A Hazajáró Maderspach Emléktúrát, mely idén a Vulkán-hegység legmagasabb pontját, az 1946 méteres Oszlea-csúcsot, és ennek a gerincén való végigvonulást foglalta magába, szeptember 26-án szerveztük meg. Mivel a határátkelést bizonyos szabályok korlátozzák, csak Erdélyből volt két tucatnyi résztvevő.
Bővebben
Nagy mókamester tud lenni az élet ám! Ennek ékes bizonyítéka, mikor a jelenlegi magyar kormányzat thanosi csettintéssel elintézte a határok lezárását. Ezen döntés alapjaiban húzta keresztül a szeptember első hétvégéjére betervezett Horthy Miklós Emléktúra lebonyolítását.
Bővebben
Hiába a koronavírus járvány és a határzár, kárpátaljai barátaink töretlen lelkesedéssel hódítják meg a Kárpátok bérceit. Szeptemberi első túrájuk a Szmerekovij káminyra, vagyis a Fenyő kőre vezetett. Fogadjátok szeretettel Bíró András barátunk beszámolóját.
Bővebben
Magyar szótól visszhangzott a Bacsófalvi-tó augusztus 29-én, hiszen közel százan gyűltek össze a partján a II. Selmeci Őrjárat Emléktúra alkalmából. A tavalyi létszám háromszorosa a szervezőket is meglepte. A járványhelyzet úgy látszik „kiéheztette“ a túratársadalmat, így mindenki kapott az alkalmon, hogy találkozva régi ismerőseivel, egy 20 km-es vezetett túrán vegyen részt.
Bővebben
Kondoros és a Hazajáró kapcsolata immár évek óta sok gyümölcsöt termett. A békési kisvárosban tartottuk 150. és 500. közönségtalálkozónkat, augusztus 21.-én pedig az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy díszvendégként lehettünk jelen az új Trianon-emlékmű avatásán. Mindez régi barátunknak, a Szoborbizottság elnökének, Zuberecz Tibornak köszönhető, aki sokadszor invitált meg bennünket Kondorosra.
Eljátszhatnánk a gondolattal, hogy ha 100 évvel ezelőtt a román igények teljesültek volna, akkor ma Románia a Tiszáig tartana, és Kondoroson aligha avatnának Trianon-emlékművet. Még az is lehet, hogy a kondorosi csárda tőszomszédságában hagymakupolás ortodox templom virítana a betelepített románság nagy örömére, az utcákon szólna a manele, december 1-én pedig kék-sárga-pirosba öltözne az egész város. Aztán egyik nap megjelenne a Hazajáró stábja, hogy a megmaradás kérdéseiről faggassa a maradék magyar kisebbséget… No de hagyjuk is ezeket a rémképeket, Kondoros 1920-ban magyar impérium alatt maradt, a román valóság pedig megállt a Szatmárnémeti – Nagyvárad – Nagyszalonta – Arad vonalon. Ugyanakkor ebben a nem is oly távoli román valóságban ott él még mindig több százezer magyar, akiket olykor-olykor meglátogat a Hazajáró stábja is, hogy tudósítson örömről, bánatról, számba vegye a megmaradás esélyeit, és felmutassa azokat az őrtállókat, akik dacolva a száz év magánnyal, még mindig tartják magukat, vezetik közösségüket. 2020-ban talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mikor térnek haza az elszakított nemzetrészek, sokkal inkább az, hogy ha eljön a hazatérés történelmi lehetősége, legyenek még életerős magyar közösségek a határokon túl. A Hazajáró ezen dolgozik lassan tíz esztendeje, és a kondorosi emlékmű árnyékából is mindenkit arra bíztat, hogy keresse a kapcsolatot a jelenlegi határokon túli magyar közösségekkel. Mi turisztikában utazunk, de az életnek még számos területe van, ahol megélhető az összetartozás élménye.
Egyébként a kondorosi emlékmű nem sok árnyékot adott avatásának óráiban augusztus 21. délutánján, ám a hőség sem tudta kedvét szegni annak a több száz résztvevőnek, akik részt vettek az emlékmű leleplezésén. Németh Szilárd államtitkár, Ribárszki Péter polgármester és Zuberecz Tibor ötletgazda mellett a Hazajáró nevében Kenyeres Oszkár szerkesztő mondott köszöntőt. Az ünnepség végéhez csatlakozott Kasnyik Gábor futótársaival, akik a trianoni határról indultak, és Kondoroson értek célba a “100 év 100 km” elnevezésű Trianoni-emlékfutás keretében. Az emlékművet Kis Illés baptista lelkipásztor és Tuska Tibor evangélikus lelkész áldotta meg, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a szobor előtt. Az állófogadás már a Művelődési Házban volt, melynek szomszédságban ott áll a híres kondorosi csárda, amelyet nem csak konyhája miatt, hanem látványos Betyármúzeuma miatt is érdemes meglátogatni. A Paluska Zoltán által megálmodott múzeum hamarosan Hazajáró Pont is lesz.
