Hazajáró műsorok

Ugocsa – A legkisebb vármegye

221. rész

“Ott, ahol az Alföld rónái véget érnek és a Kárpátok bércei kezdődnek: Bereg, Szatmár és Máramaros közé beékelve fekszik a kis terjedelmű Ugocsamegye. Ahova honfoglaló őseink a névtelen jegyző szerint legelőször jutottak el, és vonultak tovább a nagy Alföld felé. Történeti nevezetességű emléke a mondás: „Ugocsa non coronat”. Némelyek azt állítják, hogy amikor az országgyűlésen 1722-ben a pragmatica sanctiót tárgyalták, az ugocsai ellenzéki követek voltak az egyedüliek, akik „non coronat”-tal szavaztak. Valószínűbb az a másik vélemény, hogy Ugocsa I. Ferdinándnak írta ezt válaszul, amikor 1527-ben a rendeket koronázására meghítta.”

 ifj. báró Perényi Zsigmond: Ugocsamegye (1900)

A jó öreg Ugocsa, ma már, ha akarna, sem koronázhatna. Tisza öntözte síkja, ami eredetileg királyi vadászterület volt, a 14. században alakult vármegyévé. A Perényiek régi uradalma, történelmi hazánk legkisebb vármegyéje a magyar szabadság eszméjének egyik legnagyobb élharcosa volt: itt zajlott a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatája és utolsó országgyűlése is. A háborúk és a szovjet elhurcolások meggyérítették magyar népét, de vannak még hű utódok, akik azért küzdenek, hogy ne csak a múltból éljen Ugocsa.

Látnivalók

Látnivalók / Kárpátalja / Ugocsa

Ugocsa kapuján belépve, az út mentén máris egy turulmadár jelzi: a Tiszahát népe derekasan kivette a részét a kuruc küzdelmekből. A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának hányatott sorsú emlékművét ma is nagy becsben tartják, többek között a Tiszta Kárpátaljáért Mozgalom aktivistái.

Volt idő, amikor a máramarosi bányákból kifejtett só útvonalának egyik fontos állomása volt az újlaki sóház, aminek a Rákóczi-szabadságharc előzményében is szerepe volt. 1702-ben történt, hogy a sóház tisztjei lopással vádoltak meg egy helybéli sószállítót és rakományát is elkobozták. Ha tudták volna, kibe kötnek bele: Esze Tamás volt az, aki az első adandó alkalommal, 1703 májusában kurucaival rohammal foglalta el az épületet.

Újlakon Móricz Zsigmond neve is jól cseng. Az író többször is megfordult itt élő rokonainál és több írásában is megemlékezett a helyről.

Bővebben...

Bökénynek van középkori temploma, de érdemes megnézni a 18. századi görög katolikus fatemplomot is, mert ezen a vidéken a magyarok körében is nagy hagyománya van a görög katolikus vallásnak.

A Tiszabökényhez tartozó Farkasfalván a kárpátaljai magyarság egyetlen szabadtéri néprajzi múzeuma őrködik Tiszahát évezredes népi hagyománya felett. A kiállítás helytörténeti anyaga Kárpátalja történéseit, nevezetes személyiségeit és művelődési hagyományait vonultatja fel.

Bővebben...

A település 19. századi kastélyát az egykori földművelésügyi miniszter, György Endre építtette nyári laknak. 1987 óta a kárpátaljai festőiskola legnevesebb művészeinek alkotásait összegyűjtő képtár működik benne.

Péterfalva is büszke szabadságharcos múltjára. A kuruc-emlékmű két kardja az egymással vállvetve küzdő magyar és ruszin harcosok hősiességét jelképezi.

Bővebben...

Királyháza felett találjuk Nyalábvár romjait. A Borsa-nemzetség várának birtoklásáért egy évszázadon át pereskedtek a Drágffyak és a Perényiek. A huzavona végül 1506-ban a Perényiek sikerével végződött. Udvarukban valóságos tudósiskola működött. Itt talált menedéket a híres pozsonyi kanonok, Komjáthy Benedek is.

S ha már itt járt, az Úrnak 1532. esztendejében e falak között fordította magyar nyelvre Pál apostol leveleit, mely – miután Krakkóban kinyomtatták – az első magyar nyelven nyomtatott könyvként írta be magát a történelembe. Gyakori vendég volt a Perényiek várában Ilosvai Selymes Péter is, aki valószínűleg Nyalábvár könyvtárában bukkant a Toldi-mondára. Ugocsa vármegye hajdan legerősebb vára a Perényiek császár-ellenességének köszönhette végzetét. I. Lipót császár parancsára 1672-ben lerombolták.

