Az Asszony-kő lábánál bújik meg Csáb. A régi falut a tatárok pusztították el, ekkor veszett oda Árpád-kori temploma is. Századokon át a Balassák birtokolták, de régi kastélyuknak sincs már nyoma a településen. Itt magasodik viszont a római katolikus barokk templom, amit 1768-ban építettek, Szűz Mária tiszteletére.
És él még az emléke a falu híres szülöttének, a palócság első kutatójának, Szeder Fábián János bencés szerzetesnek is.
Kézdimárkosfalva híres szülötte Barabás Miklós, aki a reformkorban érett a „nemzet festőjévé”.
Dálnokról indult el 1514-ben Dózsa György, miután Bakócz Tamás esztergomi érsek a kereszteshadak vezérévé nevezte ki.
De a magyar átok végül úgy hozta, hogy 40 000 fős paraszti hadával urai ellen fordult. A halál fia lett Dózsa György, de téved, aki az elnyomó nemesi hatalom elleni osztályharc mártírját látja benne. Már csak azért is, mert bizony ő maga is nemes volt.
Dálnok utolsó házai már a Bodoki-hegység délkeleti peremét csiklandozzák. Itt, a Csókás-hegy nyugati lejtőjén egy ősidők óta használt forrás fakad. A Csókás népi feredőt 2012-ben a székely fürdő- és közösségépítő kalákamozgalom tagjai újították fel. A forrás édes-kénes lúgos gyógyvize sokféle bajra nyújt gyógyírt.
Szent Márton püspök emlékét őrzi Mártonfalva. Itt is van szép Árpád-kori templom. És nevezetes kúria is: a Horváth-Lázár udvarház, ahol 1849-ben tanácskozni gyűltek össze a székelyek és úgy határoztak, hogy nem alkusznak, ők bizony folytatják az önvédelmi harcot.
Nevét középkori temploma védőszentjének, Szent Katalinnak köszönheti. Mezőföld a templomok mellett a kúriák földje is. A Sinkovits-udvarház a 19. században épült. Amikor megjöttek a vörösök, úgy felszabadították a Sinkovits családot, hogy örököseit kitelepítették és ősi birtokukat államosították.
Így jutottak ebek harmincadjára épített örökségeink, de a szellemi nagyságok emlékét nem lehet lerombolni. Mert minden falura jut legalább egy kiváló magyar lélek Mezőföldön. Katolnára mindjárt egy testvérpár, Bálint Benedek iparművész és a nagy keletkutató, turkológus, Bálint Gábor.
A Keleti-Kárpátok és a Nemere árnyékában fekszik történelmi hazánk legkeletibb városa, Kézdivásárhely. Városi rangját a 15. században kapta, központja az egykori piactér, ami ma is bővelkedik régi épületekben. Itt van mindjárt az 1857-ben épült Tanácsház épülete, ami ma az Incze László Céhtörténeti Múzeumnak ad otthont. 1902-ben megépítik a Vigadó épületét, a mai Művelődési Házat, és a Kisegítő Takarékpénztárat. Ma a Polgármesteri Hivatal működik benne.
Kézdivásárhely egykor református többségű város volt. Erről tanúskodik a főtéren álló, Székelyföld legjelentősebb, legnagyobb református temploma, ami ezer férőhelyes.
Kézdi a szabadság városa. Az 1848-as harcok idején jelentős hadianyaggyártás folyt itt, többek között ágyúöntés is. Nem is csoda, hogy a főteret Gábor Áron szobra díszíti.
Az önvédelmi harcra emlékeztet az 1823-ban megnyitott székely katonanevelde is. Alapítói talán nem is gondolták, hogy 25 év múlva számos itt nevelkedett katona harcol majd hazájáért.
Kaboldon amilyen fényes a várkastély, olyan kísérteties múlttal rendelkezik. A tatárjárás előtt a soproni Pósa gróf építtette erősséget 1529-ben lerombolta a török, később a 17. században birtokos Kéry család építtette át. 1670-ben Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Bécsbe tartva, hogy a császárnál tisztázzák a Wesselényi összeesküvésben játszott szerepüket, e várba tértek be.
A vár ura, Kéry Ferenc elárulta és feladta Bécsnek vendégeit. A császár ezt az árulást is grófi címmel jutalmazta. A török meg – e számára csekély intermezzo után – 1683-ban fogta magát és újra lerombolta a kastélyt. Aztán ki másé, mint az Esterházyaké lett, akik újjáépíttették és egészen 1963-ig birtokolták. Akkorra már úgy leromlott az állapota, hogy lebontásán gondolkoztak, de egy osztrák család az utolsó pillanatban megvásárolta és újjáépítette a legendás vízivárat.
A történelmi Sopron vármegye legmagasabb fekvésű helysége, a 630 méteren elterülő Lánzsér egy kevésbé ismert, de annál hősiesebb történelmi diadal színhelye. A Rongyos Gárda innen verte vissza az osztrák csapatokat az ezeréves határig, Virányig.
Lánzsér várát a 12. században határőrvárnak építette Bárcz fia Miklós nádor. Nyugat-Magyarország leghatalmasabb erődítménye büszkén védelmezte hazánkat a nyugati ellenségtől. A királyi vár IV. Béla idején az Aba nemzetségé lett, majd évszázadokon át váltották egymást a magyar és német birtokosok, sőt egy időben Magos Ferenc hírhedt rablólovag is a várból tartotta rettegésben a környéket. A viszálykodások után a 17. században az Esterházyaké lett, akik meg is erősítették falait. 1620-ban Bethlen Gábor hadai sikertelenül ostromolták, majd a Rákóczi-szabadságharc idején osztrák kézre került, és ha egy magyar várba egyszer osztrák katonaság beteszi a lábát, akkor már tudjuk, milyen sors vár arra…
A várhegy mellett a szomszédos Szent Mihály-hegyen egy másik történelmi emlék rejtőzködik. Úgy sejlik, az 1700-ban Esterházy Pál nádor alapította kamalduli kolostor romjai egykori szerzetes lakói útjára lépve némán tűrik elporladásukat.
Dérföld mellett az erdőben kis kápolna tartja a vándorban a lelket. 1720-ban építtette Esterházy Gábor, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Ez is egy a sok búcsújáró helyeink közül, hiszen az itt fakadó forrásnál is csodás gyógyulások mentek végbe.
Eltagadhatatlan magyar múltról mesél Csáva Árpád-kori hegyi temploma is. A XII. században a dunántúli Osli nemzetség birtokán emelték Keresztelő Szent János tiszteletére.
Nemcsak emlékeiben, de nyelvében is él még a magyar a Csáva völgyében. A középkori határőrfalu, Felsőpulya népe már Szent István királytól kiváltságokat kapott, ezért is nevezték évszázadokig Nemespulyának. Szent Ferenc kápolnája a 18. században épült. Középkori eredetű kastélyát a 19. században vásárolta meg a Rohonczy család. Ebben az időben Felsőpulya már a járási igazgatás központja volt.
Trianon után tömegével települtek be a németek, alaposan felborítva Felsőpulya nemzetiségi arányait. A maroknyi megmaradt magyar közösséget fogja össze a Közép-Burgenlandi Magyar Kultúregyesület.