A kondorosi emlékmű Minya Gábor és Minya István alkotása. A Békés Megyei Vadászszövetség a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által meghirdetett pályázaton elnyert 1 millió 250 ezer forintot felajánlotta az emlékmű elkészítésére, amelyet emellett közadakozásból finanszíroztak. Zuberecz Tibor, a kondorosi Trianon Emlékbizottság elnöke, a Békés Megyei Vadászszövetség titkára elmondta: politikai hozzáállástól függetlenül, határon innen és túlról számos felajánlás érkezett, a pályázaton elnyert összeggel együtt több mint négymillió forint gyűlt össze.
Közel száz lelkes túrázó részvételével zajlott le a hétvégén az idén első alkalommal megrendezett Csallóközi Hazajáró Túra. Rengetegen érkeztek az anyaországból, de a környékről is, hogy bejárják szűkebb hazájukat. Köztük volt Borka Zoltán barátunk is, fogadjátok szeretettel beszámolóját a túráról.
Még le sem pergett Bácska húsos földjének darabkái a túracipőmről, de már érezni lehetett március első felében, hogy a Kárpát-medencei túrázásoknak egy darabig lőttek, mivel egy váratlan járványügyi helyzet ezen programokat mind keresztülhúzta. Szerencsére a helyzet hétről-hétre lassacskán javult, így a fényt is láttuk az alagút végén. Júniusra pedig elérkezett Felvidék pillanata is, mikor is kiderült, hogy az eredetileg meghirdetett I. Csallóközi Hazajáró Túra megrendezésre kerül.
Ollé Ernő főszervező és segítői szorgos méhek módjára egy tartalmas programot állítottak össze az összesereglett túrázók számára. Nem túlzok, de egy kisebb sereg gyűlt össze az ekecsi Villa Fília Panzió udvarán, várva a rajtot. Nálam a zsíroskenyér és a két feles pálinka megadta a kellő löketet a napra. El is kellett a segítség, hiszen bár sík terepen haladtunk végig, de a több, mint 30 kilométeres táv és a döglesztő meleg kombinációja rendesen kifacsarta a túrázó erejét a célba érésnél. Az enyémét biztosan. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Csak szépen sorjában!
Reggel nyolckor nekiindultunk a csallóközi rónaságnak. Mielőtt még belemerültünk volna a kilométerek taposásába, Puss Péter jezsuita szerzetes adott nekünk egy rövid istentiszteletet. A túra elején áthaladtunk a térség tanyavilágán, majd egy kisebb pihenőt tartottunk a Botakla tanyáján, ahol frissítővel és a megunhatatlan zsíroskenyérrel vártak minket. Erőt gyűjtve folytattuk utunkat. Az ilyen alkalmak tökéletesek arra, hogy régen látott túratársaddal folytass különféle eszmecserét vagy netán új arcokkal ismerkedj meg.
A következő nagyobb pihenőnket Gútán, a helyi vízimalomnál ejtettük meg. A megvendégelés itt is príma volt, köszönhetően az Új Egység Mozgalom és a helyi Köz-Ért Polgári Körök közreműködésének. Lőttünk is itt egy frankó csapatképet, majd rákészültünk a táv második felére.
Gútáról kifelé még útba ejtettük a helyi Hadtörténeti Múzeumot, majd onnan megcéloztuk magunknak a Villa Fília Panziót és elindultunk feléje, a csallóközi tanyavilág érintésével. Na itt már rendesen perzselt minket a nap. Ettől függetlenül a nagyszámú társaság szépen bírta a strapát. Bár engem az utolsó kilométereknél inkább a szívem és lelkem vitt be a célba, de a lényegen mit sem változtat. Mindenki sikeresen teljesítette az idei év első felvidéki túráját.
A célban már vártak minket. Tatai Robi, a TV2 Séfek séfje műsora nyertesének malacpofagulyása a lehető legjobbkor készült el az éhes társaság számára. A háttérben szólt a élő muzsika, sőt voltak olyanok a társaságban akik dalra is fakadtak a kellemes fáradtságban.
Köszönet jár ezért a tartalmas programért Ollé Ernőnek és csapatának, akik lelkes és szorgalmas munkával egy minőségi túrát állítottak össze. Jár a pacsi Jakab Sanyinak, aki a Hazajáró c. műsor egyik arcaként szintén végigtolta velünk a távot és nem utolsó sorban óriási tapscunami azoknak a túrázóknak, akik eljöttek és megtisztelték Csallóközt jelenlétükkel.
Jövőre folytatás!
A Hazajáró Egylet berkein belül idén második alkalommal szerveztük meg a Bácskai Ispánság felségterületén a Hazajáró túrát. A tavalyihoz hasonlóan ebben az évben is március elejére időzítettünk, egy szombati napra. A túra célja, hogy Bácska természeti és kulturális értékeit megmutassuk az idelátogató hazajáró turistáknak. Ezért tavaly Szabadkát és környékét jártuk be, idén Tóthfalu és környékére esett a választás.
Bővebben
Először is mély tisztelet és hála a Börzsöny Akciócsoportnak, akik mindenféle indokolatlan politikai és média ellenszéllel szemben képesek voltak megszervezni a Kitörés 60 emléktúrát és megőrizni annak méltóságát!