Tovább élt, de nem kerülhette el végzetét a középkori kápolna sem. A „dicsőséges” szovjet hadsereg 1946-ban rombolta le. Ám 50 év sem telt el – mi az a vár 700 éves történetében, s a kápolna Kisboldogasszony tiszteletére újra felépült, hogy figyelmeztessen: a kommunizmus már csak egy szörnyű emlék, a hit azonban legyőzhetetlen, és örökké él.

A várdombról pazar a kilátás Királyházára és a szomszédos nagyszőlősi hegyekre.

Bővebben...

Így szól a vár legendája: Sok-sok évszázaddal ezelőtt a református hitre tért Perényi Péter csodálatosan szép leánya, Ilka kíváncsiságában ellátogatott a ferencesek búcsújárására. Kankóvár kolostorában a híres törökverő, Kapisztrán János szent tetemét tették közszemlére. A szerzetesek a leányt, mint az új hit követőjét haragjukban a templom alatti verembe zárták. A Perényi-család hiába kereste a leányt, nem bukkant nyomára. Sok idő eltelt már, amikor egy koldus betévedt a kolostor templomába, s az ima után elaludt. Éjjel a föld alól jövő furcsa hangokra ébredt. Lejutva a verembe, felismerte a rabságába beleőrült Perényi Ilkát. A koldus meg sem állt a Perényi házig. A báró fegyvereseivel a ferenceseket leküzdve, kiszabadította leányát, a megháborodott Ilka azonban már senkit nem ismert meg, sőt, rövidesen meghalt. A feldühödött Perényi Péter elpusztította a kolostorvárat, mely azóta romokban hever.

Bővebben...

Amikor 1848-ban Ugocsa vármegye főispánja, báró Perényi Zsigmond a szabadságharcba indult, meghagyta, hogy ne zárják be a kastély kapuját, a szabadságharc katonáinak adjanak szállást és tárt kapukkal várják hazatérését. Perényi báró soha nem térhetett haza, a császáriak kivégezték, de hű népe még sokáig tárt kapukkal várta szeretett báróját és a szabadságharcosokat. A romos vár és a 14. századi eredetű kastély, ennyi maradt a Perényi családból Ugocsa vármegye régi központjában, Nagyszőlősön.

Perényi Zsigmond szobra eredetileg a főteret díszítette, de a szovjet időkben nem maradhatott. Ma a volt vármegyeháza előtt áll, s az épületben működő magyar középiskola is a vértanú báró nevét viseli.

Él még Nagyszőlősön zeneszerzőnk, Bartók Béla emléke is. Néhány gyermekévét töltötte itt, s ebben a városban volt az első nyilvános fellépése is. Az egykori háza mellett a központban is van egy kisebb emléke.

A várból elűzött ferencesek a Perényiek hívására a 17. században tértek vissza Nagyszőlősre. Templomukat és kolostorukat a szovjet időkben múzeummá nyilvánították. Ám az újjáéledt ferences rend ismét diadalt aratott a hitetlenség felett, s hosszas huzavona után, 2001-ben visszakapta jogos tulajdonát.

Hasonló sorsa volt a Nagyboldogasszony templomnak is. A hit hét évszázados bástyáját meggyalázta a sztálinista Szovjetunió. 1959-ben feldúlták, kirabolták, bezárták Isten házát, és vállalati raktárként használták. De egy valami nem vettek számításba: a magyarok nagyasszonya soha nem hagyja el hívő népét. A vörös birodalom összeomlott és a lelkes hívek, ahogy lehetett, 1991-ben megújították és újraszentelték a templomot.

Bővebben...

Az egykori Ugocsa vármegye legészakibb települése Salánk, amely a mai napig színmagyar település. Itt érdemes betérni a szoborparkba, amely a település gazdag történelmi múltját mutatja be. Salánkon található a Mikes-kút, amihez a kuruc kor legendás történetei fűződnek. Úgy mesélik, amikor Rákóczi maradék kurucaival itt járt, hű apródja, Mikes Kelemen talált rá a tiszta vizű forrásra.

Bővebben...