Ugo­csa kapu­ján belép­ve, az út men­tén már­is egy turul­ma­dár jel­zi: a Tisza­hát népe dere­ka­san kivet­te a részét a kuruc küz­del­mek­ből. A Rákó­czi-sza­bad­ság­harc első győz­tes csa­tá­já­nak hánya­tott sor­sú emlék­mű­vét ma is nagy becs­ben tart­ják, töb­bek között a Tisz­ta Kár­pát­al­já­ért Moz­ga­lom akti­vis­tái.

Volt idő, ami­kor a mára­ma­ro­si bányák­ból kifej­tett só útvo­na­lá­nak egyik fon­tos állo­má­sa volt az újla­ki sóház, ami­nek a Rákó­czi-sza­bad­ság­harc előz­mé­nyé­ben is sze­re­pe volt. 1702-ben tör­tént, hogy a sóház tiszt­jei lopás­sal vádol­tak meg egy hely­bé­li sószál­lí­tót és rako­má­nyát is elko­boz­ták. Ha tud­ták vol­na, kibe köt­nek bele: Esze Tamás volt az, aki az első adan­dó alka­lom­mal, 1703 máju­sá­ban kuru­ca­i­val roham­mal fog­lal­ta el az épü­le­tet.

Újla­kon Móricz Zsig­mond neve is jól cseng. Az író több­ször is meg­for­dult itt élő roko­na­i­nál és több írá­sá­ban is meg­em­lé­ke­zett a hely­ről.

Bökény­nek van közép­ko­ri temp­lo­ma, de érde­mes meg­néz­ni a 18. szá­za­di görög kato­li­kus fatemp­lo­mot is, mert ezen a vidé­ken a magya­rok köré­ben is nagy hagyo­má­nya van a görög kato­li­kus val­lás­nak.

A Tisza­bö­kény­hez tar­to­zó Far­kas­fal­ván a kár­pát­al­jai magyar­ság egyet­len sza­bad­té­ri nép­raj­zi múze­u­ma őrkö­dik Tisza­hát évez­re­des népi hagyo­má­nya felett. A kiál­lí­tás hely­tör­té­ne­ti anya­ga Kár­pát­al­ja tör­té­né­se­it, neve­ze­tes sze­mé­lyi­sé­ge­it és műve­lő­dé­si hagyo­má­nya­it vonul­tat­ja fel.

A tele­pü­lés 19. szá­za­di kas­té­lyát az egy­ko­ri föld­mű­ve­lés­ügyi minisz­ter, György End­re épít­tet­te nyá­ri lak­nak. 1987 óta a kár­pát­al­jai fes­tő­is­ko­la leg­ne­ve­sebb művé­sze­i­nek alko­tá­sa­it össze­gyűj­tő kép­tár műkö­dik ben­ne.

Péter­fal­va is büsz­ke sza­bad­ság­har­cos múlt­já­ra. A kuruc-emlék­mű két kard­ja az egy­más­sal váll­vet­ve küz­dő magyar és ruszin har­co­sok hősi­es­sé­gét jel­ké­pe­zi.

Király­há­za felett talál­juk Nya­láb­vár rom­ja­it. A Bor­sa-nem­zet­ség várá­nak bir­tok­lá­sá­ért egy évszá­za­don át peres­ked­tek a Drág­ffyak és a Peré­nyi­ek. A huza­vo­na végül 1506-ban a Peré­nyi­ek sike­ré­vel vég­ző­dött. Udva­ruk­ban való­sá­gos tudós­is­ko­la műkö­dött. Itt talált mene­dé­ket a híres pozso­nyi kano­nok, Kom­já­thy Bene­dek is.

S ha már itt járt, az Úrnak 1532. esz­ten­de­jé­ben e falak között for­dí­tot­ta magyar nyelv­re Pál apos­tol leve­le­it, mely — miu­tán Krak­kó­ban kinyom­tat­ták — az első magyar nyel­ven nyom­ta­tott könyv­ként írta be magát a tör­té­ne­lem­be. Gya­ko­ri ven­dég volt a Peré­nyi­ek várá­ban Ilos­vai Sely­mes Péter is, aki való­szí­nű­leg Nya­láb­vár könyv­tá­rá­ban buk­kant a Tol­di-mon­dá­ra. Ugo­csa vár­me­gye haj­dan leg­erő­sebb vára a Peré­nyi­ek csá­szár-elle­nes­sé­gé­nek köszön­het­te vég­ze­tét. I. Lipót csá­szár paran­csá­ra 1672-ben lerom­bol­ták.

Tovább élt, de nem kerül­het­te el vég­ze­tét a közép­ko­ri kápol­na sem. A „dicső­sé­ges” szov­jet had­se­reg 1946-ban rom­bol­ta le. Ám 50 év sem telt el — mi az a vár 700 éves törté­ne­té­ben, s a kápol­na Kis­bol­dog­asszony tisz­te­le­té­re újra fel­épült, hogy figyel­mez­tes­sen: a kom­mu­niz­mus már csak egy ször­nyű emlék, a hit azon­ban legyőz­he­tet­len, és örök­ké él.

A vár­domb­ról pazar a kilá­tás Király­há­zá­ra és a szom­szé­dos nagy­sző­lő­si hegyek­re.