Az idei kitörésnek hét fős kis csoporttal vágtunk neki szombaton, amelynek törzsét egy 3 fős kemény mag alkotta. A nevezés rendkívül gördülékenyen ment, így már a rajt pillanatában meg volt a lehetőségünk az indulásra.
Számomra ez volt a harmadik alkalom, hogy részt vettem a túrán és ilyen ideális körülmények még nem voltak ez idáig. Sem a tavalyi jéggel, sem a 2016-os végtelen sártengerrel nem kellett idén szembenéznünk. Ez egy kellemes éjszakai természetjárás volt most, ahol “csupán” a táv és a szintkülönbség jelentette akadályokat kellett legyőznünk. 😀
Virágos-nyereg ellenőrzőpontját lendületből vettük be, tartva a közel 5 km/h‑ás szintidőt. Feltankoltunk magunkat forróteával és fasírttal, majd indultunk tovább. Az első 25 km, bár hamar keresztül vágtunk rajta, sok erőnket felőrölte és sebességünk a nyereg után csökkenni kezdett.
Azt hittük sosem érjük el a Muflon Itatót, pedig a táv nem volt több 10 km-nél, de az odáig vezető út végtelennek tűnt. Néhányunknál, köztük nálam is már kezdett mentálisan rezegni a léc, de csak elértük. Forró tea, nyújtottunk egyet és indultunk tovább a következő részcéllal a szemünk előtt, ami a Kaiser söröző meleg terme volt.
A Kaiser zsúfolásig meg volt telve túrázókkal, de engedélyeztünk magunknak 15 perc pihenőt és folytattuk utunkat Anyácsapuszta felé. Az ellenőrzőpont tábortüze rendkívül hívogató volt. Szívesen elpihentem volna egy fél órát mellette, de ekkor már csak a Kakukk-hegy állt köztünk és a győzelem között, így útitársaimnak hála néhány perc eltöltése után folytattuk a túrát.
A Kakukk-hegy nyomasztóan közel volt már és egyre csak közeledett. Ez volt az utolsó nagy próba. Egy utolsó roham a cél előtt. Nekirugaszkodtunk, egymást támogatva haladtunk felfelé 15–20 m‑ként megállva szusszanni egyet. Minden tartalékomat feléltem már, amikor elértünk egy előretolt géppuskaállást a hegytetőn és ekkor megpillantottuk a magyar lobogót!
Egy német-magyar katonai tábor volt az utolsó ellenőrzőpont. Remek érzés volt beérni a táborba, elérni bajtársaink vonalát, ahonnan már csak egy rövid séta vezetett lefelé Szomorra. Itt pihentünk egy másfél órát, majd élményekkel és emlékekkel gazdagodva elindultunk Tatabánya felé.
A túra azon német és magyar katonák emlékét próbálja ápolni, akik életüket áldoztak a főváros és a magyar polgári lakosság védelme során, amikor a szovjet Vörös Hadsereg megostromolta Budapestet. A körülzárt és a készleteiket lényegében teljesen felélő védők, valamint a hozzájuk csatlakozó civilek végül kitörést hajtottak végre. Az ő útvonalukat járjuk végig, az ő emberi nagyságuk előtt adózunk, amikor a túrán részt veszünk és sírjaikon mécseseket gyújtunk.
A korhű egyenruhába öltözött hagyományőrzők és túrázok, valamint az ellenőrzőpontok díszletei által megteremtett atmoszféra adja ennek a túrának az igazi varázsát. Itt már nem harcolunk. Épp úgy találkozunk német és magyar egyenruhákkal, fegyverekkel és relikviákkal, ahogy szovjet katonákéval is.
Továbbra is ezt a túrát tartom az egyik legméltóságteljesebb módjának az ostromra és a kitörésre való megemlékezésnek. Így csak ajánlani tudom minden természetjáró és megemlékezni vágyó ember számára!
Ezúttal harmadik alkalommal sikerült teljesíteni a túrát és remek élmény volt újra. Ám, sajnos, elképzelhető, hogy a csúszó-kopó “alkatrészeim” amortizálódása miatt egy ideig most pihentetni fogom a 60 km-es távot, persze nincs kizárva az sem, hogy a későbbiekben még indulni fogok valamikor.
Mert bár a józan ész mellőzné a 60 km-es terepgyaloglásokat, az emléktúra szellemisége és hangulata gyakran visszahúz!
Dicsőség a hősöknek!
Vajda Krisztián Ferenc
Érték és Emlékezet Egyesület
kitorestura.hu
A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet szervezésében, Szentes Antal vezetésével, 2020. január 24-26. közötti időszakban első alkalommal, kísérleti jelleggel került megrendezésre az I. Madéfalvi Hargita Túra (Siculicidium emléktúra). A szervezők jövőbeni tervei között szerepel a történelmi megemlékezés és turisztikai program összekapcsolása a Kárpát-medencei magyarság téli találkozási helyének kialakítása, akár családok számára is – állt a szervezők felhívásában.
Bővebben