Ala­cso­nyak ám ezek a Besz­ki­dek, így az átjá­rás is könnyebb hosszú, szé­les, lan­kás vonu­la­ta­in. S ha jöt­tek a keres­ke­dők, no meg az ellen­sé­ges hadak észak­ról, álta­lá­ban Sáros vár­me­gyé­nek ezt az erdős, hiúz­jár­ta vidé­két válasz­tot­ták átke­lő­ül. A közép­kor­tól a nagy hábo­rú­kig ütkö­ze­tek sora tet­te véres had­szín­tér­ré a Besz­ki­dek déli völ­gye­it, nem kímél­ve az útjuk­ba eső ruszin fal­va­kat sem. A vidé­ken élő lem­kók szá­mát a har­cok után a kite­le­pí­té­sek is gyé­rí­tet­ték. De lel­kük apró haj­lé­kai, töré­keny fatemp­lo­ma­ik itt strá­zsál­nak még, mint a hit beve­he­tet­len bás­tyái.