Borostyánkő és az Újvörösvágási kilátó

Uticélok / Őrvidék
Nehézségi szint:
3/10

A Madon­nenschössl felől köze­lít­jük meg Boros­tyán­kő város­ká­ját.

Első utunk a teme­tő­be vezet, ahol a magyar­rá lett ír arisz­tok­ra­ta, Egán csa­lád sír­bolt­ját keres­sük. Fejet haj­tunk a kivá­ló mező­gaz­da­sá­gi szak­em­ber, köz­gaz­dász, Egán Ede előtt, aki éle­tét áldoz­ta a magyar király­sá­gért, a ruszin népért. Édes­ap­ja, Edward Íror­szág­ból jött Magyar­or­szág­ra és 1865-ben vásá­rol­ta meg a Bat­thyá­ny csa­lád­tól a boros­tyán­kői ura­dal­mat.

A 13. szá­zad­ban épült kirá­lyi vár a tatár­já­rás után a Német­új­vá­ri gró­fo­ké lett, majd határ­vár­ként gyak­ran cse­rél­te oszt­rák és magyar gaz­dá­it. A Kani­zsai, majd a Bat­thyá­ny csa­lád is tulaj­do­nol­ta, tőlük vet­te meg a 19. szá­zad végén az Egán csa­lád, akik­től végül az Almásyak­hoz került. Itt szü­le­tett 1895-ben a híres Afri­ka-kuta­tó és fel­fe­de­ző, gróf Almásy Lász­ló. A ma már szál­lo­da­ként műkö­dő vár­kas­tély kül­ső fala­in külön­le­ges zöld szí­nű köve­ket figyel­he­tünk meg.

A tele­pü­lés kör­nyé­ke a szer­pen­tin ásvány lelő­he­lye. A vilá­gon egye­dül itt fel­lel­he­tő zöld fél­drá­ga­kö­vet már az őskor­ban is bányász­ták. Erről is mesél nekünk a köz­pont­ban a boros­tyán­kői szik­la­mú­ze­um, mely­nek föld alat­ti vilá­gá­ban meg­is­mer­ked­he­tünk a nemesszer­pen­tin fej­té­sé­vel, meg­mun­ká­lá­sá­val, és a kör­nyék bányá­sza­ti múlt­já­val. A könnyen meg­mun­kál­ha­tó fél­drá­ga­kö­vet a mai napig kéz­zel fej­tik ki. Az ásvány­ból aztán az ipar­mű­vé­sze­ti műhely­ben külön­bö­ző aján­dék­tár­gya­kat, éksze­re­ket vés­nek és csi­szol­nak a mes­ter­em­be­rek. A zöld külön­bö­ző árnya­la­ta­i­ban tün­dök­lő kő meg­mun­ká­lá­sá­nak leg­na­gyobb alak­ja, a múze­um lét­re­ho­zó­ja, Otto Potsch szob­rász.

Egy újon­nan kiala­kí­tott kilá­tó­domb az Újvö­rös­vá­gá­si-kilá­tó, amit a helyi­ek csak kug­lóf­nak nevez­nek. Tete­jé­ről szin­te az egész Őrvi­dé­ket belát­juk.

A kilá­tó­ból tapasz­tal­juk, hogy a Boros­tyán­kői-hegy­ség nem egy­sé­ges vonu­lat, hanem szán­tók­kal, lele­lők­kel tagolt, sok tömb­ből álló hegy­cso­port. Ezt a vál­to­za­tos­sá­gá­ban rej­lő vonz­ere­jét ismer­ték fel a szá­zad­for­du­lón a Magyar Turis­ta Egye­sü­let Vas vár­me­gyei osz­tá­lyá­nak tag­jai, akik­nek az első turis­ta­utak, jel­zé­sek és kilá­tók köszön­he­tők.

Hazajáró epizódban szerepelt: