Archives

Borostyánkő és az Újvörösvágási kilátó

A Madonnenschössl felől közelítjük meg Borostyánkő városkáját.

Első utunk a temetőbe vezet, ahol a magyarrá lett ír arisztokrata, Egán család sírboltját keressük. Fejet hajtunk a kiváló mezőgazdasági szakember, közgazdász, Egán Ede előtt, aki életét áldozta a magyar királyságért, a ruszin népért. Édesapja, Edward Írországból jött Magyarországra és 1865-ben vásárolta meg a Batthyány családtól a borostyánkői uradalmat.

A 13. században épült királyi vár a tatárjárás után a Németújvári grófoké lett, majd határvárként gyakran cserélte osztrák és magyar gazdáit. A Kanizsai, majd a Batthyány család is tulajdonolta, tőlük vette meg a 19. század végén az Egán család, akiktől végül az Almásyakhoz került. Itt született 1895-ben a híres Afrika-kutató és felfedező, gróf Almásy László. A ma már szállodaként működő várkastély külső falain különleges zöld színű köveket figyelhetünk meg.

A település környéke a szerpentin ásvány lelőhelye. A világon egyedül itt fellelhető zöld féldrágakövet már az őskorban is bányászták. Erről is mesél nekünk a központban a borostyánkői sziklamúzeum, melynek föld alatti világában megismerkedhetünk a nemesszerpentin fejtésével, megmunkálásával, és a környék bányászati múltjával. A könnyen megmunkálható féldrágakövet a mai napig kézzel fejtik ki. Az ásványból aztán az iparművészeti műhelyben különböző ajándéktárgyakat, ékszereket vésnek és csiszolnak a mesteremberek. A zöld különböző árnyalataiban tündöklő kő megmunkálásának legnagyobb alakja, a múzeum létrehozója, Otto Potsch szobrász.

Egy újonnan kialakított kilátódomb az Újvörösvágási-kilátó, amit a helyiek csak kuglófnak neveznek. Tetejéről szinte az egész Őrvidéket belátjuk.

A kilátóból tapasztaljuk, hogy a Borostyánkői-hegység nem egységes vonulat, hanem szántókkal, lelelőkkel tagolt, sok tömbből álló hegycsoport. Ezt a változatosságában rejlő vonzerejét ismerték fel a századfordulón a Magyar Turista Egyesület Vas vármegyei osztályának tagjai, akiknek az első turistautak, jelzések és kilátók köszönhetők.

Máriafalva

Máriafalva ősi birtokosa, a Kanizsai család 1409-ben úgy gondolta, hogy méltó templomot illik építeni Mária Mennybemenetele tiszteletére. Az eredmény Őrvidék egyik legszebb gótikus temploma lett. Később többször is átszabták, majd 1882-ben meghívták a jeles budapesti építészt, Steindl Imrét, aki hét éven át igyekezett megszabadítani a barokk jegyeitől és felújítani neogótikus elemekkel. A remekbe szabott épület homlokzata még őrzi a középkori Vághy- és a Káldy-család címereit

A templom belseje már a neogót átalakítások eredménye. A hajó Magyarország szentjeit ábrázoló színes üvegablakai Róth Miksa üvegfestő budapesti műhelyében készültek, „Vas megye közönsége” és “Magyarhon hálás fiai” adományából. Az egyedülálló főoltár is a 19. század végén, Zsolnay-majolikából készült. Ugyancsak a pécsi Zsolnay-gyár alkotása a szószék mellvédje is. A templom szentélyének zárókövét a magyar címer díszíti.

Bren-tető, Szikra

A Soproni-hegység legmagasabb pontja a Bren-tető. Szemben már az ezeréves határt hordozó Lánzséri hegyek húzódnak. Talán itt sajog legkevésbé a trianoni seb, hisz ez az a vidék, ahol a legközelebb van egymáshoz a történelmi és a mai határ.

Itt ücsörög magányosan, a Soproni, a Lánzséri és a Rozália hegységek találkozásánál, a Cinege patak völgyében az apró Szikra.

A falu központjában az 1897-ben emelt Szentháromság szobor magyar felirata emlékeztet a régi időkre. Ennyi, néhány magyar vésett betű maradt itt a magyarságból.

Brennbergbánya

Híres bányásztelepülés Brennbergbánya. 1753-ban itt nyílt meg Magyarország első szénbányája, ami a 19. század utolsó évtizedeire az ország legnagyobb és legkorszerűbb bányájává vált. Az egykori aknák köré épült bányásztelepülés máig őrzi jellegzetes szétszórt szerkezetét. A kommunisták először államosították a bányát, majd az ’50-es években beszüntették a művelést. Brennbergbánya kitörési pontja a turizmus lehet.

Ágfalva, Ház-hegy és a Fehér úti tó

Az Árpád-kori Ágfalva történelmi jelentőségű hely. Itt robbant ki 1921. augusztus 28-án a nyugat-magyarországi felkelés. Egy nappal később kellett volna Sopront Ausztriának átadni. Ezt megelőzendő Héjjas István rongyosai, mintegy 90-100 felkelő megtámadta az osztrák csapatokat, és ekkor érte halálos fejlövés Baracsi Lászlót, aki elsőként halt meg Nyugat-Magyarországért. Ennek a hősi tettnek az emlékét őrzi az 1928-ban Sopron és Kecskemét által emelt emlékmű.

A falu fölötti magaslaton áll a Ház-hegyi kilátó. Annak idején ezen a helyen állt a Rongyos Gárda egyetlen géppuskája.

A Soproni-hegység legjelentősebb mesterséges tava a Fehér úti tó, amit a Rák-patak felső szakaszán duzzasztottak fel.

Hubertus-kilátó, Sopron és Bánfalva

Sopron vidéke olyan szép tájképekkel rendelkezik, hogy környékére 16 kilátót is építettek. A Dudlesz-erdő fölé éppen 100 esztendeje emeltek egyet. Később tönkrement, de 2004-ben újjáépítették a Hubertus kilátót.

Sopron peremén található a Koronázódomb, melynek nevére egy emlékoszlop ad magyarázatot: 1625-ben itt vágott a koronázási karddal a négy égtáj felé III. Ferdinánd király.

Sopron 1277-ben szabad királyi városi rangot kapott. A magyar történelem legtöbb sorsfordító eseményében részt vett. 1848-ban 1600 nemzetőr állt itt Kossuth zászlaja alatt, majd 1921-ben a város népe Ausztria helyett Magyarország mellett döntött, így kiérdemelve a Leghűségesebb Város (Civitas Fidelissima) címet.

A 16. és 17. században Sopronban több országgyűlést is tartottak. A Caesar-házban 1681-ben gyűltek össze a főrendek.

Az Orsolya tér látványossága a 18. századi Szent Orsolya-templom és rendház.

A városi sétány parkját Sopron első díszpolgárának, Széchenyi Istvánnak köszönheti, így róla is nevezték el a teret.

Itt áll a domonkos rendiek 18. században épült kéttornyú temploma, mellette a rendházzal.

A város jellegzetes épülete a Tűztorony. A Hűségkapun át léphetünk be  a belváros gyöngyszemére, a Fő térre, ahol csupa műemlék épületet csodálhat meg az ember. Itt található a Storno-hát, amiben egykor maga Hunyadi Mátyás szállt meg. Mellette a Tábornok-ház, ami Sopron legnagyobb polgármesterének, Lackner Kristófnak adott otthont, de itt látható az eklektikus stílusú Városháza, és a 13. században épült templom.

És a vándor nem hagyhatja el a várost anélkül, hogy meglátogatná a Gyógygödör borozót, ahol a Sopronra jellemző kékfrankost kóstolhatja meg.

Bánfalva nevezetessége a kivételes hangulatú Hősi temető. Két világháború hősi halottai alusszák itt örök álmukat. Közöttük ott nyugszik a legendás vadászrepülő – vitéz nemes Molnár László is. És itt helyezték örök nyugalomra a II. világháború tragikus emlékű soproni terrorbombázásának áldozatait is.

Bánfalva másik nevezetessége a falu felett magasodó templom. Ide egy kőkorlátos, szobrokkal díszített barokk lépcsősoron emelkedünk fel, amelyet pálos remeték építettek a 18. században.

A 15. századi régi pálos templomot és kolostort 1529-ben a törökök annak rendje és módja szerint feldúlták. Aztán 1614-ben visszatértek a pálosok a kolostorhegyre, és nekiláttak újraépíteni Isten hajlékát. Ez olyan szépen sikerült, hogy jöttek is, egyre többen a zarándokok, a Mária kegyképhez búcsút nyerni. De jött II. József is, és 1786-ban feloszlatta a pálos rendet. Később a karmelita nővérek települtek ide, mígnem ránk tört a bolsevista diktatúra, ami 1950-ben őket is elüldözte innen. Erre Bánfalva akkori plébánosa és egy felvidékről kitelepített művész, Básti Zoltán a maguk módján válaszoltak: a karzatra felkerült a világ egyetlen templomi Sztálin-festménye, ami a Szent Mihály arkangyal által legyőzött ördögöt a tömeggyilkos diktátor képében ábrázolja. De a legvadabb Rákosi korszakban volt bátorságuk megjeleníteni a szovjetek által meggyilkolt püspököt, Apor Vilmost is.

Bánfalva egy másik, apró, de még régebbi, XII. századi szakrális emléke, a Mária Magdolna-templom, amely máig őrzi román kori jegyeit.

Szászváros

Nevének utótagja még a székely korból eredő várára, míg előtagja már a szászok betelepülésére utal. A város legfontosabb tisztségeit a 15. századtól kisebb-nagyobb megszakításokkal a 20. század elejéig a németek és magyarok képviselői egymást felváltva tölthették be.

