A Gutin és a Kőhát-hegy­ség között fek­szik Akna­su­ha­tag, egy­ko­ri sóbá­nyá­sza­ti köz­pont, ami nem vélet­len, hiszen a Mára és a Kaszó folyá­sa közöt­ti meden­cé­ben egy hatal­mas, 10 négy­zet­ki­lo­mé­te­res, több mint 150 méter vas­tag sótöm­zset rejt a föld. Az ásvány­kin­cset hét­száz éve kezd­ték kiak­náz­ni, főként kül­szí­ni fej­tés­sel. A 18. szá­zad­ban Akna­su­ga­tag már a leg­fon­to­sabb mára­ma­ro­si sóbá­nyász tele­pü­lés volt, sőt a 19. szá­zad végé­re az évi 22 ton­na kiter­melt sót már kes­keny nyom­tá­vú vas­úton jut­tat­ták el Mára­ma­ros­szi­get­re. Suga­tag 20. szá­za­di sor­sa a szo­ká­sos for­ga­tó­könyv sze­rint ala­kult. A romá­ni­á­hoz került bányát 1950-ben bezár­ták, s ma már a sós­vi­zű akna­ta­vak emlé­kez­tet­nek a gaz­dag bánya­múlt­ra. Így a só helyett Erdély leg­na­gyobb akna­ta­va, a Gábor-tó révén a gyógy­tu­riz­mus, az állat­te­nyész­tés és a föld­mű­ve­lés jelen­ti a meg­él­he­tést azok­nak, akik még itt marad­tak.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 56. rész: Kőhát — A máramarosi só birodalma