A falu házai talán a leghűbb módon őrzik a hagyományos Homoród menti népi építészet jegyeit. Miután perifériára került, nagyon sokan elvándoroltak innen, alig 150 lélek maradt a faluban.

Keményfalvától északra még vadregényesebbé válik a fürge Kis-Homoród völgye. Itt érjük el Homoródfürdőt. A homoródi gyógyvizet már a rómaiak is ismerték. A fürdő a 19. században indult fejlődésnek, amikor a borvízforrásokat köpübe foglalták, s környéküket elkezdték kiépíteni: gombamód nőttek ki a villák, éttermek és sétányok az erdei környezetben. A kommunizmus idején aztán a nyaralókat és gyógyfürdőket államosították. Ma már csak árnyékuk régi önmaguknak, de azért a fejlődés is megindult, amit a sípálya, a lovarda és a szabadidőközpont fémjeleznek.

A legismertebb forrás, a Lobogó, szénsavas, vasas vize kimondottan egészséges és jóízű. Régen még palackozták is. Igaz, ma is, csak saját célra.

A gyógyvizeket nemcsak meginni, de bennük fürdőzni is hasznos dolog, főleg a szív és érrendszeri betegségekben szenvedőknek.

Bágy református sziget az unitárius falvak között. Templomuk felújításakor, 2013-ban egy középkorból származó kő került elő magyar rovás felirattal. Úgy tűnik, egy bizonyos Urbán Bandó hagyta örökül az utókornak.

A falu fölött emelkedik az egész Homoród mente dombvidékét uraló Várhegy. Az Apafi Mihály erdélyi fejedelem parancsára 1661-ben a török és tatár támadások ellen épített várból persze mára semmi sem maradt. Pedig ostromot sosem szenvedett, csak magányos elhagyatottságában roskadt össze az idő súlya alatt. Mégis érdemes felkapaszkodni a tetőre, hisz innen belátható az egész környék: távol a behavazott Hargita vulkáni vonulata.

A Homoród mentén sorjázó falvak mindegyikének megvan a maga karaktere. Szentpál például a homoródi só régi központja. A fehér aranyat már a rómaiak is kitermelték, aminek nyomait a sós tavak őrzik. A halastó-rendszer ma már a horgászatot szolgálja, de a nádas-mocsaras terület sajátos vízzáró talajrétegének köszönhetően madárvédelmi rezervátum is.

Szentpál a Kornis család ősi fészke, de ők sincsenek már itt. Emléküket csak a Kornis Miklós öntette, 1542-ből származó nagyharang őrzi az unitárius templomban.

A Dálya patak völgyében égbe nyúló református templom jelöli már messziről Székelydálya szívét. A 13. századi templom festett kazettás mennyezete és középkori falképei megérik a kitérőt. A gótikus szentély 16. századi, emberalakokkal és címerekkel díszített boltozatfestményei pompás látványt nyújtanak.

A templom külső falán az eddig ismert leghosszabb rovás felirat ékeskedik, megfejtésre várva.

Homoróddaróc olyannyira határtelepülés, hogy a II. bécsi döntés után is itt húzták meg a magyar-román határt. Aztán a második világháború után még a maradék Észak-Erdély is elveszett, s a németeknek menekülni kellett.

Nem vihették magukkal, csak az emlékét indás díszítésű Árpád-kori templomuknak, amelyet később a betelepedő református székelyek vettek át.

Ha Daróc az utolsó szász falu, akkor innen nézve Jánosfalva az első székely, amit már messziről közhírré tesz unitárius templomtornya is.

Kis-Homoród mente utolsó, legdélibb települése Homoród. Úgy áll ott, a kihalt főtéren a 13. századi eredetű, később erődített templom, mintha csak tegnap lett volna, hogy az utolsó német is elhagyta ősi falait.

A falu alatt addig kószálunk, amíg rátalálunk egy olyan biztos pontra, amit nem űzhet el innen semmilyen vihar: itt folyik össze ugyanis a Kis- és a Nagy-Homoród.

Zsombor bizony az utolsó végvára a Homoród menti tömbmagyarságnak. Miután a székely alapítású faluba települt szászokat felőrölték a járványok és a tatár-török betörések, helyükre újra székelyek költöztek.

Ez a táj ihlette, innen indult világirodalmi pályára az erdélyi havasok lelkületét oly hitelesen és szemléletesen ábrázoló író, Nyírő József.

Zsomboron a szászok hagyatéka a jellegzetes építkezés mellett az evangélikus vallás is. Középkori eredetű templomukat 1784-ben egy tűzvész után építették újjá.

A falu fölötti dombot régi vár díszíti.

Oklánd Benedek Elek szerint egy “alacsony hegyek közé mélyedő tágas és eléggé termékeny völgyben csinosan épült község.”

A régi csinosságot ma is őrzi a jó kétszáz éves festett székelykapu, amin belépünk az unitárius portára.

A Homoród-mente legszebb temploma az oklándi. Alapja 13. századi, így falait középkori freskók díszítik.

Tarfejű dombok koszorújában tartunk tovább délnek, toronyiránt Székelyföld déli határtelepülése, Homoródújfalu felé. Az unitárius templomot övező temetőkert egyik sírköve az első világháborúban hősi halált halt Fekete Miklós tizedesnek állít emléket.