A török pusztítástól sokat szenvedett várost hamar elérte a reformáció szele. Várát jóformán a védőfallal övezett két protestáns templom alkotja. A magyar reformátusok és szász evangélikusok századokon át közösen használták az árpád kori eredetű templomot, ám a felekezeti viták után a 19. században az evangélikusok csak építettek maguknak egyet. Addig veszekedett a két nemzetiség, hogy végül a betelepülő románok lettek a nevető harmadikok. Ma már ott tartunk, hogy a húszezres városban alig félezer a magyar, és talán száz német, ha él még.

A magyarság erős szigetét a ferences kolostor jelenti. A barátok már a 13. században letelepedtek a városban. A reformáció, majd a kommunista diktatúra idején is elhagyni kényszerültek kolostorukat, de szellemiségük talán ma virágzik a legjobban a sokáig üresen kongó falak között. A patinás épületben a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent Erzsébet Gyermekotthona működik. Közel 100 gyermek cseperedik itt, nevelőik gondoskodó szeretetében. Így lett a sokat szenvedett Szászváros a hit, a remény és a szeretet szigete, a Hunyad megyei magyarság egyik erős védbástyája, egy ismeretlen, de varázslatos hegység, a Kudzsiri-havasok lábánál.

Martonos és a Majom-sziget

Az Árpád-kori Martonos 1552-es török haderők feletti győzelmet Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte. A falu főterét a barokk stílusú katolikus templom határozza meg. A templomkertben szobrok emlékeztetnek Martonos zivataros múltjára. A visszatérő motívum szomorú és megszokhatatlan: egy emlékkő, egy név és egy évszám. Werner Mihálynak hívták a plébánost, akit 1944-ben 24 magyarral együtt kínoztak halálra. De a közösség él, mert a nép hite elpusztíthatatlan.

A templomkertben találkozunk II. Rákóczi Ferenc szobrával is.

A Majom –szigetet eredetileg Rubin-szigetnek hívták. A sziget pár száz évvel ezelőtt alakult ki, melyhez egy legenda is kötődik. Abban az időben Erdélyből fekete-kőris tutajokon, dereglyéken szállították ide a faanyagot és a sót. Volt egy erdélyi férfi, akit úgy hívtak, hogy Dimény Gáspár, a legdaliásabb férfi, aki vezette mindig a csoportot. Kanizsának a legszebb és legbüszkébb lánya volt Palotás Rozália. Amikor megpillantotta Gáspárt, halálosan szerelmes lett bele és Gáspár, ugyanúgy, amikor megpillantotta Rozáliát, szintén szerelemre lobbant. Egy gyönyörű rubin nyakéket adott a lánynak, ami valamikor az édesanyjáé volt. Palotás Rozália, büszke lány révén, fogta a nyakéket és belehajította a Tiszába. Azt mondta, hogy „az én szívemet nem fogod meghódítani holmi vásári, bazári dolgokkal, azt hozd nekem legközelebb, ami neked a legdrágább!”. Akkor Dimény Gáspár visszament, megpakolta újra a tutaját, sóval, mindennel, amit itt gabonára cseréltek. Nagyboldogasszony havának a második részében megjelent Gáspár a tutajjal és egész Kanizsa kint várta a parton, és ahogy megközelítette volna Kanizsát, fogta a fejszéjét és szétverte fekete-kőris tutaját és a só rakománnyal együtt eltűnt a Tisza habjában ő pedig belefulladt. Mivelhogy Rozáliának a legdrágábbat adta, az életét. Onnantól kezdve a lány minden nap kijött a Tisza-partra és mindig azt motyogta, hogy „jönnek már, jönnek…”, ebbe végül beleőrült. Itt is halt meg mint egy szegény koldusasszony. Onnantól kezdve, ahol a dereglye elsüllyedt, fönnakadtak az uszadékfák, és így alakult ki a sziget.

 

Magyarkanizsa

Kanizsa ősi múltját jelzi, hogy Anonymus is megemlékezik róla krónikájában, amikor azt írja, hogy 896-ban Zuárd, Kadocsa és Bajta vezérek itt keltek át a Tiszán, a folyón túli területek birtokba vételére. 1093-ból már írás is emlékezik arról, hogy itt magyar emberek éltek.

Mint oly sok délvidéki város, a török időkben Magyarkanizsa is elnéptelenedett, majd 1751-es betelepítések után fejlődésnek indult a település. Ezt törte ketté az 1848-as szabadságharc, amikor Kanizsa gyakorlatilag elpusztult. Aztán a boldog békeidőkben alakult ki a központban ma is látható városkép.

Talán idős kora is teszi, hogy Kanizsa a „csönd városa.” De nem az elmúlás csöndje honol itt, hanem a termékeny szellemé. Kanizsán alakult meg Délvidék első óvodája és már az 1840-es években színház is volt itt. A délvidéki magyar kultúra mai bástyája a Knesa Oktatási-művelődési Intézmény. Itt működik a Nagy József Kreatív Műhely is,

Temploma 1768-ban épült, amit 1848-ban a szerbek felégettek, de 10 év múlva a hit köveiből újjáépült, s ahová a fény ma is a magyar szentek üvegablakain keresztül árad be.