„Ott, hol az Olt folyó táton­gó rést ütött a Har­gi­ta szik­la­vá­rán, a regé­nyes tus­ná­di szo­ros­ban, feny­ve­sek­től benőtt hegyek által védett helyen fek­szik Erdély gyön­gye: a szép Tus­nád für­dő. A Cso­mag nyu­ga­ti lej­tő­jén buzog­nak fel a tus­ná­di ásvány­víz-for­rá­sok. A regé­nyes vidék, a friss, egész­sé­ges hegyi­le­ve­gő, a for­rá­sok bősé­ge mint­egy föl­hív­ják az embe­rek vál­lal­ko­zó ked­vét gyógy­hely léte­sí­té­sé­re, s annak fel­vi­rá­goz­ta­tá­sá­ra.” (Han­kó Vil­mos: Szé­kely­föld)

A mon­da sze­rint 1842-ben, Tus­nád falu alvé­gi, lápos, bozó­tos részén egy mezít­láb legel­te­tő pász­tor­fiú azt vet­te ész­re, hogy az ásvány­vi­zes iszap­ba mélyen beme­rü­lő lába­i­ról addig gyó­gyít­ha­tat­lan­nak hitt kiüté­sei rövid idő alatt eltűn­tek. Ezt per­sze elme­sél­te Tus­ná­don is, minek hatá­sá­ra egy­re több kör­nyék­be­li keres­te fel a Beszéd-mező for­rá­sa­it, gyó­gyu­lást remél­ve. A nagy érdek­lő­dést lát­va 1845-ben a tus­ná­di Élt­hes Lajos kibé­rel­te a terü­le­tet, és meg­kezd­te a ma ismert Tus­nád­für­dő kiépí­té­sét. Pár év alatt igen meg­nö­ve­ke­dett a rész­vé­nye­sek szá­ma, befek­te­té­sük ered­mé­nye­kép­pen a tele­pen szá­mos vil­la és foga­dó­ház épült a für­dő­ven­dé­gek foga­dá­sá­ra. A fej­lesz­tés­hez hoz­zá­já­rult Erdély akko­ri püs­pö­ke, a tus­ná­di szü­le­té­sű Kovács Mik­lós is, aki a sze­gény sor­sú bete­gek szá­má­ra foga­dó­há­zat (Püs­pök­ház) épít­te­tett a für­dő­te­le­pen. 1849-ben Gál Sán­dor itt vív­ta utol­só nagy csa­tá­ját a musz­ka ellen, amely során a für­dő is tönk­re­ment. A káro­kat fokoz­ta a helyi­ek bosszú­ja, akik sérel­mez­ték hogy elvet­ték tőlük az ingye­nes für­dő- és bor­víz hasz­ná­la­tát, ezért fel­gyúj­tot­ták a für­dőt. 1852-ben Ferenc József járt itt, és elren­del­te a für­dő újjá­épí­té­sét. Báró Szent­ke­resz­ti Zsig­mond és gróf Mikes Bene­dek kez­de­mé­nye­zé­sé­re a rész­vé­nye­sek még abban az évben elkezd­ték a für­dő újjá­épí­té­sét. Sváj­ci stí­lu­sú vil­lá­kat épí­tet­tek az Alvé­gi-szik­la alatt talál­ha­tó terü­le­ten, melyet azután “Svájc­nak” hív­tak a hely­be­li­ek. 1868-ban vegyé­szek ele­mez­ték ki a for­rá­so­kat, innen­től szá­mít­ha­tó a gyógy­ha­tá­sú bor­vi­zek ipa­ri mére­tű hasz­no­sí­tá­sa. A for­rá­sok (Apor, Mikes, Rudi, Ilo­na, Anna) több­sé­gét ma is hasz­nál­ják. 1890-ben épült meg a Ste­fá­nia gyógy­in­té­zet, amely 1975-ig volt a für­dő keze­lő­köz­pont­ja. Az egy­kor fedett fel­ső sétány régi vil­lái a nagy múl­tú für­dő­vá­ros­ka mil­len­ni­u­mi han­gu­la­tát idé­zik, és itt talál­juk a hábo­rús emlék­mű­vet őrző turul­ma­da­rat is. Az Olt egyik holt­ágá­ból 1900-ban ala­kí­tot­ták ki a Csu­kás-tavat, mely 1928 óta a város strand­für­dő­je. Mára Tus­nád­für­dő legen­dás für­dő­hellyé avan­zsá­ló­dott, ahol ter­mál­für­dő, raft­ing, kaland­park, sik­ló­er­nyős tan­dem­re­pü­lés, télen pedig sípá­lya vár­ja a turis­tá­kat. Nem mel­lé­ke­sen pedig 1997 óta házi­gaz­dá­ja a Bál­vá­nyo­si Nyá­ri Sza­bad­egye­tem­nek, nagy­ko­rú nevén Tus­vá­nyos­nak, ame­lyet min­den év júli­u­sá­ban ren­dez­nek.

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Csu­kás-tó part­ja.
Magas­ság: 632 m
Nyit­va: 0–24
Meg­kö­ze­lí­tés: a főúton álló Szent Anna kato­li­kus temp­lom­tól 320 m.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 76. rész: Csomád-hegység — Tündérkert utolsó vulkánja