Torda fölött nyugatra, félúton a Tordai- és a Túri-hasadék között található Szind. A falu ősiségét igazolja 13. századi temploma, ahol az unitárius magyarok gyakorolják a hitüket.
A II. világháború ádáz harcai Szindet is érintették. A falu környékén 1944 őszén hősi halált halt honvédeink előtt a templomkertben található emlékoszlopnál hajthatunk fejet.
A fogyatkozó magyar unitárius egyházközség a hiten kívül már csak a falu kedvező fekvésébe kapaszkodhat. Nem is tétlenkedtek: az Erdélyi Kárpát Egyesület kolozsvári osztályával összefogva a több mint 100 éves paplakot sokak önkéntes munkájával turista szálláshellyé alakították.
Szebb napokat is látott a római kor óta lakott Torda. A város ma már csak töredékeiben őrzi emlékét azoknak az évszázadoknak, amikor még – főleg a sónak köszönhetően – nemcsak Erdély, de a Magyar Királyság egyik központja volt.
A középkorban és a kora újkorban kulcsfontosságú szerep jutott Tordának, hiszen a plébániatemplomban összesen 127 országgyűlést tartottak, melyek közül a leghíresebb az 1568-as. Ekkor mondták ki a négy bevett vallás (a római katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius) szabad vallásgyakorlását.
Tordán is van mit keresnie az idelátogató hazajárónak. A Wesselényi-házban született a magyar romantikus irodalom apostola, Jósika Miklós báró. Róla nevezték el a jövőt építő magyarság egyik szellemi bázisát, az elméleti líceumot is.
1849 júliusában történt hogy egy kis család érkezett az ótordai református paplakhoz. A családfő feleségét és kisfiát a református lelkészre bízta, aztán tovább sietett, hogy csatlakozzon Bem seregéhez. De hiába várták vissza, Petőfi Sándor örökre eltűnt a segesvári harcmezőn…
1944 őszén a II. világháború egyik legvéresebb ütközete zajlott határában, amikor a magyar és német erők vállvetve küzdve egy hónapra megakasztották az áruló románokkal az országra törő szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulását. A tordai csatában több mint 2500 magyar halt hősi halált.
A Tálna patak mellett fekszik Avasújváros. A mezőváros vaskos krónikájába a Lónyayak, a Bethlenek, és a Wesselényiek is beírták a nevüket, hát még Bagossy László Szatmár megyei alispán, aki 1717-ben az itt pusztító tatároknak megálljt parancsolt.
Újvárosnak is vannak táncosai. A több nemzedéket is felvonultató Bokréta Néptánccsoport őrzi a magyar hagyományokat.
A Túr menti Terebes is az Árpád-korban gyökerezik. Ugocsából a Perényiek révén került Szatmár vármegyéhez. A családi kastély ma már iskolaként szolgálja a magyar megmaradást.
A Perényiek építtették a katolikus templomot is, Nagyboldogasszony tiszteletére. Nagy szerepe van a faluban a hitéletnek, hisz 1989 után Túrterebes három püspököt is adott az egyháznak.
800 esztendő telt el azóta, hogy Halmi nevét először írásba foglalták. Akkor még Ugocsa vármegyét gyarapította. Öreg temploma sok mindent látott. Azt is, amikor Kemény János erdélyi fejedelem a falai között fogadott örök hűséget Kállai Zsuzsannának. A templom ma a reformátusokat szolgálja. Miután ősi templomuk a kálvinistáké lett, a katolikusok új templomot építettek maguknak, Jézus Szent Neve tiszteletére.
Zsong a magyar élet Halmiban, hála a helyi tánccsoport gyermekeinek.
A Szent Mihály-hegy lábát nyomja az alig félezer lelkes Csomortán. Orbán Balázs szerint határában egykor Háromszék vitéz főkapitánya, Csomortán Tamás vára állott, amelynek személyzete és katonái népesítették be a későbbi települést.
Középkori temploma nem volt. A hívek áldozatkészségét jelzi, hogy a legvadabb egyházellenes időkben, 1983-ban szentelték fel templomukat, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére.
Csomortánban 1840-ig iskola sem volt. Ma már óvoda és I-IV. osztályos általános iskola működik.
Esztelnek Háromszék egyik végfaluja, a középkorban a környék kulturális és vallási központja volt. A falu színmagyar település, Árpád-kori temploma mai formáját a 15. században nyerte el.
Esztelnek szellemi virágzásához a Szacsvay-család is hozzájárult, akik a 17. században költöztek ide Szacsváról. Itt élte le életét Szacsvay János, akkor a lőport készítette Gábor Áron ágyúihoz.
A községben már több mint három évszázada megtelepedtek a ferencesek, akik nemcsak a hitéletben, de az oktatásban is jeleskedtek. Középkori Szent György kápolnájuk 1921-ben egy tűzvész áldozata lett, de az új templomuk jelzi, élnek még a barna csuhások Felső-Esztelneken.
Az egykori csángó falvacska, Gyertyános mára elnéptelenedett, egykori házait már csak nyári szállásoknak használják. Pedig fénykorában egy-egy családnál akár 8-10 gyermek is szaladgált, akiknek iskolát is építettek. Az épületet az esztelneki önkormányzat hozta rendbe.
„Polyán vót a régi becsületes neve neki…” Aztán lett a szent kereszt tiszteletére szentelt temploma után Kézdiszentkereszt. Itt is tartják még az ősi törvényt. És tartották 1764-ben – már nemcsak becsületből, de hivatalból – is, miután a székely határőrség megalakulásával Polyán a második székely gyalogezred központja lett. A ’48-as szabadságharcnak vérrel és haranggal adóztak, de kivették a részüket a világháborúkból is.