különleges szépségű ásványokat is hoztak fel, melyek az egész világon ismertté tették Nagybányát és a múzeumot.
A Martonka patak partján fekszik Ditró. A faluban elevenen élnek a közösségi hagyományok, amit a fiatalok visznek tovább.
A Gyergyói medence egyik legősibb településén, a Szármány-hegyi fenyvesek árnyékában a 17. században telepedtek meg a ferences barátok. A védfallal körülvett kolostorépület és a hozzá csatlakozó barokk stílusú Nagyboldogasszony templom falai az évszázadok során mintegy 800 ferences barátnak nyújtottak otthont. Közülük tán a legismertebb a Kájoni-kódex alkotója, Kájoni János polihisztor rendházfőnök volt, aki végső nyughelyét is itt találta meg. 1771-től közel 150 éven át iskola is működött a kolostorban. Aztán jött az atesista diktatúra és 1951-ben elüldözték innen a barátokat. Hosszú börtönévek vártak Ferencz Ervin atyára is, aki kiállva minden próbatételt, visszatért ide és 40 évnyi kényszerszünet után valami felfoghatatlan égi erővel felvértezve látott neki a halálra ítélt ferences kolostor feltámasztásának.
Szárhegy másik ékessége a Lázár család ősi, 15. századi eredetű kastélya ami azokban az időkben épült, amikor még Ervin atya ferences szellemisége volt az uralkodó. Ebben a szellemben nevelkedett itt többek között az ifjú Bethlen Gábor, Erdély későbbi nagy fejedelme is. A pompás pártázatos reneszánsz udvarház a Lázár család emelkedésével Székelyföld egyik legfontosabb katonai-közigazgatási központjává nőtte ki magát. Többszöri átépítés és felújítás után aztán 1842-ben egy tűzvész lett a végzete. Azóta építik, építgetik újjá, de az élet nem halt ki innen teljesen, s az ódon épület a közügyek helyett a művészet szolgálatába szegődött. Míves falai 1974 óta rendszeresen rangos képzőművészeti alkotótáboroknak adtak keretet.
A zárt hegyközi medence keleti peremén fekvő Gyergyószentmiklós sokévi átlag hőmérséklete alig éri el az 5 fokot. Ebben a klímában edződik több mint 20 ezer túlnyomó többségében magyar lakója. A főteret Szent Miklós szobra ékesíti. Belvárosának építészeti emlékei az örmények stílusát tükrözi. A főtéren két templom található, a református és a katolikus. A Magyar Királyi Líceum 1903-ban épült, a felirat a mai napig megtalálható a homlokzatán. A főtéren egy fa látható, amire az elszármazott, majd visszatért gyergyóiak tették fel névjegyüket.