"Ily tüneménynél, egy ily nagyszerű tájnál szebbet se Tyrol, se Svájcz nem tud felmutatni, s mi még sem ismerjük, még kevésbbé méltányoljuk e szép hazát. Kétségtelenül szép a Székelyföldnek lakott része is, de ki azt valódi nagyszerüségében akarja ismerni, annak be kell hatolni határhavasaink nagyszerü tömkelegébe, meg kell utazni azon gyönyörü hegyszorosokat, melyeket a teremtő mint e szép haza büv-utjait helyeze a határszélre, s csak akkor fogja azt egész nagyszerüségében, egész pompájában ismerni. "
Nem tudunk ellenállni Orbán Balázs invitálásának. Ismét itt vagyunk a keleti végeken, a Székelyföld peremvidékén. A Tarkő-hegység és a Csíki-havasok között a Tatros folyó egy 30 km hosszú, de alig néhány száz méter széles völgyet vájt ki magának, amelybe mindkét hegységből számtalan keskeny mellékpatak torkollik. Az erdőkkel, havasi kaszálókkal festői hegyoldalakkal és patakokkal szabdalt gyimesi táj völgyeibe: ebbe a különleges természeti környezetbe a történelem Ura egy páratlan hagyományvilággal rendelkező világot alkotott. A gyimesi csángó magyarok országát, ami a Kárpátok vízválasztóján, a Gyimesi-hágónál kezdődik és az ezeréves határon, a Gyimesi-szorosnál végződik. Útra kel hát a Hazajáró, hogy „behatoljon a Székelyföld határhavasának nagyszerű tömkelegébe,” és a Gyimest övező vadregényes havasok mellett megismerkedjen lent a patakok völgyeiben, a hegyek elszigeteltségében élő, de anyanyelvüket, néphagyományaikat híven őrző és minden körülményben magyarnak megmaradó gyimesi csángókkal.
