Kézd­imár­kos­fal­va híres szü­löt­te Bara­bás Mik­lós, aki a reform­kor­ban érett a „nem­zet fes­tő­jé­vé”.

Dál­nok­ról indult el 1514-ben Dózsa György, miu­tán Bakócz Tamás esz­ter­go­mi érsek a keresz­tes­ha­dak vezé­ré­vé nevez­te ki.

De a magyar átok végül úgy hoz­ta, hogy 40 000 fős parasz­ti hadá­val urai ellen for­dult. A halál fia lett Dózsa György, de téved, aki az elnyo­mó neme­si hata­lom elle­ni osz­tály­harc már­tír­ját lát­ja ben­ne. Már csak azért is, mert bizony ő maga is nemes volt.

Dál­nok utol­só házai már a Bodo­ki-hegy­ség dél­ke­le­ti pere­mét csik­lan­doz­zák. Itt, a Csó­kás-hegy nyu­ga­ti lej­tő­jén egy ősidők óta hasz­nált for­rás fakad. A Csó­kás népi fere­dőt 2012-ben a szé­kely für­dő- és közös­ség­épí­tő kalá­ka­moz­ga­lom tag­jai újí­tot­ták fel. A for­rás édes-kénes lúgos gyógy­vi­ze sok­fé­le baj­ra nyújt gyógy­írt.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 158. rész: Kézdiszék — Március idusa a Mezőföldön