A Kele­ti-Kár­pá­tok és a Neme­re árnyé­ká­ban fek­szik tör­té­nel­mi hazánk leg­ke­le­tibb váro­sa, Kéz­di­vá­sár­hely. Váro­si rang­ját a 15. szá­zad­ban kap­ta, köz­pont­ja az egy­ko­ri piac­tér, ami ma is bővel­ke­dik régi épü­le­tek­ben. Itt van mind­járt az 1857-ben épült Tanács­ház épü­le­te, ami ma az Inc­ze Lász­ló Céh­tör­té­ne­ti Múze­um­nak ad ott­hont. 1902-ben meg­épí­tik a Viga­dó épü­le­tét, a mai Műve­lő­dé­si Házat, és a Kise­gí­tő Taka­rék­pénz­tá­rat. Ma a Pol­gár­mes­te­ri Hiva­tal műkö­dik ben­ne.

Kéz­di­vá­sár­hely egy­kor refor­má­tus több­sé­gű város volt. Erről tanús­ko­dik a főté­ren álló, Szé­kely­föld leg­je­len­tő­sebb, leg­na­gyobb refor­má­tus temp­lo­ma, ami ezer férő­he­lyes.

Kéz­di a sza­bad­ság váro­sa. Az 1848-as har­cok ide­jén jelen­tős hadi­anyag­gyár­tás folyt itt, töb­bek között ágyú­ön­tés is. Nem is cso­da, hogy a főte­ret Gábor Áron szob­ra díszí­ti.

Az önvé­del­mi harc­ra emlé­kez­tet az 1823-ban meg­nyi­tott szé­kely kato­na­ne­vel­de is. Ala­pí­tói talán nem is gon­dol­ták, hogy 25 év múl­va szá­mos itt nevel­ke­dett kato­na har­col majd hazá­já­ért.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 158. rész: Kézdiszék — Március idusa a Mezőföldön