Így szól a vár legen­dá­ja: Sok-sok évszá­zad­dal ezelőtt a refor­má­tus hit­re tért Peré­nyi Péter cso­dá­la­to­san szép leá­nya, Ilka kíván­csi­sá­gá­ban ellá­to­ga­tott a feren­ce­sek búcsú­já­rá­sá­ra. Kan­kó­vár kolos­to­rá­ban a híres török­ve­rő, Kapiszt­rán János szent tete­mét tet­ték köz­szem­lé­re. A szer­ze­te­sek a leányt, mint az új hit köve­tő­jét harag­juk­ban a temp­lom alat­ti verem­be zár­ták. A Peré­nyi-csa­lád hiá­ba keres­te a leányt, nem buk­kant nyo­má­ra. Sok idő eltelt már, ami­kor egy kol­dus beté­vedt a kolos­tor temp­lo­má­ba, s az ima után elaludt. Éjjel a föld alól jövő fur­csa han­gok­ra ébredt. Lejut­va a verem­be, fel­is­mer­te a rab­sá­gá­ba bele­őrült Peré­nyi Ilkát. A kol­dus meg sem állt a Peré­nyi házig. A báró fegy­ve­re­se­i­vel a feren­ce­se­ket leküzd­ve, kisza­ba­dí­tot­ta leá­nyát, a meg­há­bo­ro­dott Ilka azon­ban már sen­kit nem ismert meg, sőt, rövi­de­sen meg­halt. A fel­dü­hö­dött Peré­nyi Péter elpusz­tí­tot­ta a kolos­tor­vá­rat, mely azóta romok­ban hever.

Ami­kor 1848-ban Ugo­csa vár­me­gye főis­pán­ja, báró Peré­nyi Zsig­mond a sza­bad­ság­harc­ba indult, meg­hagy­ta, hogy ne zár­ják be a kas­tély kapu­ját, a sza­bad­ság­harc kato­ná­i­nak adja­nak szál­lást és tárt kapuk­kal vár­ják haza­té­ré­sét. Peré­nyi báró soha nem tér­he­tett haza, a csá­szá­ri­ak kivé­gez­ték, de hű népe még soká­ig tárt kapuk­kal vár­ta sze­re­tett báró­ját és a sza­bad­ság­har­co­so­kat. A romos vár és a 14. szá­za­di ere­de­tű kas­tély, ennyi maradt a Peré­nyi csa­lád­ból Ugo­csa vár­me­gye régi köz­pont­já­ban, Nagy­sző­lő­sön.

Peré­nyi Zsig­mond szob­ra ere­de­ti­leg a főte­ret díszí­tet­te, de a szov­jet idők­ben nem marad­ha­tott. Ma a volt vár­me­gye­há­za előtt áll, s az épü­let­ben műkö­dő magyar közép­is­ko­la is a vér­ta­nú báró nevét vise­li.

Él még Nagy­sző­lő­sön zene­szer­zőnk, Bar­tók Béla emlé­ke is. Néhány gyer­me­ké­vét töl­töt­te itt, s ebben a város­ban volt az első nyil­vá­nos fel­lé­pé­se is. Az egy­ko­ri háza mel­lett a köz­pont­ban is van egy kisebb emlé­ke.

A vár­ból elűzött feren­ce­sek a Peré­nyi­ek hívá­sá­ra a 17. szá­zad­ban tér­tek vissza Nagy­sző­lős­re. Temp­lo­mu­kat és kolos­to­ru­kat a szov­jet idők­ben múze­um­má nyil­vá­ní­tot­ták. Ám az újjá­éledt feren­ces rend ismét dia­dalt ara­tott a hitet­len­ség felett, s hosszas huza­vo­na után, 2001-ben vissza­kap­ta jogos tulaj­do­nát.

Hason­ló sor­sa volt a Nagy­bol­dog­asszony temp­lom­nak is. A hit hét évszá­za­dos bás­tyá­ját meg­gya­láz­ta a sztá­li­nis­ta Szov­jet­unió. 1959-ben fel­dúl­ták, kira­bol­ták, bezár­ták Isten házát, és vál­la­la­ti rak­tár­ként hasz­nál­ták. De egy vala­mi nem vet­tek szá­mí­tás­ba: a magya­rok nagy­asszo­nya soha nem hagy­ja el hívő népét. A vörös biro­da­lom össze­om­lott és a lel­kes hívek, ahogy lehe­tett, 1991-ben meg­újí­tot­ták és újra­szen­tel­ték a temp­lo­mot.

Az egy­ko­ri Ugo­csa vár­me­gye leg­észa­kibb tele­pü­lé­se Salánk, amely a mai napig szín­ma­gyar tele­pü­lés. Itt érde­mes betér­ni a szo­bor­park­ba, amely a tele­pü­lés gaz­dag tör­té­nel­mi múlt­ját mutat­ja be. Salán­kon talál­ha­tó a Mikes-kút, ami­hez a kuruc kor legen­dás tör­té­ne­tei fűződ­nek. Úgy mesé­lik, ami­kor Rákó­czi mara­dék kuru­ca­i­val itt járt, hű apród­ja, Mikes Kele­men talált rá a tisz­ta vizű for­rás­ra.